A nemzetközi helyzet

 

 

Az USA vezette imperializmus szíriai katonai beavatkozásával kapcsolatban teátrális jelenetekhez és hirtelen fordulatokhoz asszisztálunk (melyek azonban nem zárják ki a közvetlen intervenciót).

Egyik oldalon Tunézia, Egyiptom és másféleképpen pedig Európa, majd Törökország, Brazília, Dél-Afrika is megrázkódott; az amerikai imperializmusnak pedig Egyiptomban újabb, destabilizációval fenyegető forradalmi robbanással kell szembenéznie. Most elkerülhetetlenül meg kell kérdőjeleznie azt a stratégiát, amellyel iraki háborúja folyamán operált, és koalíciója élén katonailag avatkozott be Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Maliban.

A másik oldalon pedig szövetségesei között támadt repedés, ennek a tábornak bizonyos körei (az USA-ban és Nagy-Britanniában is) – félve a következményektől – azt maguk is elutasították! A termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer egész szárnyai omlanak össze. Új szakasz kezdődik, a megfelelő politikai alátámasztás nélküli beavatkozás kockázata elriasztja az uralkodó osztályok egyes rétegeit.

A rendszer megrázkódásáról ennél világosabb képet nehéz lenne nyújtani. Kiderült, soha ilyen mély nem volt még az imperializmus válsága, kezdve az amerikai imperializmussal, mint ma.

Ennek a rendszernek a túlélése csak a szüntelen terjeszkedés, rombolás, háború és a proletariátus 150 éves munkásmozgalma minden eredményének megsemmisítése árán lehetséges. Még a legnagyobb, legfejlettebb, leggazdagabb imperialista államokban is. A magántulajdonra épülő rendszer egyre több és súlyosabb jelét adja annak, hogy mindenáron túlélése érdekében a barbárság eszközeitől sem riad vissza. Valóban előttünk a kérdés : barbárság vagy szocializmus.