(Magyar Diplo)
|
Írta: Emilie Laystary
|
Napjainkban
a marketingpolitika azt írja elő a márkáknak, hogy termékeik helyett inkább
azok „értékét” kommunikálják. Ez az, amit a szakemberek, a „felelevenítés
hatalmának” neveznek, azaz a fogyasztónak „érzelmi hozzáadott értéket” kell
kínálni. A fogyasztási cikken túl vásároljunk egy képzeletbeli kódolt világot
idéző érzetet is. Így a Herta a sütemények készítéséhez szolgáló tésztán
túlmenően az anya és lánya közti érzelmi kötelékeket, az Axe dezodor az
ellenállhatatlan férfiasságot, a Nivea krémek a családtagok iránti
gyengédséget, a HerbalEssence sampon a női örömöket „árusítja”. Az adott
termékek minősége kevésbé számít, mint maga a termék által sugallt világ.
Manapság
a lázadás esztétikáját kereskedelmi célok szolgálatába állítják. A Go Forth
számára a Levi’s farmereket reklámozó legutóbbi kampány során Charles
Bukowsky igencsak nonkonformista, A nevető szív c költeményét egy mély és
komor csengésű hang adja elő, miközben háttérként a lázadást és szabadságot
jelképező stilizált képek jelennek meg: „Az életed a tiéd. Ne hagyd magad
elpusztítani egy langyos beletörődés által” A múltat felidézni szándékozó
képek engedetlenségre, sőt libertárius magatartásra ösztönöznek, a reklám
olyan fiatal felnőtteket mutat meg, akik kitörnek szokványos környezetüktől,
saját kezükbe veszik sorsuk irányítását, futkároznak az úttesten egy utcai
tömegtüntetésnek látszó képsorban. S mindezt Levi’s farmerben teszik.
Nem
sokkal ez után ennek a reklámfilmnek egy torzított változata került fel a
netre. Ez világos üzenet volt: fel kell hagyni azzal a gyakorlattal, amely a
társadalmi mozgalmakat kereskedelmi célok szolgálatába állítja.
Tavaly
a márka arra kényszerült, hogy elhalassza ennek a reklámfilmnek
Nagy-Britanniában történő terjesztését, mivel a hatóságok tartottak attól,
hogy a londoni randalírozások által már részben mozgósított fiatalokra
kedvezőtlenül hat a lázadás ilyen fajta esztétizálása.
Noha
a Levi’s marketingstratégiáját minden bizonnyal az a szándék vezérelte, hogy
megkülönböztesse magát a versenytársától, a Dieseltől (utóbbi a „Be stupid”
(„Légy ostoba”) szlogennel a vicces hedonizmus ütőkártyáját játssza meg),
hiba lenne pusztán eltérő marketingstratégiáról beszélni. Ugyanis számos
egyéb olyan márka van, amely az „üdvözülés”, a sikeres piaci megjelenés esélyét
a felforgatás szókincsében reméli megtalálni. A forradalom is, mint annyi
minden más, divattá lett.
Már
több éve annak, hogy a Leclerc hipermarketek a drágaság elleni küzdelem
jegyében indított kampány során átvették az École Nationale des Beaux Arts**[1] egy grafikus kollektívája által
létrehozott Atelier Populaire (Népi Műhely) vizuális kódjait. Utóbbiak az
1968. májusi események megjelenítőivé váltak. Az eljárás annak idején vitát
gerjesztett, azon a címen, hogy milyen jogon sajátít ki egy vállalat egy
kulturális értéket. Michel-Edouard Leclerc, a reklámozó vállalat tulajdonosa
elszántan tiltakozott mindennemű becstelen kisajátítási szándék ellen. A
blogján ellenfeleit olyan anarchistáknak minősítette, akik „csak az imént
tették le Bakunyin és Kropotkin műveit”.
2012
októberében a Suchard csokoládémárka új kampányt indított, amelyet az
Y&R reklámügynökség dolgozott ki: „Mozgalom az élvezet felszabadítására”
a „Szabadság, Egyenlőség, (Mini) Rocher” szlogen alatt. A plakátok
grafikusait a szovjet grafika óriásai ihlették meg. Mintha a kommunizmust a
végletes liberalizmustól csupán egy sasszé választaná el, amit a kereskedelmi
pofátlanság játszi módon megléphetne. A Suchard, amely tudatában volt e 360
fokos fordulatra épített kampány gazdasági kockázatainak, még tovább ment. A
képzelt lázadásra rájátszva, a múlt század 60-es éveiben működött brit
kalózrádiók mintájára „Szabad Rádió” elnevezéssel webes rádióadást is
indított.
Az
ilyesfajta gátlástanság azt az illúziót kívánja a vásárlókban kelteni, hogy
„attól valakik, amit fogyasztanak” : szabad emberek, mások, mint a
többiek, saját maguk urai és fennhéjázóak. A nagyáruházak immár évek óta,
minden szezonkezdetkor, gazdag áruskálát kínálnak Che Guevara arcmásával
díszítve.
Fordította: Forgács András
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.