Michel
Collon weblapjának cikkei alapján.
Dilemma (Pierre
Lévy)
Sokan
arról ábrándoznak, hogy valami újféle politika bevezetését jelentik az Európai
Bizottság elnöke, José Manuel Barroso ápr. 22-i kijelentései: az eddigi szigorítási politika igazságos volt,
de most már meg kell szabni «annak határait».
A nemzeti kiadások csökkentésének iránya
megmarad. Az «európai kormányzás mechnizmusa» nem változik. A fiskális szerződés
(GPUSKK) sem válik fakultatívvá. Megszorítási politikájának alkalmazásán nem változtat
egy kormány sem.
Pierre Rimbert a német modellről.
A
munkanélküliség soha nem látott magasságokban szárnyal.
Az
IMF egyik vezető közgazdásza beismerte, hogy intézménye alaposan alábecsülte a
szigorítások negatív hatását.
A
Harvard közgazdászai, Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff téziseit ízekre szedve cáfolta
meg egy massachusettsi egyetmi hallgató, pedig ezek voltak Olli Rehn komisszár
és Jean-Claude Trichet prófétái.
De
még tart a galopp. Krédójuk a «német modell». Ezt használja az európai elit a
költségvetési, monetáris, bérfizetési megszorításokkal társítva.
A
szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder a 2000-es években vezette be a «modellt»,
amit a német jobboldal tovább alkalmazott. Két alapelven nyugszik: a
munkanélküliek «aktiválásán» (a szociális segítség megvonása és rosszul
fizetett munkákra, «mini-jobra» kötelezése), valamint rugalmas, prekárius munka
kreálása olyan országban, ahol nincs minimálbér; szimultánul a szakszervezeti
egyezségeket lecserélve a munkáltatói követelésekre. Ez lett «versenyképes». A
munkaerő ára letörése, a gazdaság export felé fordítása a gyengébbek meghódításával.
Papíron
roppant szédítő. Németországon kisebb a munkanélküliség (áprilisban 6,9 %) mint
a legtöbb tagországban. Angela Merkel hajlíthatatlansága az európai színpadon népszerű,
a déli országok sajtón keresztüli bemutatása pedig olyan, mint a «felelőtlenül csődbejutottak
mediterrán klubja».
De
a berlini konszenzus az eurózónában árnyékot vet a hosszantartó fejlődésre. A
kis- és középvállalkozások eldorádója az ideiglenesség paradicsoma; azt is jelenti,
10 dolgozóból négy kevesebb, mint 1000 eurót keres; a nők jövedelme 23 %-kal
kevesebb a férfiakénál, s ők az óránként 6 eurónál kevesebbet kereső 3 millió
ember többsége. Az elöregedés is magyarázza a kisebb munkanélküliséget, 2000 és
2012 között az aktív lakosság számának 1,7 milliós csökkenése.
De
még így sem megy a dolog. 2012 negyedik negyedévében negatív a gazdaság
mérlege, 2013-ra pedig 0,5 %-os csökkenés várható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.