Képmutatás

Milyen kurta is a politikai emlékezet! Némelyek heves Fidesz-ellenességükben addig mennek, hogy a közelmúltat is teljes mértékben átfestik. Nézzük meg, miért is szenvedett az MSZP olyan súlyos vereséget, amelyből azóta sem tudott feltápászkodni Bajnaistól–Gyurcsányostól–Mesterházystól hiába is próbálkozva az «osztódással szaporodással». 

A büntetés nem «deus ex machina», hanem a szocialista kormányok évek óta folytatott egész politikájának megfellebezhetetlen ítélete. A szociális vívmányok megsemmisítése politikájának, a privatizációs politikának, a nemzetközi kapitalista intézményeknek, előbb az EU-nak, majd az IMF- alávetés politikájának.

Ugyanazok a munkásellenes intézkedések valósultak meg Magyarországon, mint Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, stb.,  a  volt «szocialista» táborban:

- a bankok feltőkésítése közpénzekből,

- a közszolgáltatások csökkentése (vasúti szárnyvonalak felszámolása, postafiókok bezárása)

- a George Bush-féle háborús döntés támogatása katonai részvétellel Afganisztánban, Irakban,

- a dolgozói terhek drasztikus növelése, a reálbérek csökkentése,

- a 13. havi nyugdíj megszüntetése,

- fizetések, családi pótlék befagyasztása, táppénz összegének csökkentése,

- az öregségi nyugdíj korhatára megemelése, a gyermekgondozási szabadság csökkentése

- a lakhatás, gáz és fűtés támogatásának felfüggesztése,

- iskolabezárások, pedagógusok elbocsátása, a köztisztviselők bércsökkentése

- az energiaárak, gáz-, villanyár drasztikus emelése,

- áfaemelés,

- személyi jövedelemadó emelése az alsóbb bérekre,

- a munkáltatói terhek további mérséklése,

- az egyetemek privatizációjának európai programja bevezetése (a Bolognai processzus), első lépés az ingyenes tanulás likvidálása felé, egész egyetemi karok eltüntetése,

- a budapesti repülőtér kiárusítása magáncégeknek,

- 2009 márciusától IMF-gyámság,  a munkásosztály elleni «sokkterápia» alkalmazásának feltételével,

– szakszervezetek korporatív elnyelése, stb.

A lakosság egyharmada a szegénységi küszöbön találta magát.

A sok nagyétvágyú fiatal és öreg bürokrata, aki tegnap még az MSZMP egypárti rendszerének vezetői közé tartoztak, aztán átváltoztak a piacgazdaság, a privatizáció éllovasává, letarolva mindazt, amit 1945 óta a nép felépített. Minden pártban, még a legjobboldaliabbak vezetésében is megtaláljuk a múlt rendszer bürokráciájának volt tisztviselőit. Az Európai Unió és az IMF politikájának szervilis végrehajtása miatti fő felelősség az MSZP kormányait terheli  a teljes erőből történt privatizálás és a gazdaság, társadalom tönkretétele révén, helycsinálásában a jobb- és szélsőjobb pártjai számára.

A Fidesz persze semmiféle kiutat nem jelent, csak az MSZP-kormányok munkásellenes és népszerűtlen politikája nyitott olyan lőrést, melyet a Fidesz ki tudott használni. “Újraállamosítás”, “munkahelyek védelme, teremtése”,  stb.?

Amíg Magyarországon az Európai Unió diktatúrája uralkodik, semmilyen kormány nem tud újraállamosítani, sem a munkahelyeket  megvédeni, sem pedig földet átadni azoknak, akik azt megművelik. Az Európai Unió és szerződései, melyeket Magyarország is ratifikált, megtiltja az összes olyan állami beavatkozást, mely összeegyeztethetetlen a «szabad és torzítatlan versennyel» (Maastrichti szerződés 104-es cikkely). Semmiféle újraállamosítás, semmiféle privatizáció megakadályozása nem lehetséges addig, míg Magyarország e szerződések igájában görnyed. A Fidesz már saját játéka csapdájába esett, világos, hogy „szabadságharca” közönséges porhintés – minden egyes alkalommal aláveti az országot a trojka lényeges igényeinek...

Mi magyarázza a szélsőjobb térnyerését? 15 éve egy amerikai szakértő, a Polyeconomics közgazdásza, Criton Zoakaos ezt írta: «1987-ben Jugoszlávia még működő állam volt. Az IMF (amely a jugoszláv bürokráciával az 1970-es évektől kedve kötött egyezményeket – szerk.) amellett döntött, hogy saját kezébe veszi a gazdaságpolitikát és a jól ismert sokkterápiát alkalmazza: fizetőeszköz-leértékelés, bérbefagyasztás és az árak felszabadítása (…) Amikor az IMF kezdeményezte sokkterápia Jugoszláviára lesújtott, a társadalmi  szétzilálódás első formái nem etnikai feszültségek, hanem sorozatos tömegsztrájkok és más munkásakciók voltak. (…) Általában az emberek csak akkor fordulnak az etnikai megoldások felé, ha a normális gazdasági élet minden más lehetősége megszűnik számukra. Az «etnikai tisztogatás» csak az IMF «sokkterápiája» után jelent meg és végezte el munkáját.» Jugoszláviában a bürokrácia különböző «nemzeti» frakcióra támaszkodva az imperializmus fegyveres bandákat hozott létre, hogy a jugoszláv népeket egymás ellen uszítsa, egymással véres háborús szembeszállásra ösztökélje, mely egyetlen mód volt az IMF-tervek elleni tömegmegmozdulások leállítására.

Mintha ugyanennek a baljóslatú forgatókönyvnek a megismétlése készülődne…  Állhat-e érdekében akár egyetlen magyar dolgozónak is? «Dunának, Oltnak egy a hangja»!

Mi szembehelyezkedünk a magyar és  «nem magyar» dolgozók megosztására szolgáló bármilyen uszítással, mert az a privatizálók és brüsszeli, washingtoni gazdáik hasznára folyik. De ugyanígy szembehelyezkedünk a magyar kormány manipulációival is, mely ebből a kérdésből ürügyet akar fabrikálni a magyarországi nemzeti egység meghirdetésére. Semmiféle egység nem lehetséges a magyar dolgozók és azok között, akik kormányban ülve magánkézbe adnak mindent, Magyarországot pedig az IMF és az Európai Unió gyámsága alá helyezik!

A választási eredmények megvilágítják a «baloldal» szerepét, azokét a pártokét és csoportokét, melyek azt állítják, az MSZP-től balra állnak.

A független munkáspolitika meghatározása esetük többségében elutasításba ütközik. Az «Európai Unióval való szakítást» nem fogadják el állítván, hogy ez a Jobbik típusú reakciós csoportok elfogadását jelenti. S nem az európai intézmények likvidálásának álláspontjára kellene helyezkedni – mondták –, hanem azok «szociálisabbá», «haladóbbá» tételére kellene törekedni.

A másik kifogás, hogy ha kritikával is illetjük az MSZP-kormányt, végeredményben mégiscsak támogatni kellett volna vezetőit, mert «a jobboldal még rosszabb lesz».

Mára döntöttek a tények.

Egész Európában az Európai Unió annak tűnik a népek szemében, ami: a finánctőke szolgálatában álló háborús eszköz a dolgozók ellen. Nem csak nem nyitotta meg az európai népek testvéri együttműködésének korszakát, hanem Európa balkanizációjának eszközévé vált. „A háború óta első ízben európai államok a csőd szélére kerültek, szuverenitásukat nyíltan megkérdőjelezi az EU és az IMF. Ipartalanítás, a munka deregularizációja és szegénység fenyeget”, „nyíltan idegengyűlölő deklarációk és tettek” az Unió minden államában.

Az MSZP, a DK, s most már az Együtt 2014 vezetői  a nemzetközi tőke, az Európai Unió, az IMF érdekeinek vetették alá az országot, ezt akarják folytatni, ami Magyarországot káoszba viszi.

De országunkban, ahogy más országokban is, a munkásosztály nem mondta ki még az utolsó szót. Abban sem kételkedhetünk, hogy ez a magyar «baloldali» politika demoralizálódási hullámot indít saját aktivistái köreiben.

A magyar munkásosztálynak, a magyar népnek nagy harci hagyományai vannak: 1848, 1919, 1945-48 – egészen az 1956-os munkástanácsok forradalmáig, mikor a tanácsok felkeltek a bürokrácia ellen és kimondták, hogy «Gyárat, földet vissza nem adunk!». De meggyőződésünk, hogy a magyar munkásosztály előbb vagy utóbb megtalálja a munkástanácsok útját!

Az utóbbi években a munkásosztály, a parasztság, a fiatalság állandóan saját védelmét kereste, a magyar munkásosztály tehát létezik és a nehéz körülmények között is keresi az ellenállás útját (pedagógus-, autóbuszsofőr- és orvossztrájk, kézbesítők sztrájkja szakszervezeteikkel együtt, BKV-dolgozók, vasutasok szakszervezeti tömegsztrájkjai, a pénz-és vámügyi dolgozó tüntetése szakszervezeteikkel bérük és munkájuk stabilitása érdekében,  diákmozgalmak a felsőoktatási tandíjak ellen, stb).

A magunk munkáját persze magunknak kell elvégeznünk.

A kiút az európai népek és dolgozók közös harca azért, hogy leszámoljunk azzal a káosszal, amibe az Európai Unió, az IMF, a multinacionális vállalatok és a nekik engedelmeskedők vittek minket.