"Senki nem látja nálunk sötétebben a világot"

Az origo.hu ezzel a címmel adta közzé néhány nemzetközi felmérés eredményét: «sötéten látja a mostani helyzetét és a jövőjét is a magyar». Kiragadva néhány szegmensét aláhúzzuk, hogy nem valamiféle turáni átok, különleges magyar pesszimizmus festi az eget feketére…

 

A nyugdíjasok és nyugdíj előtt állók a (jelenleg az EU és a nemzetközi piacok parancsára ismét «nyugdíjreformra szoruló») Franciaország mellett Magyarországon ítélik meg a legpesszimistábban a kilátásaikat (a válaszadók 80 százaléka szerint sötét jövő vár rájuk és a következő generációkra). Az átlagos magyar, a felmérésben részt vevők 93 százaléka - szerint az országban nem létezik munkahelyi biztonság, ami még Chile, India és Törökország eredményénél is rosszabb, és csak a válság közepén ülő görögök látják ennél feketébben a munkahelyi állapotokat. Utánunk a szintén brutális krízisben lévő, de ezek szerint mégis optimistább Spanyolország jön. Ehhez képest érdekes, hogy ugyanezen kutatás szerint a magyarok mondanának le a legkisebb arányban a fizetésük egy részéről, ha ezzel megmentenék az állásukat.

Szerdán aztán egy, a fejlett országokat tömörítő OECD nemzetközi felmérése szerint a saját egészségi állapotát 55 százalékban érzi jónak a magyar, szemben a világátlag 69 százalékával. Ennél is durvább, hogy egész életét pocséknak ítéli az átlagos magyar, a 4,7-es elégedettségi index a legalacsonyabb az OECD-ben (az átlag 6,6).

Saját bevallásunk szerint csak 50 százalékunk sétál magabiztosan éjjel egyedül az utcán, holott az OECD felmérése szerint a magyar ember támadásnak, gyilkosságnak is kisebb eséllyel lesz áldozata, mint "az átlagos külföldi" a saját hazájában.

A politikai intézményektől sem vár semmi jót a magyar ember, a 40 százalékos bizalmi arány az OECD egyik legalacsonyabbja, ennek megfelelően szavazni sem megyünk el, a nálunk az OECD szerint jellemző 47 százalékos választási részvétel rekordalacsony, a világátlag 72 százalék.

Nálunk egy átlagos nőnek csupán 1,33 gyereke van, amivel hátulról a harmadikok vagyunk (1,74 az átlag), hiába nagyok az állami támogatások: Magyarország a bevételei 3,3 százalékát költi családi támogatásra, amivel ilyen szempontból a legnagyobb költekezők között van az ország a többiekhez viszonyítva.

Egy átlagos nemzetközi háztartásnak évi 23 ezer dolláros bevétele van, míg nekünk csak 14 ezres, pedig a munkahelyünkön évi 1980 órát töltünk, ezzel "szorgalmasabbak" vagyunk az OECD-átlagnál (ami 1776 óra). Rezsire arányában ugyanannyit költünk, mint a külföldiek a saját hazájukban, nagyjából minden ötödik forintunkat. A  magyaroknak azonban csak egy szoba jut fejenként, ami elmarad az OECD-átlag 1,6-tól.

Egy magyar öt évvel kevesebbet, 75 évet él, mint egy átlagos világpolgár.