(Phoenix)
"Az Orbán-kormánynak van sok jó tulajdonsága, de a kommunista ellenes kirohanásai fölöslegesek, károsak és zavaróak."
1) Tökéletesen antidialektikusan (azaz antimarxista módra) nem látja, hogy az Orbán-kormány kommunista ellenes kirohanásai közvetlenül következnek e kormány alapfilozófiájából (hataloméhség bármi áron, goebbelsi propagandával, látványpolitizálással) és nem a Thürmer-párt ellen irányulnak (akikre általában nagy ívben tesznek, de éppen a súlyos hibáikat felhasználva, hellyel-közzel, olykor-olykor mint "jó kis nemzeti kommunistákat" kihasználják őket a tömegek megtévesztésére), hanem a valódi ellenfeleik ellen, és a tömegek figyelmének elterelése céljából.
2) A mondat fő értelme: az Orbán kormány - ha nem tenne kommunista ellenes kirohanásokat - egészen jó kis kormány lenne. És valóban a beszéd is, akárcsak a nemrég elfogadott új pártprogram, tele van az Orbánéktól átvett elemekkel: szociális demagógia, EU-ellenesség (amit lehetne jól is, internacionalista, osztályharcos alapon csinálni, de Thürmer egyértelműen Orbán nacionalista, izolacionista szavait, hozzáállását majmolja), demokráciaellenesség (a demokratikus ellenzék ordenáré gyalázásába csomagolva) és persze a "civil szervezetek" szó mögé bújva a szélsőjobboldallal való elvtelen "taktikai együttműködés". Talán a legsúlyosabb - bűnnél nagyobb - hiba a Fidesz korporativista, államkapitalista (azaz egyértelműen fasiszta) törekvéseinek üdvözlése:
"A Fidesz lépett. Egységes akaratú állam kell! - mondták. Az államnak szerepet kell vállalni a gazdaságban. Az állam vállalja a tőke, a bankok bizonyos szabályozását, vagy ha tetszik, korlátozását. Ösztönözni kell a külföldi termelő tőkét, de korlátozni kell a spekulatív profitot. Fizetni kell a külföldi adósságokat, mert akkor a külföldi tőke megnyugszik, és valamivel nagyobb mozgástérhez jut a kormány. Bármi áron munkahelyeket kell teremteni, még akkor is, ha azokat nem maga a gazdaság gerjeszti. Az embereknek valamivel jobb életet kell adni, mert csak így kerülhető el a szociális robbanás. Ugyanakkor társadalom mozgató erejévé egy új középosztályt kell tenni. Valljuk be őszintén: ebben nagyon sok jó elem van."
Közben az Elnök Elvtárs még be is csapja a hallgatóit, hiszen az Orbán kormány nem ad az embereknek valamivel jobb életet, csak úgy csinál, mintha adna, nem teremt munkahelyeket, csak úgy csinál, mintha teremtene. A tőkés gazdasági válság most túljutott a mélypontján (lehet, hogy ugyanúgy, mint 1932-ben, ez csak egy látszólagos kilábalás, amit még mélyebb visszaesés fog követni, de most javulnak a gazdasági feltételek). Hasonló volt a helyzet az első Orbán-kormány idején is. Akkor 1998-ban úgy vették át a hatalmat, hogy a válság már 1996-ban túljutott a mélypontján és nekik a kilábalás szakasza jutott. Ők maguk a választási ígéreteikben 7%-os növekedést ígértek, a szakemberek szerint lehetséges lett volna 8%-os is. Ezzel szemben - hála a csinnadrattás látványpolitizálásának - csak 3-4,5%-os volt a legjobb években a növekedés. Vagyis tulajdonképpen az első Orbán-kormány "eredménye" minusz 3,5-5% volt. Ennek igen súlyos következményei voltak - nagyrészt ennek volt köszönhető az, hogy a következő válság oly súlyosan érintette országunkat. Ezért persze most - Orbán hű tanítványaként - az Elnök Elvtárs kizárólag a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányokat teszi felelőssé (természetesen ők is felelősek, de a fő felelős az első Orbán-kormány). Most is az Orbán-kormány 1 millió új munkahelyet ígért, és ha leszámítjuk a sok szempontból elfogadhatatlan (fasisztoid) közmunka programjukat, akkor csupán néhány száz, legfeljebb egy-két ezer új munkahely jött létre - szinte kizárólag az általuk agyonszidott multinacionális tőke által -, és nagyjából ennyi is szűnt meg.
Thürmer, aki valaha tudott értelmesen és szépen, kulturáltan beszélni, később átment egy Hofi Gézát (rosszul) utánzó "haverkodó" stílusba, most magára erőltetett egy kocsmai stílust ("rohadék", "söpredék" - ez utóbbit nem Orbánékra, akiknek "sok jó tulajdonságuk is van", hanem a demokratikus ellenzékre használva). Azt hiszi ezzel fog sikert elérni a munkásosztálynál? Óriásit téved. Az a lumpenproletariátus és lumpen-kispolgárság, akik vevők az ilyen stílusra, azok a Jobbikba és a Fidesz holdudvarába sorakoznak. Az igazi munkások meg undorodva fordulnak el tőle."
Eltelt 23 év, a magát demokratikus ellenzékként definiáló pártok szintúgy nem csináltak semmi érdemlegeset. Thürmernek én maximálisan igazat adok abban, hogy ezektől élesen el kell határolódni, a politikai kalandoroktól és a Kádár-rendszert eláruló szocdemektől Pozsgaiktól és Nyersektől, Gyurcsányoktól. A kocsmai stílus egy diplomatától, aki eddig nem vetemedett ilyenre, az valóban fájó, de jelen politikai konstellációban megfelelő határozottság kellett végre, hogy az ál-baloldal iránt semmiféle reménytelen illúziót ne tápláljanak a Munkáspárt szimpatizánsai.
VálaszTörlésA 23 év alatt a Munkáspárt sem «csinált semmit», népszerűsége a zérón, tagsága kifogyott. Egy magát marxista-leninistának valló párt nem élhet vulgáris populizmussal, annak mindig a «konkrét helyzet konkrét elemzéséből» kell kiindulnia. A Munkáspárté - populáris svunggal előadott – anyázás és a fenálló rend támogatása. Nincs semmiféle elhatárolódás a volt bürokráciától (Elnök Elvtárs maga is az volt), de még a törvényszerű következményektől sem, ugyanolyan álbaloldali, mint többi «baloldali» ellenfele. Annak, hogy «vannak a Fidesz-politikának jó elemei », az a jelentése, jöjjenek a multik; az adósságkamat fizetésének helyeslésének, hogy nem marad a kasszában oktatásra, egészségügyre, közlekedésre, nyugdíjakra és szociális kiadásokra ; a mozgástér csak álom ennek az EU-nak a kereteiben; akárcsak a «bármi áron munkahelyeket kell teremteni, még akkor is, ha azokat nem maga a gazdaság gerjeszti», ami bólintás a Fidesz- közmunkákra. Szociális robbanás helyett: «A piac szabályozza a gazdaságot. Nem kell félni!» A középosztály támogatása, a regnáló megszoritó és antidemokratikus kormány támogatása mikor feladata egy munkáspártnak ? Azt mondja Th.: «A kormány azt is megértette, hogy a multinacionális tőke, az EU, az IMF receptjei nem elegendőek.», ami ostobaság, ismerve a miniszterelnök kijelentését: „ történelmi hiba, hogy a posztkommunista országok a diktatúra összeomlása után nem csatlakoztak azonnal az Európai Unióhoz.”
TörlésVilágos bizonyást nyert: a munkásosztály mozgalmának válsága saját vezetése válságára redukálódik.
(SI)