300
forintos receptek - így élnek a magyarok napi kétezer forintból
Magyarországon csaknem négymillióan élnek a létminimumnál
kevesebből, ezen belül pedig 1,4 millióan a szegénységi küszöb alatt, vagyis
kevesebb mint 62 ezer forintból havonta. Az utóbbiak száma 2010 és 2011 között
150 ezerrel nőtt. De vajon hogyan lehet megélni napi kétezer forintból?
(Index)
„Egyedül élek a nagymamámtól örökölt garzonban, havi nettó 75 ezer forintot keresek, amiből a lakásrezsi és a közlekedés után marad 30 ezer forintom minden egyébre” – mondja a 27 éves, érettségizett Erika, akinek április 14-én pontosan 2 ezer forintja van, de azt mondja, nem gond, mert hónap elején bevásárolt tartós élelmiszerekből, és szerencsére egészséges is. Különben is, már megszokta, hogy soha nincs nála pénz, mivel ritkán jön össze valamilyen pluszmunka-lehetőség.
Példája jól mutatja, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak, akik a létminimum alatt élnek. A KSH 2010-re vonatkozóan közölte utoljára, hogy becslésük szerint mennyien élnek az akkori minimális megélhetési szintként meghatározott nettó 79 ezer forintnál kevesebből. A mutató 37 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy 3,7 millió magyar él meglehetősen nehéz anyagi körülmények között. Egy tavaly kiadott KSH-elemzés pedig arra világított rá, hogy 2011-ben a lakosság mintegy 13,8 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, vagyis 62 ezer forintnál kevesebből havonta. A válság éveiben ez a szint 12,4 százalék között mozgott, 2010 és 2011 között azonban 1,5 százalékot ugrott, vagyis 150 ezer ember süllyedt le a legszegényebbek közé.
Azt is érdemes megnézni, hogy ez a pénz mire elég. Ha a szegénységi küszöbértéket nézzük, csaknem 1,4 millió honfitársunkra naponta 2 ezer forint elkölthető összeg jut – ebből kell többek között a lakhatást, az élelmezést finanszírozni. A háztartások kiadásainak csaknem felét egyébként ez a két tétel viszi el: lakhatásra a bevételeink 25 százalékát, élelmiszerre pedig mintegy 23 százalékát költjük. A KSH adatai szerint 2011-ben a létminimumból élők 23 ezer forintos havi bevásárlókosarába húsból és húskészítményekből 3,5 kiló fért bele, tejből 7,7 liter, gabonafélékből 9 kiló, burgonyából 4 kiló, zöldségből 11,6 kiló, gyümölcsből pedig 6,5 kiló.
Hatan 20 négyzetméteren
A hazai háztartások egyharmada ráadásul egyszemélyes – értelemszerűen ezek nehezebb helyzetben vannak (a 65 év alatti egyedül élők 22 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengődik). Ugyanakkor a többszemélyes háztartásokban sem feltétlenül könnyű az élet. A 48 éves Balázs Miklós egy vidéki városban, 20 négyzetméteres lakásban él feleségével, 18 és 24 éves lányaival, valamint az idősebb lány 2 kisgyermekével. A fiatal szülői pár „látogató” kapcsolatban él egymással: a kicsik apja ugyanis a szüleivel él egy egyszobás lakásban. Balázs Miklós és neje a helyi Sparban dolgoznak, a minimálbérnél nem sokkal többet keresnek, és lakásuk törlesztőrészletét is fizetik.
A népes család jóformán csak krumplin és tésztán él – meséli egy kérdezőbiztos, aki rendszeresen járja az országot. Példaként említ egy sokgyermekes nevelőszülő házaspárt is, ahol a leleményes asszony maga is kilencgyermekes családból származik, így alaposan megtanult beosztani, ismeri a krumpliételek végtelen variációit.
„Vidéken a többnyire alacsony jövedelmű emberek maximálisan igyekeznek kiiktatni a pénzforgalmat az életükből, gyakorlatilag csak a minimális rezsire, meg egy-két alapélelmiszerre költenek, minden mást csereügyletekkel, ha úgy tetszik, barterben vagy kalákában oldanak meg. A kályhára, kemencére, kútvízre, kiskertre épül a háztartás. De még így is előfordul, hogy egy-egy kistelepülésen alig akad olyan porta, ahol ne kapcsolták volna ki a villanyt” – meséli a kérdezőbiztos.
A fővárosban másként megy a napi túlélés. A kisnyugdíjasok például begyűjtik az összes kerületi prospektust, és egész nap járkálnak a különböző akciók után. Sorban állnak a ruha- és ételosztásokon, és jól ismerik az olcsó piaci lelőhelyeket. „Jár hozzám egy rokkantnyugdíjas házaspár, akiknek a jövedelme a gyógyszerekre és a lakásrezsire sem futja.
Itt az utcában sokan támogatják őket, hogy éhen ne haljanak: én mindennap félreteszem nekik a rosszabb állapotú zöldséget, gyümölcsöt, a pék pedig zárás után ad nekik a maradékából” – meséli egy józsefvárosi zöldséges üzlet eladója. Kertvárosi kollégája egy kisboltban hétvégi napokon eladó, amiért heti 8 ezer forintot kap. „Nyugdíjas vagyok, és azért dolgozom, hogy a fiamékat ezzel a pluszpénzzel támogassam: a fiam mentős, a menyem pedagógus, és az egyikőjük keresetét eleve elviszi a lakáshitel, ezért a menyem esténként takarítani is eljár” – meséli az asszony.
300 forintos receptek
„Meg lehet élni havi 48 ezer forintból, de nem kívánom azt senkinek – azzal együtt, hogy nekem már az a fix is nagy dolog lenne” – mondja Baranyecz László, alias Branyó, szakács és rockzenész, aki ha nem koncertezne BranyoExperience nevű együttesével, akkor a havi 22800 forint aktív korúak munkanélküli ellátásából felkopna az álla. „Tavaly 6 ezer forinttal még csökkentették is az ellátást. Pedig 6 ezer forint az napi 300 forintot jelent, amiből a kiló kenyeret már meg lehet venni” – mutat rá Branyó, aki szegénygondozásban is részt vesz tapasztalati segítőként, és igen népszerű személy, mivel szakácsként összeszedte, hogyan lehet napi 300 forintból tápláló menüket kreálni. A kenyér és burgonya alapélelem, ahhoz jön a káposzta minden fajtája és például a sárgaborsó, ami nagyon olcsó, viszont igen tápláló, arról nem beszélve, hogy a piacon beszerezhető 80 forintos liba- és kacsafarhátból töpörtyű, zsír és leves nyerhető egyszerre. A legfogasabb kérdés mindenkinek a rezsi, Branyó maga egy szoba-konyhás lakásban él, és alig fűt, de ismer olyat is, aki telenként átköltözik a fűtött hajléktalanszállóra. „Családtagok, ismerősök támogatása nélkül nem lehet megmaradni, ezen felül kiterjedt segítőhálózat is működik közöttünk, így ha valakinek nincs mit ennie, mindig kisegítik. A munkanélküli szomszédom 15 kilót fogyott már a 70 kilójából, de úgy kell rátukmálnom ételt, mert nem szívesen fogad el semmit. Nagy az emberek tájékozatlansága és a kiszolgáltatottság is a közművekkel szemben, hiszen nonszensz, hogy egy ismerősömnél 4 ezer forint tartozás miatt kikapcsolták a gázt, de tízszer annyiért kötnék vissza” – mondja a zenész. Haverjaival begyűjtik és megszerelik az elektronikus tárgyakat olyanoktól, akik egyébként kidobnák azokat. „Megjavítjuk a rádiót, és ha csak 500 forintért adom el, már akkor is megvan az aznapi ennivaló” – teszi hozzá Branyó, aki folyamatos cserehálózatot is működtet használati tárgyakból. Mint mondja, a lomtalanítás nem az ő asztaluk, az maffiaműfaj.
Már a szemét sem a régi
A jövedelmi viszonyok romlása és az árak emelkedése folytán az utóbbi években jelentősen csökkent a háztartások fogyasztása. A KSH fogyasztási indexe az 1960-as szintet veszi viszonyítási alapul, az akkori fogyasztás a statisztikában 100 egységnek felel meg. A legfrissebb adat 2011-re vonatkozik, akkor 279 volt ez az index, ami egyébként nem sokkal magasabb, mint az 1989-ben mért 251-es érték. Az adatsor alapján a magyar háztartások legbőségesebb évei 2006-tól 2008-ig tartottak – ekkoriban 300 fölött volt a fogyasztási index (az már más kérdés, hogy ebben mekkora szerepet játszottak a meggondolatlanul felvett hitelek, erre a statisztika értelemszerűen nem tér ki).
Az egyes élelmiszercsoportok esetében is érdekes visszaesések figyelhetőek meg. Húsból például átlagosan 56,7 kilót ettünk 2010-ben, ami 5 kilóval kevesebb, mint az egy évvel korábbi adat, miközben a rendszerváltás idején még 73 kiló jutott egy főre ebből az alapélelmiszerből. A tojásfogyasztás is folyamatosan csökken, 2005-ben még 16 kiló jutott belőle fejenként, 2010-ben viszont már csak 13,7. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás zuhant a legnagyobbat: 2010-ben 190 kilót ettünk meg fejenként, míg egy évvel korábban még 20 kilóval többet.
A fogyasztás csökkenése és a spórolás a lakossági hulladékok mennyiségében és összetételében is tetten érhető. „Kevesebb a használható holmi vagy a maradék ételféle a kukákban, legfeljebb többnapos kenyeret szoktam találni. Sok helyen kitesznek a kuka mellé ezt-azt, én inkább amiatt szoktam körbejárni” – mondja a lap kérdésére egy guberáló a Ferencvárosban.
„2008 óta folyamatosan csökken a hulladékmennyiség, és egyidejűleg csökkent a csomagoláskibocsátás is – a termelés és a fogyasztás visszaesése nyilvánvalóan összefügg egymással” – tájékoztatott Pribelszki Edina, az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. kommunikációs csoportvezetője. A cég 2011 végéig foglalkozott a hazai szelektív hulladékgyűjtéssel, utána államosították a tevékenységet. Hozzátette: a válság kitörése után erősen visszaesett a hulladékpiac, szűkült az elszállítási és az újrahasznosítási lehetőség is, majd valamelyest regenerálódott ugyan, de máig csökkenő tendencia jellemzi. Normál időszakban egyébként a háztartási hulladék egyharmada csomagolási eredetű, amit a szelektív gyűjtés hivatott összegyűjteni.
„Egyedül élek a nagymamámtól örökölt garzonban, havi nettó 75 ezer forintot keresek, amiből a lakásrezsi és a közlekedés után marad 30 ezer forintom minden egyébre” – mondja a 27 éves, érettségizett Erika, akinek április 14-én pontosan 2 ezer forintja van, de azt mondja, nem gond, mert hónap elején bevásárolt tartós élelmiszerekből, és szerencsére egészséges is. Különben is, már megszokta, hogy soha nincs nála pénz, mivel ritkán jön össze valamilyen pluszmunka-lehetőség.
Példája jól mutatja, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak, akik a létminimum alatt élnek. A KSH 2010-re vonatkozóan közölte utoljára, hogy becslésük szerint mennyien élnek az akkori minimális megélhetési szintként meghatározott nettó 79 ezer forintnál kevesebből. A mutató 37 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy 3,7 millió magyar él meglehetősen nehéz anyagi körülmények között. Egy tavaly kiadott KSH-elemzés pedig arra világított rá, hogy 2011-ben a lakosság mintegy 13,8 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, vagyis 62 ezer forintnál kevesebből havonta. A válság éveiben ez a szint 12,4 százalék között mozgott, 2010 és 2011 között azonban 1,5 százalékot ugrott, vagyis 150 ezer ember süllyedt le a legszegényebbek közé.
Azt is érdemes megnézni, hogy ez a pénz mire elég. Ha a szegénységi küszöbértéket nézzük, csaknem 1,4 millió honfitársunkra naponta 2 ezer forint elkölthető összeg jut – ebből kell többek között a lakhatást, az élelmezést finanszírozni. A háztartások kiadásainak csaknem felét egyébként ez a két tétel viszi el: lakhatásra a bevételeink 25 százalékát, élelmiszerre pedig mintegy 23 százalékát költjük. A KSH adatai szerint 2011-ben a létminimumból élők 23 ezer forintos havi bevásárlókosarába húsból és húskészítményekből 3,5 kiló fért bele, tejből 7,7 liter, gabonafélékből 9 kiló, burgonyából 4 kiló, zöldségből 11,6 kiló, gyümölcsből pedig 6,5 kiló.
Hatan 20 négyzetméteren
A hazai háztartások egyharmada ráadásul egyszemélyes – értelemszerűen ezek nehezebb helyzetben vannak (a 65 év alatti egyedül élők 22 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengődik). Ugyanakkor a többszemélyes háztartásokban sem feltétlenül könnyű az élet. A 48 éves Balázs Miklós egy vidéki városban, 20 négyzetméteres lakásban él feleségével, 18 és 24 éves lányaival, valamint az idősebb lány 2 kisgyermekével. A fiatal szülői pár „látogató” kapcsolatban él egymással: a kicsik apja ugyanis a szüleivel él egy egyszobás lakásban. Balázs Miklós és neje a helyi Sparban dolgoznak, a minimálbérnél nem sokkal többet keresnek, és lakásuk törlesztőrészletét is fizetik.
A népes család jóformán csak krumplin és tésztán él – meséli egy kérdezőbiztos, aki rendszeresen járja az országot. Példaként említ egy sokgyermekes nevelőszülő házaspárt is, ahol a leleményes asszony maga is kilencgyermekes családból származik, így alaposan megtanult beosztani, ismeri a krumpliételek végtelen variációit.
„Vidéken a többnyire alacsony jövedelmű emberek maximálisan igyekeznek kiiktatni a pénzforgalmat az életükből, gyakorlatilag csak a minimális rezsire, meg egy-két alapélelmiszerre költenek, minden mást csereügyletekkel, ha úgy tetszik, barterben vagy kalákában oldanak meg. A kályhára, kemencére, kútvízre, kiskertre épül a háztartás. De még így is előfordul, hogy egy-egy kistelepülésen alig akad olyan porta, ahol ne kapcsolták volna ki a villanyt” – meséli a kérdezőbiztos.
A fővárosban másként megy a napi túlélés. A kisnyugdíjasok például begyűjtik az összes kerületi prospektust, és egész nap járkálnak a különböző akciók után. Sorban állnak a ruha- és ételosztásokon, és jól ismerik az olcsó piaci lelőhelyeket. „Jár hozzám egy rokkantnyugdíjas házaspár, akiknek a jövedelme a gyógyszerekre és a lakásrezsire sem futja.
Itt az utcában sokan támogatják őket, hogy éhen ne haljanak: én mindennap félreteszem nekik a rosszabb állapotú zöldséget, gyümölcsöt, a pék pedig zárás után ad nekik a maradékából” – meséli egy józsefvárosi zöldséges üzlet eladója. Kertvárosi kollégája egy kisboltban hétvégi napokon eladó, amiért heti 8 ezer forintot kap. „Nyugdíjas vagyok, és azért dolgozom, hogy a fiamékat ezzel a pluszpénzzel támogassam: a fiam mentős, a menyem pedagógus, és az egyikőjük keresetét eleve elviszi a lakáshitel, ezért a menyem esténként takarítani is eljár” – meséli az asszony.
300 forintos receptek
„Meg lehet élni havi 48 ezer forintból, de nem kívánom azt senkinek – azzal együtt, hogy nekem már az a fix is nagy dolog lenne” – mondja Baranyecz László, alias Branyó, szakács és rockzenész, aki ha nem koncertezne BranyoExperience nevű együttesével, akkor a havi 22800 forint aktív korúak munkanélküli ellátásából felkopna az álla. „Tavaly 6 ezer forinttal még csökkentették is az ellátást. Pedig 6 ezer forint az napi 300 forintot jelent, amiből a kiló kenyeret már meg lehet venni” – mutat rá Branyó, aki szegénygondozásban is részt vesz tapasztalati segítőként, és igen népszerű személy, mivel szakácsként összeszedte, hogyan lehet napi 300 forintból tápláló menüket kreálni. A kenyér és burgonya alapélelem, ahhoz jön a káposzta minden fajtája és például a sárgaborsó, ami nagyon olcsó, viszont igen tápláló, arról nem beszélve, hogy a piacon beszerezhető 80 forintos liba- és kacsafarhátból töpörtyű, zsír és leves nyerhető egyszerre. A legfogasabb kérdés mindenkinek a rezsi, Branyó maga egy szoba-konyhás lakásban él, és alig fűt, de ismer olyat is, aki telenként átköltözik a fűtött hajléktalanszállóra. „Családtagok, ismerősök támogatása nélkül nem lehet megmaradni, ezen felül kiterjedt segítőhálózat is működik közöttünk, így ha valakinek nincs mit ennie, mindig kisegítik. A munkanélküli szomszédom 15 kilót fogyott már a 70 kilójából, de úgy kell rátukmálnom ételt, mert nem szívesen fogad el semmit. Nagy az emberek tájékozatlansága és a kiszolgáltatottság is a közművekkel szemben, hiszen nonszensz, hogy egy ismerősömnél 4 ezer forint tartozás miatt kikapcsolták a gázt, de tízszer annyiért kötnék vissza” – mondja a zenész. Haverjaival begyűjtik és megszerelik az elektronikus tárgyakat olyanoktól, akik egyébként kidobnák azokat. „Megjavítjuk a rádiót, és ha csak 500 forintért adom el, már akkor is megvan az aznapi ennivaló” – teszi hozzá Branyó, aki folyamatos cserehálózatot is működtet használati tárgyakból. Mint mondja, a lomtalanítás nem az ő asztaluk, az maffiaműfaj.
Már a szemét sem a régi
A jövedelmi viszonyok romlása és az árak emelkedése folytán az utóbbi években jelentősen csökkent a háztartások fogyasztása. A KSH fogyasztási indexe az 1960-as szintet veszi viszonyítási alapul, az akkori fogyasztás a statisztikában 100 egységnek felel meg. A legfrissebb adat 2011-re vonatkozik, akkor 279 volt ez az index, ami egyébként nem sokkal magasabb, mint az 1989-ben mért 251-es érték. Az adatsor alapján a magyar háztartások legbőségesebb évei 2006-tól 2008-ig tartottak – ekkoriban 300 fölött volt a fogyasztási index (az már más kérdés, hogy ebben mekkora szerepet játszottak a meggondolatlanul felvett hitelek, erre a statisztika értelemszerűen nem tér ki).
Az egyes élelmiszercsoportok esetében is érdekes visszaesések figyelhetőek meg. Húsból például átlagosan 56,7 kilót ettünk 2010-ben, ami 5 kilóval kevesebb, mint az egy évvel korábbi adat, miközben a rendszerváltás idején még 73 kiló jutott egy főre ebből az alapélelmiszerből. A tojásfogyasztás is folyamatosan csökken, 2005-ben még 16 kiló jutott belőle fejenként, 2010-ben viszont már csak 13,7. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás zuhant a legnagyobbat: 2010-ben 190 kilót ettünk meg fejenként, míg egy évvel korábban még 20 kilóval többet.
A fogyasztás csökkenése és a spórolás a lakossági hulladékok mennyiségében és összetételében is tetten érhető. „Kevesebb a használható holmi vagy a maradék ételféle a kukákban, legfeljebb többnapos kenyeret szoktam találni. Sok helyen kitesznek a kuka mellé ezt-azt, én inkább amiatt szoktam körbejárni” – mondja a lap kérdésére egy guberáló a Ferencvárosban.
„2008 óta folyamatosan csökken a hulladékmennyiség, és egyidejűleg csökkent a csomagoláskibocsátás is – a termelés és a fogyasztás visszaesése nyilvánvalóan összefügg egymással” – tájékoztatott Pribelszki Edina, az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. kommunikációs csoportvezetője. A cég 2011 végéig foglalkozott a hazai szelektív hulladékgyűjtéssel, utána államosították a tevékenységet. Hozzátette: a válság kitörése után erősen visszaesett a hulladékpiac, szűkült az elszállítási és az újrahasznosítási lehetőség is, majd valamelyest regenerálódott ugyan, de máig csökkenő tendencia jellemzi. Normál időszakban egyébként a háztartási hulladék egyharmada csomagolási eredetű, amit a szelektív gyűjtés hivatott összegyűjteni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.