Az origo.hu ezzel a címmel adta közzé néhány nemzetközi felmérés
eredményét: «sötéten látja a mostani helyzetét és a jövőjét is a magyar».
Kiragadva néhány szegmensét aláhúzzuk, hogy nem valamiféle turáni
átok, különleges magyar pesszimizmus festi az eget feketére…
A nyugdíjasok
és nyugdíj előtt állók a (jelenleg az EU és a nemzetközi piacok parancsára
ismét «nyugdíjreformra szoruló») Franciaország mellett Magyarországon ítélik
meg a legpesszimistábban a kilátásaikat (a válaszadók 80 százaléka szerint
sötét jövő vár rájuk és a következő generációkra). Az átlagos magyar, a
felmérésben részt vevők 93 százaléka - szerint az országban nem létezik
munkahelyi biztonság, ami még Chile, India és Törökország eredményénél is
rosszabb, és csak a válság közepén ülő görögök látják ennél feketébben a
munkahelyi állapotokat. Utánunk a szintén brutális krízisben lévő, de ezek
szerint mégis optimistább Spanyolország jön. Ehhez képest érdekes, hogy
ugyanezen kutatás szerint a magyarok mondanának le a legkisebb arányban a
fizetésük egy részéről, ha ezzel megmentenék az állásukat.
Szerdán aztán egy, a fejlett
országokat tömörítő OECD nemzetközi felmérése szerint a saját egészségi
állapotát 55 százalékban érzi jónak a magyar, szemben a világátlag 69
százalékával. Ennél is durvább, hogy egész életét pocséknak ítéli az átlagos magyar,
a 4,7-es elégedettségi index a legalacsonyabb az OECD-ben (az átlag 6,6).
Saját
bevallásunk szerint csak 50 százalékunk sétál magabiztosan éjjel egyedül
az utcán, holott az OECD felmérése szerint a magyar ember támadásnak,
gyilkosságnak is kisebb eséllyel lesz áldozata, mint "az átlagos
külföldi" a saját hazájában.
A
politikai intézményektől sem vár semmi jót a magyar ember, a 40 százalékos
bizalmi arány az OECD egyik legalacsonyabbja, ennek megfelelően szavazni sem
megyünk el, a nálunk az OECD szerint jellemző 47 százalékos választási
részvétel rekordalacsony, a világátlag 72 százalék.
Nálunk
egy átlagos nőnek csupán 1,33 gyereke van, amivel hátulról a harmadikok vagyunk
(1,74 az átlag), hiába nagyok az állami támogatások: Magyarország a bevételei
3,3 százalékát költi családi támogatásra, amivel ilyen szempontból a legnagyobb
költekezők között van az ország a többiekhez viszonyítva.
Egy
átlagos nemzetközi háztartásnak évi 23 ezer dolláros bevétele van, míg nekünk
csak 14 ezres, pedig a munkahelyünkön évi 1980 órát töltünk, ezzel
"szorgalmasabbak" vagyunk az OECD-átlagnál (ami 1776 óra). Rezsire arányában
ugyanannyit költünk, mint a külföldiek a saját hazájukban, nagyjából minden ötödik
forintunkat. A magyaroknak azonban csak
egy szoba jut fejenként, ami elmarad az OECD-átlag 1,6-tól.
Egy
magyar öt évvel kevesebbet, 75 évet él, mint egy átlagos világpolgár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.