A helyzet. Eléggé világos: «Újabb jelei vannak a
kínai lassulásnak», írja a «Le Monde»
(júl. 10.), még azt is közli, «17 hónap óta először csökken az export». Egy
nagybank közgazdásza pedig kifejti, hogy a nemzetközi megrendelések
gyengülésével együtt jár a belső piac keresletének hiánya, aki szerint a fejlődés
lassulása visszahat a jövedelmekre, tehát a keresletnövekedés megcsappanására.
A közönséges dolgozó számára a katasztrófa jelei már útban vannak:
Wenzhouban, a kis és közép magánvállalkozások városában egész szektorok (pl.
elektromos termékek gyártása) váltak áldozattá – a vállalatok több mint 80%-a
bezárt! –, de rosszul áll a réz-, a bőripar, az élelmiszeripari gépgyártás
szénája is («Courrier international», júl. 11. idézve a május végi kínai
sajtót). Tíz- és százezrek lettek elbocsátva, akik egyáltalán nem lesznek a
fogyasztás motorjai, ahogy a hatalom új gazdasági krédója hinti.
A háztartások fogyasztása… Ne beszéljünk az apparátcsikok tízezreiről, akik a korrupcióellenes
harc közepette rendkívül diszkrétek maradnak luxuslakásaikat és -autóikat illetően,
sem pedig azokról, akik mindenüket összeszedve külföldre mennek szerencsét
próbálni és már semmit sem fogyasztanak Kínában. Beszéljünk inkább azon
százmilliókról, dolgozókról, parasztokról, fiatalokról, nyugdíjasokról, akik
nemigen tudnak fogyasztani egy ilyen bizonytalan jövőre tekintve, amikor az
élelmiszerárak periodikusan meg-megugranak (júniusban hivatalosan plusz 4,9%),
az ingatlanárak pedig az eget verik.
Hogy tudna egy migráns dolgozó – számuk hivatalosan 262 millió –
munkaszerződés nélkül, munkahelyi garanciák nélkül akárcsak álmodozni is a
fogyasztásról, ha éppen csak kijön fizetéséből? Azokról nem is beszélve, akik
csak várják, hogy kifizessék bérüket! A Munkaügyi és Szociális biztonsági
Minisztérium megállapította, hogy 2012-ben 20 milliárd yüant (2,5 milliárd
eurót) nem fizettek ki 6,2 millió dolgozónak. Higgyétek el, ez csak egy része a
valóságnak… Egyébként látjuk is, egyre több munkás zárja be a főnököket,
elmaradt fizetésüket reklamálva.
…és a munkaerő árának csökkentése. A kör négyszögesítése: a
hatalom egyrészről a fogyasztás növelését szeretné, másrészről a munkaerő ára
csökkentésére törekszik a fizetések apasztásával. Riasztó példával szolgál a
jelen: a munkaszerződésekről szólót törvényt júl. elseji dátummal revideálták.
A «China Daily» (júl. 2.) beszámol róla, az «Egyenlő munka, egyenlő bér»
elnevezést viseli, s a béregyenlőségből azon dolgozóknak kellene profitálni,
akiket munkakihelyező ügynökség foglalkoztat, s nem a vállalat veszi fel őket
közvetlenül.
De ez a 2008-as törvény már a revízió előtt is megpróbálta ezt az
egyenlőségi garanciát előírni (62-es és 66-os cikkely). Ezentúl «illegális
az azonos munkát végző embereket különbözően fizetni csak azért, mert nem
ugyanazon módon lettek felvéve. Ugyanazt a szociális védelmet kell élvezniük»,
erősíti meg Li Jianfei jogtudományi professzor, idézi a hivatalos napilap,
amely hozzáteszi, hogy a dolgozók fordulhatnak a szakszervezethez, vagy
bírósághoz. Na, itt van a kutya elásva!
A szakszervezet kérdése. A hatalom nyitási reformpolitikája, főként a 90-es évektől,
megköveteli az alacsony béreket, például megengedve az állami vállalatok
számára a védett státuszú (életre szóló munkahely, betegség- és
nyugdíjbiztosítás) személyzeti létszám csökkentését és olyan dolgozók felvételét,
akiknek nincs sem státuszuk, sem szociális védelmük. Ma már több mint 60 millió
azok száma, akiket kihelyező ügynökségek közvetítenek ugyanarra a munkára,
azonban jóval alacsonyabb bérért. És állami vállalatok és intézmények fordulnak
ezekhez az ügynökségekhez!
A hivatalos ACFTU szakszervezet is számtalan felmérést készített a
kérdésben és kérte is a 2008-as törvény felülvizsgálatát. De mégis, ahogy előre
látható volt, ezekkel a státuszokkal célja «a párt alapvető
orientációjának alkalmazása», a «reform és a nyitás
politikájába illeszkedve». Az ACFTU nem tud opponálni ennek a
politikának, a munkaerő árának csökkentésének: a területi és vállalati
szakszervezetek belemennek a kihelyező ügynökségek igénybevételébe és
ténylegesen nem támogatják a munkásköveteléseket az egyenlő bérezés érdekében.
Guangzhouban egy kórházban a dolgozók megválasztották saját küldötteiket, hogy
tárgyaljanak az igazgatással.
Szakszervezeti demokrácia? A Honda (CHAM) 2010-es nagy sztrájkja utáni helyzetről végzett
felmérés utolsó részét publikáljuk. Milyennek ítélik meg a dolgozók
szakszervezeteiket? Megválaszthatták-e saját küldötteiket a választásokon,
amelyet a szakszervezeti demokrácia követendő mintájának állították be? A
jelentés konklúziója «ha azACFTU egy kissé eltávolodna a tőke szolgálója
szereptől…».
A Hondánál a 2010-es nagy sztrájk után … (3.,
utolsó rész)
Mi változott a Hondánál? «WorkingUSA: The Journal of Labor and Society»
(2012. dec.).
A «nemkívánatosok» eltávolítása. «Kivéve a személyzeti küldöttválasztást és
a küldöttek vezető testületét, a két szakszervezeti struktúra jelöltjeit mindig
kontrollálta a leköszönő vagy a felsőbb szakszervezeti vezetés. A végrehajtó
bizottsági jelölteket a leköszönő vb jelölte ki. Mondjuk ki őszintén, hogy a
nemkívános elemek távoltartásának ez a legjobb módja.»
Ami a műhelyek szakszervezeti szekcióelnökét illeti, csak egy jelölt volt
posztonként. A munkásoknak vagy megválasztani lehetett, vagy elutasítani. Még
ha van is verseny a jelöltek között, csak látszat, hiszen a posztoknál csak
eggyel több volt a jelöltek száma.
«A kínai KP szokásos taktikája a választás túlbonyolítása, amely lehetne
egyszerű is» olyan választásokkal, amelyek egy negyed évig tartanak és át kell menni
annak 10 szakaszán …
Hogyan ítélik meg a dolgozók a szakszervezetet. Elégedettek, hogy a szakszervezet az
igazgatósággal ezután sportrendezvényeket tart vagy szociális jellegű
tevékenységet végez, hogy az igazgatóság «civilizáltabb módon kezeli
őket». «A dolgozóknak, ha gondjuk van, nem mennek a
szakszervezethez», valahogy így vannak a kínai munkások, de a CHAM-nál
egy kicsit másképp van. Egy olyan munkás, aki javasolta a szakszervezet
újjászervezését, ma azt mondja: «A műhelybéli munkatársaim tudják, mire
szolgál a szakszervezet, néhányan pedig ma már készek a szakszervezethez menni,
ha problémájuk van».
Pedig sok szakszervezeti szekcióelnöknek van hibája, és leginkább saját
érdekeik foglalkoztatják őket. 2012 márciusában a szakszervezeti tagok a vállalati
szakszervezeti vezetés felé a belső rendről tették közzé véleményüket: ha egy
év alatt valaki 10 napot távol van, azt a következő évben kizárják minden
béremelésből vagy előrelépésből. Betegség esetére is vonatkozik. 10 hónappal
később a szakszervezet még mindig nem foglalt állást a kérdésben, még mindig
nem lehetett tudni, vajon az igazgatás vagy a dolgozók mellé áll.
Összegzés. A 90-es években a kínai állami vállalati dolgozóknak a privatizáció
ellen kellett hadakozniuk, míg a migráns dolgozóknak feneketlen kizsákmányolást
kellett elszenvedniük. 1995-től és a munkaügyi törvénytől kezdve, Guangdong
tartomány aktivistái előtérbe vették a «munkásjogok legális keretben» kérdését
a migráns dolgozókat segítve, hogy azok bírósághoz fordulhassanak. A 19 napig
tartó CHAM-sztrájk következtében fontos követelések valósultak meg, akkor is,
ha pl. a szakszervezet újjászervezése nem sikerült. Miért nem sikerült?
Egyetemi oktatók esküdnek rá, hogy ez a sztrájk ébresztette fel a
szakszervezeti tudatot és el kell ismerni, hogy nem volt eléggé kiemelt kérdés
a követelések között, s a sztrájkolóknak sem volt fogalmuk arról, hogyan kell a
szakszervezetet újjászervezni, az új választásokat lebonyolítani.
Néhányan azt a következtetést vonták le a választásokból, hogy az ACFTU
ebben a hadműveletben a munkásokat képviseli. Ahhoz, hogy valóban a munkásoké
legyen, a munkásoknak valóban demokratikusan kell megválasztaniuk képviselőit,
ez tudja felébreszteni a szakszervezeti öntudatot. Minthogy ez nem így volt, a
szakszervezet munkásellenőrzés hiányában akármit tehet.
«A CHAM–ügy ismét azt bizonyítja, messze vagyunk attól, hogy az ACFTU által
dominált vállalati szakszervezetet át lehessen alakítani, hogy valódi dolgozói
szervezetté váljék. Legálisan is joga van szervezeti akadályokat állítani. Nem
beszélve a szabad szervezkedés tiltásáról. A célt csak akkor tudjuk elérni, ha
a teljes keretben, amelyben a szakszervezet működik, kiharcoljuk a
szólásszabadságot, a szervezkedés szabadságát.»
..........................................................................................................
Kórházi dolgozók demonstrációja. Guangzhou egyik kórházának mintegy hatvan elbocsátott
dolgozója március elején reklamálta elmaradt társadalombiztosítási
hozzájárulásuk fizetését, melyet 10 éve nem tett meg a kórház. Néhányukat
közvetlenül a kórház vette fel, másokat kihelyező ügynökség… melyet maga a
kórház hozott létre! Migráns dolgozókat segítő szervezet segíti őket, amely
hiába kéri a Guangdong tartományi ACFTU-t a tárgyalásokra. Még a volt alelnök,
Liu Xiaogang is azt mondta: «Ha nem avatkozik bele a szakszervezet, nem
végzi el a dolgát». («China Labour Bulletin», júl. 4.)
Elzárás. Egy shanghaji vállalat, a Zhongji Pile Industry öt vezetőjét bezártak
irodáikba munkásaik (mintegy százan) Guangdongban, akik attól tartanak, soha
nem kapják meg, amivel tartoznak nekik: 1,2 millió yüan, kb. 800 hónap
minimálbér!
Tüntetés Hong Kongban. Zuhogó esőben és tájfunveszély alatt több mint 400 000 hongkongi
lakos tüntetett júl. elsején a C. Y. Leung-iroda főnökének lemondásáért, ahogy
azt már a múlt évben is annak kinevezésekor.
Bérek. «Az emberi jogok
fejlődése 2012-ben» címet viselő kormányzati jelentés szerint, a közszféra
városi dolgozóinak éves átlagfizetése a 2007-es 24 932 yüanról (kb. 2500€
akkor) 2011-re 42 452 yüanra nőtt (kb. 5000€). A magánszektorban a 2009-es 18
199 yüanról (kb. 2000€) 24 556 yüanra (kb. 2800€) 2011-ben. A közszféra bérei
tehát majdnem duplája a magánszféráénak… (Xinhua hivatalos ügynökség, május
14.)
Ítélet. Liu Zhijun, a
kínai vasút volt minisztere halálbüntetést kapott korrupcióért és hatalommal
való visszaélésért, két évre felfüggesztve. A bírósági eljárás mindössze 3 órát
tartott, de az bizonyos, hogy miniszteri fizetésből nem telik 374 lakásra és
villára, mintegy 15 nagy értékű autóra, 612 műtárgyra és százmillió eurós
készpénzre (ha hihetünk a hivatalos «Beijing Times» listájának). Ahogy egy
nyugdíjas apparátcsik magyarázza («Libération», júl. 8.), «belső
dokumentumokban a kormány az ország káderállományának 50-60 %-át becsüli
korruptnak. Ahhoz, hogy megszűnjék a korrupció, elég lenne, ha
vagyonnyilatkozat kitöltésére köteleznék őket. De nem teszik, mert a mélyben az
egész bürokrácia korrupt, és így könnyebb manőverezni a politikában. A párt
eképpen elképesztő nyomást tud kifejteni tisztviselőire.»
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.