Magyarország
Az hulala francia
nyelven megjelenő Magyarországról szóló netlap ápr. 29-i számában Jakab Attila
történész arról ír, miért kellett olyan sokat várni a 2011-es népszámlálási
adatok közzétételére.
Társadalmi-szociális szempontból katasztrofális, valóságos
hidegzuhany a 2011-es népszámlálási eredmény, írja. Senki nem tud rá mit mondani, hogyan magyarázni, ami pompásan
rímel a magyar szokásra: nem kell szembenéznünk a tényekkel, ha nem
beszélünk róluk, nem is léteznek...
A számok
azt mondják, Magyarország népessége fogy és öregszik. Vannak olyan kistérségek,
amelyek teljesen elnéptelenedtek (és szemmel láthatóan szegényednek). A házasságkötések száma csökken, a válásoké
emelkedik. De mást is láthatunk. Az anyanyelvre és nemzeti hovatartozásra
vonatkozó kérdések alapján a magukat kisebbséghez
tartozónak valló (főként német és cigány) lakosok száma nőtt, az
etnikailag magyarnak vallók száma fogy (a bevándorlás igen kis mértékű).
Egészen
nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom teljes bomlásban és identitási válságban leledzik;
tehát különösképpen fogékony a nemzetieskedő-populista szlogenekre. Mégis, a
helyzet ellentmondásos a nacionalista jobbos retorikával szemben, amely a
nemzetet mint közös vérű etnikai közösséget definiálja. De hát ez nem meglepő,
már a 19. században az ún. magyar «elit» sem tudott választani a francia felfogású
nemzeti és az inkább német etnokulturális politika között, mindkettőt egyszerre
akarta volna… Akkor csoda, hogy a «magyar nemzet» mentálisan beteg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.