Az USA vezette imperializmus szíriai katonai beavatkozásával
kapcsolatban teátrális jelenetekhez és hirtelen fordulatokhoz asszisztálunk
(melyek azonban nem zárják ki a közvetlen intervenciót).
Egyik
oldalon Tunézia, Egyiptom
és másféleképpen pedig Európa, majd Törökország, Brazília, Dél-Afrika is
megrázkódott; az amerikai imperializmusnak pedig Egyiptomban újabb,
destabilizációval fenyegető forradalmi robbanással kell szembenéznie. Most
elkerülhetetlenül meg kell kérdőjeleznie azt a stratégiát, amellyel iraki
háborúja folyamán operált, és koalíciója élén katonailag avatkozott be
Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Maliban.
A másik oldalon pedig szövetségesei
között támadt repedés, ennek a tábornak bizonyos körei (az USA-ban és
Nagy-Britanniában is) – félve a következményektől – azt maguk is elutasították!
A termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer egész szárnyai omlanak
össze. Új szakasz kezdődik, a megfelelő politikai alátámasztás nélküli
beavatkozás kockázata elriasztja az uralkodó osztályok egyes rétegeit.
A
rendszer megrázkódásáról ennél világosabb képet nehéz lenne nyújtani.
Kiderült, soha ilyen mély nem volt még az imperializmus válsága, kezdve az
amerikai imperializmussal, mint ma.
Ennek
a rendszernek a túlélése csak a szüntelen terjeszkedés, rombolás, háború és a
proletariátus 150 éves munkásmozgalma minden eredményének megsemmisítése árán
lehetséges. Még a legnagyobb, legfejlettebb, leggazdagabb imperialista
államokban is. A magántulajdonra épülő rendszer egyre több és súlyosabb jelét adja
annak, hogy mindenáron túlélése érdekében a barbárság eszközeitől sem riad
vissza. Valóban előttünk a kérdés : barbárság vagy szocializmus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.