Investig'Action

Michel Collon weblapjának cikkei alapján.

Dilemma (Pierre Lévy)

Sokan arról ábrándoznak, hogy valami újféle politika bevezetését jelentik az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso ápr. 22-i kijelentései:  az eddigi szigorítási politika igazságos volt, de most már meg kell szabni «annak határait».

A nemzeti kiadások csökkentésének iránya megmarad. Az «európai kormányzás mechnizmusa» nem változik. A fiskális szerződés (GPUSKK) sem válik fakultatívvá. Megszorítási politikájának alkalmazásán nem változtat egy kormány sem.

Mégis, mi az oka e megtévesztő kijelentésnek? Kettős: egyik oldalon a látványos gazdasági zsákutca, a másikon a tagadhatatlan népharag az EU négy sarkában.  

A munkanélküliség a recesszióval párhuzamosan növekszik, na meg az állami adósságok is (a 27 tagállamból 21-ben); a közkiadások csökkentése a fejlődés és munkahelyteremtés gátja, s pontosan az azt javítani kívánó költségvetési egyensúly felborulását segíti elő  …  a szigorítások nem váltak be. De az európai vezetői nem maradtak érzéketlenek Washington, az FMI, sőt, a G20 egyre sürgetőbb figyelmeztetéseire: a világgazdaság betegségében szenvedő EU magával ránthatja az egészet.

Az erőszakos társadalmi robbanás hipotézisét is nagyon komolyan veszi Brüsszel. Nemcsak a portugáliai utcákon, hanem az olasz az urnáknál is.  

Innen származik Barroso fordulata: «a működéshez nem csak jó politikai megoldás kell, hanem politikai-társadalmi támogatás is». Micsoda vallomás! Csakhogy ott a dilemma: ha a szigorítás mellett marad, ugyanazok az okok ugyanolyan nehézséget okoznak; ha pedig enged a nyomásból, az euró van halálra ítélve.

Hát akkor, José Manuel?

Pierre Rimbert a német modellről.

 

Olaszország, Görögország, Portugália, Magyarország, a Cseh Köztársaság megkapták a megszorítások  (recesszióba sodró) világos követelményeit. Közszolgáltatásaikat és az állami kiadásokat illetően. Még Hollandia és Finnország, Németország szigorításbarátságának hagyományos partnerei gazdasági aktivitása is csökkent 2012-ben, Franciaország és az Egyesült Királyság pedig stagnál. Egyedül Lengyelország gazdasága fejlődött… 1 %-kal.

 A munkanélküliség soha nem látott magasságokban szárnyal.  

Az IMF egyik vezető közgazdásza beismerte, hogy intézménye alaposan alábecsülte a szigorítások negatív hatását.

A Harvard közgazdászai, Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff téziseit ízekre szedve cáfolta meg egy massachusettsi egyetmi hallgató, pedig ezek voltak Olli Rehn komisszár és Jean-Claude Trichet prófétái.

De még tart a galopp. Krédójuk a «német modell». Ezt használja az európai elit a költségvetési, monetáris, bérfizetési megszorításokkal társítva.

A szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder a 2000-es években vezette be a «modellt», amit a német jobboldal tovább alkalmazott. Két alapelven nyugszik: a munkanélküliek «aktiválásán» (a szociális segítség megvonása és rosszul fizetett munkákra, «mini-jobra» kötelezése), valamint rugalmas, prekárius munka kreálása olyan országban, ahol nincs minimálbér; szimultánul a szakszervezeti egyezségeket lecserélve a munkáltatói követelésekre. Ez lett «versenyképes». A munkaerő ára letörése, a gazdaság export felé fordítása a gyengébbek meghódításával.

Papíron roppant szédítő. Németországon kisebb a munkanélküliség (áprilisban 6,9 %) mint a legtöbb tagországban. Angela Merkel hajlíthatatlansága az európai színpadon népszerű, a déli országok sajtón keresztüli bemutatása pedig olyan, mint a «felelőtlenül csődbejutottak mediterrán klubja».

De a berlini konszenzus az eurózónában árnyékot vet a hosszantartó fejlődésre. A kis- és középvállalkozások eldorádója az ideiglenesség paradicsoma; azt is jelenti, 10 dolgozóból négy kevesebb, mint 1000 eurót keres; a nők jövedelme 23 %-kal kevesebb a férfiakénál, s ők az óránként 6 eurónál kevesebbet kereső 3 millió ember többsége. Az elöregedés is magyarázza a kisebb munkanélküliséget, 2000 és 2012 között az aktív lakosság számának 1,7 milliós csökkenése.

De még így sem megy a dolog. 2012 negyedik negyedévében negatív a gazdaság mérlege, 2013-ra pedig 0,5 %-os csökkenés várható...