Kína-levél

Kína-levél 398. sz. – 2013. ápr. 1.

 

 

Sztrájkok. Márc. 28-én Hong Kong kikötőjében mintegy 200 dokker szüntette be a munkát. A kihelyező ügynökségektől függenek, ezért keményen kell dolgozniuk a kikötői vállalatok számára. Néha 24 óra hosszat is egybefüggően, előre meghatározott szünetek nélkül. Fizetett szabadság nélkül. Veszélyes körülmények között. Bizonyos források szerint 15 év alatt egyszer emelték bérüket. Most 17-20 %-os béremelést kérnek munkáltatójuktól, Li Kashing milliárdos óriáscégétől. Sztrájkjuk formája sit-in, negyedik napja tart, de még nincs eredménye…

Természetesen nem tudunk minden munkabeszüntetésről beszámolni. De ha valami miatt szokatlan, mégis hírt adunk, hiszen ebben az országban az alkotmány 1982-ben eltörölte  a sztrájkjogot.

 

Ami változott. Ezek a sztrájkok általában nem tartanak sokáig, mivel az egész államapparátus megmozdul ilyenkor, győzködik a munka felvétele és a «stabilitás fenntartása» érdekében: a rendőrség, az ACFTU hivatalos szakszervezet, a munkaügyi iroda és a helyi kommunista pártbizottság. De mégis, ezek szervezett sztrájkok és utcai tüntetések kísérik, a hivatalos épületek előtti gyűlések, híd vagy autópálya blokkolások. Nagyon gyakran, ha késleltetik is, a követelések részben vagy teljesen teljesülnek.

A lényeg ugyanakkor ott van, hogy a munkások saját küldötteik megválasztására törekednek, saját kollégáik közül akarnak választani, és ellenőrzésük alatt akarják tartani akcióikat. Nyilvánvalóan ennek tetőpontja a foshani Honda 2010 május-júniusi kéthetes sztrájkja volt – nagy részben kielégített követelésekkel – és új szakszervezeti választások megtartásával, melyen megszabadultak a vállalati igazgatás zsoldjában álló bürokratáktól. Azóta pedig a vállalatok kénytelenek többé-kevésbé demokratikus választásokat szervezni, az ACFTU vezetői be is jelentették, hogy pl. Shenzhenben titkos és szabad választások sorozata lesz.

 

Ami nem változott. Az ACFTU Sanghajban bejelentette (Reuters, márc. 1.), hogy szeretné sorai közé fogadni azt a 40 ezer személyt, akik Kínában a négy legnagyobb nemzetközi könyvelő szakértői irodában dolgoznak. Nézzük, mit gondol Paul Gillis, szintén szakértő, a pekingi egyetem guanghuai menedzseriskolájának tanára: «ez inkább egy relé a párt részére, mint jogaikról való tárgyalás biztosítása az alkalmazottak számára. A négy multinacionális vállalatnak nem kell aggódnia». A dolog legalább világosan kimondatott…

 

A Hondánál Foshanban pedig a gyártási szalag mintegy száz munkása függesztette fel a munkavégzést márc. 18-án a szakszervezet és az igazgatóság bértárgyalását követően. Ez pedig már a 2010-es nagy sztájk utáni «renovált» szakszervezet… Hogy mi történt? A tárgyalások folyamán a szakszervezet elfogadta, hogy a szalagon dolgozó és alacsonyabb beosztású munkásoknak a többieknél kisebb összegű bérfejlesztés jusson: 10,2% a 19,8%-kal szemben. «Mi vagyunk a legfiatalabbak, nekünk jut a legfáradságosabb munka», panaszkodik egy sztrájkoló munkásnő. A tárgyalások újrakezdődtek és másnapra megegyezés is született: a két legalacsonyabb kategóriájú fizetést 14,4%-kal és 16%-kal emelték (310 és 430 yüannal, vagyis 38 ill. 53€-val; nem elhanyagolható, ha a helyi 1500 yüanos minimálbérhez viszonyítjuk), valamint a lakhatási hozzájárulást is megemelték 50 yüannal.  A sztrájkolók elfogadták, felvették a munkát, az igazgatóság pedig «megértő»: «Ha a bérek alacsonyak, normális a sztrájk. De nem lehet minden alkalommal sztrájkolni, ha probléma akad. Nézzetek körül, a városban nektek jutnak a legmagasabb bérek!».

 

«Ki szól az érdekünkben?» A Honda «megújított» szakszervezeténél, mint az Ohm-nál is, az alapprobléma ugyanaz, a dolgozók demokratikusan megválasztott képviseletet akarnak maguknak, olyat, aki «értük szól».

A helyi és magasabb szintű szakszervezeti apparátus csakúgy, mint a kommunista párt helyi bizottságai fokozatosan kezükbe vették a dolgokat. A «China Labour bulletin» nem tartja kizártnak, hogy ennek a sztrájknak a szervezőit megtorlás éri, mivel erre utaló jeleket lát…

 

A «China Labour bulletin», a szakszervezeti mozgalom függetlenségének híve és a munkásjogok védője mégis úgy találja, a hivatalos szakszervezet meg tudja nyerni a dolgozók bizalmát, ha a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataiból merítve megjobbítja magát. Bizonyosan így van, de kikért szól az ACFTU? És ha holnapra tanul mások tapasztalataiból, kikért fog szólni? A Foxconnért vagy a fiatal kizsákmányoltakért?

«A munkások, ha gondjaik vannak, nem mennek a szakszervezethez», mondja a hivatalos sajtó. A Hondánál Foshanban «a munkások nagyon is jól értik, hogy mire való a szakszervezet, és közülünk számosan problémát jelentünk a szakszervezetben», mondja egyikőjük. Mások pedig az úgymond «demokratikus» választásokban látnak egy csavart, az azt kővető események által igazolva látván. Olyan vita ez,  amelytől a munkások világában senki nem tud szabadulni: «Ki szól miértünk?»

 

 

 

«A dolgozók ennél jobb szakszervezetet akarnak»

 

A «China Labour Bulletin» (márc. 22.) a közelmúlt sztrájkjai fejlődését vizsgálja. Úgy találja, az ACFTU – a «hivatalos», mert a hatóságok által egyetlen elismert, legális szakszervezet – képes lehet visszanyerni a dolgozók bizalmát, ha a nemzetközi szakszervezeti mozgalomtól tanulva megjavítja saját magát. Ebből a nézőpontból szól írásunk (első része).

 

Több éve, hogy a kínai dolgozók sztrájkokban és más tiltakozó akciókban adnak tanubizonyságot szolidaritásukról, meglepő szervezőkészségükről. Béremeléseket és jobb munkakörülményeket reklamáltak a munkáltatóktól – és gyakran meg is kapták. Sőt, saját maguk vívták ki, szakszervezeti segítség nélkül, mert azt hatástalannak, vagy egyszerűen a munkáltatók eszközének tartották.

Mégis, ma jelek mutatnak arra, hogy küzdelmükben a dolgozók már nem mellőzik a szakszervezetet, hanem ellenkezőleg, arra késztetik, hogy a vállalatoknál szolidaritásáról adjon számot, munkáját javítsa a dolgozói jogok és érdekek védelmében. Az utóbbi hónapokban pl. a munkások követelték, hogy távozzon az a szakszervezeti elnök, akit ugyan demokratikusan választottak meg, de eredménytelen maradt, mások pedig sztrájkba léptek az elégtelen bértárgyalás eredménye láttán, megint mások a szakszervezet támogatását igénylik «egyenlő munkáért egyenlő bért» követelésükhöz egy állami vállalatnál a Yan’an forradalmi bölcsőjében  [Yan’anból vezette Mao a kommunista pártot és a Vörös Hadsereget 1935-48 között].

2012 májusában a japán Ohms Electronics shenzeni üzemében lehetőség nyílott a szakszervezet elnökének demokratikus megválasztására. Egy Zhao Shaobo nevű káderre esett a választás, mert azt gondolták, hogy pozíciója révén a gondokat, a követeléseket eredményesebben közvetítheti. Alig 9 hónap múltán (febr. 28-án) azonban már a üzem kapujánál kifüggesztett petícióban kérték lemondását és az új választásokat.

Több mint százan alá is írták, elküldték a helyi szakszervezethez, ahol megígérték annak tanulmányozását és a legális egy hónapon belüli választ. Időközben Zhao nyilvánosan és vehemensen védi magát, szakszervezeti mérlegét, mondván, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok.  [Folyt. köv.]

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

Néhány sztrájkról…

 

Márc. 13. Shenzhenben a Woodwork Electronic többszáz dolgozója márc. 11-én sztrájkba lépett az üzem áthelyezése végetti járandóságaiért, Huadongban (Zhejiang) pedig márc. 12-én többezer vasas bérének kifizetéséért. Ezután pedig a jiagsui Foxconn fiatal munkásai tiltakoztak túlzott kizsákmányolásuk ellen, valamint a fujiani papírgyáriak bérelmaradásukért. Lianongban a tanárok nem tartották meg az órákat, miután fizetésüket lecsökkentették.

Márc. 14-15. Dongguanban a Shangke-nél a prémiumok megszüntetése miatt, aztán Shenzhenben a UA Finance hitelintézet alkalmazottai a szociális háló leszállítása okán függesztették fel a munkát. Jinlixingben (Guangdong) a ruhaipari munkások bércsökkentésük ellen, a shenzheni Molidu Industry Bao’an dolgozói a vállalat eladása után szolgálati éveik el nem ismerése miatt, Chongqingban az oktatási központ alkalmazottai pedig az új nemzeti tervbe foglalt bérdiszkriminációval szemben sztrájkoltak.

Márc. 16-18. A Huaying Photoelectric dolgozóinak ezrei Fuzhouban bérelmaradásuk kifizetéséért, mások Foshanban a Shunfeng Electroplate-nél ugyanezért. A Honda sztrájkján túl a wuhani kamionsofőrök az új szabályzat ellen, a buszsofőrök Shenzhenben a fizetési rend miatt, mások Heyuanban (Guangdong) béremelésért és szabadságért, 2000 munkás a Fengdánál Maomingban az alacsony bérek és a nyomorúságos szociális védelem miatt.

Márc. 25-27. Anqingban az olajmunkások a restrukturáció ellen, az okatatási dolgozók Pixianban a prémiumok miatt, Guangdongban az újságkihordók 4 napig béremelésért, Anshanban a villanyszerelők a túlórák kifizetéséért, Yongjia pedagógusai bérhátralékukért, Zigongban az útkarbantartók fizetésük emeléséért, Guiyangban a nyugdíjasok nyugdíjukért,  Xianban az óvónők az új rendszabályok miatt,  Xianyouban és Shanxiban is a taxisofőrök bérük növelése érdekében. Hengyangban az állami fonodában kompenzációs járandóságért.

Márc.29–ápr.1. Guangdongban ezrével az elektronikai ipar munkásai vállalatuk fúziója révén járó kártérítésért. Dalianban a koreai STX 2000 hajógyári munkása ki nem fizetett bérük miatt, többezren Foshanban a járandóság elmaradása okán, a guangdongi buszsofőröket is a fizetési rend változása indította sztrájkra, Shenzhenben a restrukturáció,  Jiangsuban a fonoda 800 munkásnője pedig béremelést akar.

 

Bányászkatasztrófák: több mint 130 halott!

Több baleset okozta a szomorú mérleget. Először márc. 29-én egy földcsuszamlás Tibetben egy aranybánya területén 83 bányászt temetett be, egyetlen túlélőt sem hagyva, aztán még ugyanazon a napon Jilin tartományban bányarobbanás történt a babaoi állami bányában 38 bányász életét és egy tucat sebesültet követelve. Három nappal később ugyanott egy második robbanás történt, 6 bányász meghalt, 11 eltűnt.

Hogyan lehet, hogy Babaoban az első baleset után azonnal újrakezdték a kitermelést, holott a viszgálat még tartott? Tartani kellett a kitűzött célokat, a termelés fokozását a biztonsági intézkedések hátrányára? Ennek a Guizhou–tartományi bányának még 2015 előttre a termelés megháromszorozását írták elő – holott a múlt év márc. 12-én már 25 bányász életét vesztette.

 

Furcsa egy általános választójog! A 2017-es választások után a Honkongot irányító embert… Peking fogja kiválasztani! Erről nyilatkozott Qiao Xiaoyang a Népi Nemzetgyűlés jogi bizottsága elnöke (Reuters, márc. 28.): «Először a jelölőbizottság dönt, aztán Honkong lakosai választanak, végül a kormány dönt, hogy kinevezi vagy nem.»

 

Cenzúra és újságírás. A Sajtó és Publikációs Iroda ezután kiszélesíti tevékenységet, volt igazgatója, Liu Binjie úgy ítéli, hogy «kiváló minőségű» munkát végzett. A megjelenő média, a kiadandó művek cenzúrája volt a feladata. Most a qinghuai egyetem újságíró- és kommunikációs iskoláját fogja irányítani («South China Morning Post», márc. 14.)

 

Interpelláció. Az Európai Parlement Szaharov-díjasát, a polgári jogok harcosát, Hu Jiát letartóztatták, megverték és 8 órán át fogva tartották márc. 14-én. Az Amnesty UK szerint a rendőrség azt akarta megtudni, hogyan tehetett rövid látogatást Liu Xiánál, a békedíjas Liu Xiaobo öt éve háziőrizetben tartott feleségénél.