Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

146.sz. (515) –2013. okt. 11.

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

 

 

       Olaszország                             

 

Kilábalás a válságból?

 

A nagykoalíciós Letta kormány végül megkapta a parlament bizalmát. Akkor vége a válságnak? Nem olyan biztos!

 

Mindenki, a PdL egyik frakciója is, a válság «megoldását» támogatta a Berlusconi-miniszterek lemondása miatt bizalmi szavazás révén. De mindenekelőtt  az EU, az IMF, a pénzügyi piacok és Obama gyakroltak nyomást a lakosságra és a pártokra, hogy a földrengés elkerülhető legyen, és folytatódhassanak a destruktív programok, amelyeket a trojka diktál… és nem csak Olaszország számára! Berlusconi így hát bizalmat szavazott, hogy elkerülhető legyen a Letta-kormány bukása. Rögtön a szavazás után a tőzsdék máris jobban mentek, Barroso gratulált mindenkinek, a spekulánsok folytathatják akcióikat a népesség kárára… De vajon Berlusconi volt egyedül a helyzet kulcsa?

Három nappal ez előtt, a CGIL, a CISL és az UIL három szövetségi titkára közölte világos álláspontját: «A válságot mélyíteni ma – felelőtlenség. Valódi kormány kell, amely a Confindustriával  szept. elején aláírt «genovai paktum» javaslatait alkalmazza és a stabilitási törvényt azonnal el kell fogadni (…). Ehhez azonnal mozgósítunk.»

Tehát maguk a szakszervezeti vezetők biztosítják a kormányt támogatásukról. De mi is az a «genovai paktum»? Olyan  politikát kér, amely «nem ellensége  a vállalatoknak (…), csökkenti a dolgozók és a tőkések adóját (…), a közigazgatást újjászervezi és intézményes refomokat végrehajtja». Még a gazdasági miniszter is riadóztatott: «Nem tudnánk a helyzetet kezelni, ha lecsökkenteném az adókat és nyirbálásokat végeznék a közszférában, a szociális költségvetésben, elbocsátásokat a közigazgatásban,.»

 

Az unió követelte 3 %-os deficit avégett, hogy az «adókat csökkentse» (pontosítsunk, ez nem a dolgozók adóit jelenti, azoké emelkedni fog: az áfa, a regionális és helyi adónövelésen keresztül), a Letta-program ezt tartalmazza: 200 000 elbocsátás a közszférában, költségvetési megszorítások az egészségügyben és a közoktatásban, privatizációk, stb. A Letta-Alfano páros (1) egy pillanatot sem várt: azonnal bejelentette az 5 milliárdos stabilitási törvényt az Európai Unió ellenőrzése mellett.

 

«A szakszervezeti vezetők eme állásfoglalása számunkra központi probléma, ami sem nem ideológiai kérdés, sem pedig absztrakt felvetés, hanem alapvető vitális kérdés. A produktivitási paktum és a reprenzentatív egyezség aláírása az országos kollektív szerződéseseket és a független szakszervezeteket helyezi obligón kívül. A genovai paktum világosan azt állítja, a dolgozók és a tőkések érdeke ugyanaz. Ami éppen fordítva áll a valóságban: az osztályegyüttműködés bennünket a katasztrófához visz», jelentették ki a «munkásmozgalom függetlenségéért és az EU-val való szakításért felhívás» keretében összegyűlt dolgozók okt. 15-én Torinóban. De Letta és Alfano programjait sikerült majd megvalósítani? Úrrá lesznek a válságon?

 

«Még a nagyon nehéz helyzetben is van kiút a dolgozók számára (…). Minedenki tudja, hogy a válság jóval mélyebb a felszíni látszatnál és a mobilizáció (…) megfordíthatja a helyzetet, mivel a dolgozók nem tudnak élni ilyen körülmények között (…). Ehhez a kiúthoz azonban (…) a munkásmozgalom, ebben a szakszervezetek  teljes függetlensége kell, a paktumokról és egyezségekről az aláírások visszavonása, és szakítás az Európai Unió politikájával.» Ezen a bázison készülünk a dolgozókkal, szakszervezeti felelősökkel, aktivistákkal arra a tömegkampányra, amely az európai munkáskonferenciát készíti elő.

 

Lorenzo Varaldo

 

(1) A miniszterelnök és a PdL, Berlusconi pártja főtitkára

 

 

 

 

FRANCIAORSZÁG

A Független Munkáspárt nagygyűlése, Párizs, 2013. szept. 28.

 

 

Pablo Garcia Cano (spanyol állam), a CCOO (Munkásbizottságok) ipari szövetsége tanácsának tagja felszólalása

 

 

«Egy madridi nagy fémüzem szakszervezeti küldötte vagyok, az ország egyik legnagyobb szakszervezetének a tagja.

Arról akarok beszélni, milyen helyzettel kell szembenézzenek nálunk a dolgozók, milyen kiút van ebből a mi véleményünk szerint.

Az utóbbi 20 évben Spanyolországban hatalmas spekulatív befektetések történtek az Európai Unió biztatására. Néhány évig mesterségesen megszépítette a helyzetet, de az utóbbi öt évben minden összeomlott. Ma a fiatalok több mint fele, az aktív dolgozók 30 százaléka munkanélküli – és az alagút vége sem látszik.

Az EU diktálta és a spanyol központi, valamint a regionális kormányok megvalósította politika arra koncentrál, hogy minden eszközzel magát a munkaerőt, jövedelemcsökkentéssel annak árát törje le. Ezt teszik kormányaink, legyen politikai szinezetük bármilyen is.

 

2010 májusában a szocialista Zapatero-kormány indította a «szigorítási fordulatot» első «kiigazítási programjával». Vele szemben a szakszervezetek szeptemberben sztrájknapokkal reagáltak. Három éve van ennek. Évtizedek óta nem volt országomban ennyi mozgósítás, sztrájk és tüntetés, magam is részt vettem bennük kollégáimmal, üzememmel, a dolgozókkal. Ma pedig feltehetjük a kérdést, amit a munkások megis tesznek: mire voltak jók ezek, miért nem sikerült meghátrálásra késztetnünk a kormányt? A választ keressük és néhányan azt mondják, meg is találták.

A kormány most az EU és az IMF utasítására egy második nyugdíjreformra szánta magát. 2011 februárjában a szakszervezetekkel írta alá az első nyugdíjreformot tartalmazó egyezségét, ma pedig azt állítja, hogy ez kevés volt, másik kell. A sajtóban kimutatták, hogy a dolgozók számára soha nem látott összeget, 70-110 milliárd eurós veszteséget okoz. A nyugdíjpénztárakat akarják kifosztani, bérünk gyümölcsét. A felháborodás óriási, ekkora méretű lopást sosem láttunk. A fiatal dolgozók is nagyon jól megértették, hogy a nyugdíjrendszer megsemmisítésével mindenki túlélése forog kockán.

A helyzet a munkásosztály és szervezetinek egységes fellépését igényelné, ezzel szemben mit mondanak szakszervezeti főtitkáraink? Toxo, az én szakszervezetem főtitkára azt állítja, lehetetlen, mert a kormánnyal folytatni kell a tárgyalásokat. Mendes azt mondja, lehetetlen, és a reform visszavonását kéri a kormánytól. Egyetértek Mendesszel, kérni kell visszavonását. De ahhoz, hogy a kormány ezt megtegye, mi kell tennünk? Ma a munkásmozgalom berkeiben erről folyik a vita.

 

Erősek vagyunk, meg tudjuk állítani a kormányt, még ha el is szenvedtünk sok csapást. Emlékeztetek arra, ez a kormány korrupt, egyetlen minisztere sincs, aki ne keveredett volna valamilyen korrupciós ügybe. Ez a kormány elutasítja a katalán nép önmeghatározáshoz való jogát, ez az, amelyik megkísérli az EU parancsainak szó szerinti teljesítését. Ki kell mondanunk: elég! Vezetésünk miért nem világos és egyértelmű? Miért nem mondják ki: általános sztrájkot a reform visszavonásáért?

Miért? Mert az Európai Unió védelmének láncszemét alkotják. Maguk mondták ki. Az EU-t így illetik: «Az EU-t meg kell változtatni, intézményeinek demokratikusnak kell lenniük.»

Ez mutatja meg, hogy mihez ragaszkodnak. A nagytőke intézményét kellene «demokratikussá tenni».

Kemény politikai harcot vívunk. Követeljük most, azonnal az egységet az általános sztrájkért, a reform visszavonásáért.

 

Tudjuk, hogy nincs megoldás országunk számára és az európai dolgozók számára sem anélkül, hogy a nagytőke, az EU intézményeivel ne szakítsunk. Mit tegyünk? Egyedül harcoljunk Spanyolországban? Részt vettem a tarragonai konferencián, ahol elköteleztünk magunkat a dolgozók és szervezeteik európai szintű egysége mellett. Azért, hogy megnyissuk az utat a kizsákmányolástól és elnyomástól megszabadult szabad és szuverén nemzetek szabad uniója felé. Ezt az utat kell követnünk, ezt a közös harcot Európa minden országában, szervezeteinkben. szabad uniója felé. Ezt az utat kell követnünk, ezt a közös harcot Európa minden országában, szervezeteinkben. kizsákmányolástól és elnyomástól megszabadult szabad és szuverén nemzetek szabad uniója felé. Ezt az utat kell követnünk, ezt a közös harcot Európa minden országában, szervezeteinkben.

 

 

 

Meghívó európai tanácskozásra

 

A francia Független Munkáspárt országos irodájának 2013.október 5-i határozata

 

Szept. 28-i párizsi nagygyűlésünk német és spanyol felszólalói tanúságot tettek annak az ellenállásnak a fontosságáról, amely mindnyájunk országában erősödik a trojka, az európai intézmények diktálta «reformok», gyilkos programok ellen. Társaink javaslattal éltek. Az utóbbi idők németországi, görögországi, olaszországi, portugáliai és más országokban bekövetkezett eseményei megrázkódtatták a nemzetközi pénztőke «európai rendjét». Megkövetelik, hogy minden szervezetehez, csoporthoz, aktívához forduljunk egy újabb találkozó szervezése érdekében a tarragonai európai konferencia folytatásaképpen.

Ezzel a meghívással minden ország dolgozói és aktívái közötti kapcsolat megerősítéséről van szó egy olyan politikai harcban, melynek célja közös: a dolgozók segítése abban, hogy egységfrontot hozzanak létre az EU igája, programjai, szerzdődései, intézményei, különösen az Európai Parlament ellen.

Az EP-nek semmiféle legitim felhatalmazása nincs arra, hogy a népek számára kedvező döntéseket hozzon. Ez az intézmény a szerződések és direktívák integráns részeként pontosan az európai népekkel szembeni nagykoalicióként jött létre.

 

Minden jel arra utal, hogy Európában új helyzet rajzolódik ki. Öt év óta a dolgozók ellenállása látványos módon bontakozik ki: sztrájkok, általános sztrájkok, óriási tömegtüntetések. Meg kell állapítani, hogy ezeket a munkásszervezetek vezetői manipulálják, az EU által «elfogadható» mederbe terelik. Sok-sok ezer aktivista azonban világosan látja, hogy a munkásmozgalom függetlensége elválaszthatatlan az EU intézményei elleni küzdelemtől.

 

Bizonyos, hogy minden országban ugyanazzal a zsarolással élnek: ha az EU diktátumaival szakít akár csak egyetlen ország is, katasztrófa vár rá. Azonban egyre nyíltabban kétségbevonják ezt a zsarolást, amely ürügyként szolgál a munkásszervezetek vezetése számára is ahhoz, hogy ne kelljen szakítania és igazolja az asszisztálást az ellenrefomokhoz. Növekszik a tagországokban az olyan kormányok száma, amelyek borotvaélen táncolnak, alig-alig van többségük a kormányzáshoz. S a nagysajtó segítségével az európai népeket vádolják: «Az EU és kiigazítási programjainak elvetése a nacionalista populizmust és idegengyűlöletet erősíti, amelyet pedig népeink már az egész földrészt sújtó háborúk után elvetettek».

 

Ebben az új helyzetben nekünk, sokféle irányzathoz tartozó aktivistáknak meg kell erősítenünk, hogy a népek, és csakis a népek fogják a nemzetközi pénztőkét szolgáló EU válságából a kivezető utat megtalálni. Minden országban saját, legitim követeléseink alapján, elutasítva a «reformokat» a nyugdíjakról, a társadalombiztosításról, stb., amelyek az első rések lehetnek az EU «nemzetek feletti  kormányzásában».

Csak a dolgozók, a nép tud szakítani a tőke és a bankok alapvető intézményével, ha visszaszerzi szervezeteit, létrehozva ezek egységét a dolgozókkal.

Csak a dolgozók és a népek tudnak testvéri együttműködéssel harcolni a szabad nemzetek szabad Európájáért.

Mindezek miatt a francia Független Munkáspárt országos irodája pozitívan válaszol a nemzetközi munkástalálkozó összehívását sürgető felvetésre.

 

 

 

         AFGANISZTÁN

 

A kormány 5 000 bányászt munkanélküliségbe küld

 

 

 

A 2013. szept. 14-i halálos baleset Afganisztán északi részén Samangan tartományban a munkásaktivisták részéről jelentős tiltakozást váltott ki, amely a kormányt arra késztette, néhány megelőző intézkedést tegyen a dolgozók biztonsága érdekében a bányákban.

2013. okt. 2-án a jelentős népi nyomás hatására az afgán parlament megidézte a bánya- és olajipari minisztert, hogy válaszoljon a képviselők kérdéseire a szerencsétlenség körülményeit illetően, amely 27 bányász halálát okozta és egy tucat sebesültet.

 

A miniszter próbált tovább hazudozni, hogy felelősségét csökkentse. Újból a fegyveres ellenzéket vádolta mint a bányarobbanás felelősét, amely érvelését a parlament szigorúan elutasította. A képviselők megállapították, hogy az a hatóságok hanyagsága miatt következett be, s elkerülhető lett volna, ha megelőzően szigorúan ellenőrzött szabályozás lett volna. Fényt derítettek a korrupcióra, a felügyeleti rendszer, a bányászbiztosítások hiányára. Szélesebb értelemben az illetékes és a Munkaügyi, szociális minisztérium gondatlansága a bányákban történt halálos balesetek oka.

A miniszter bejelentette, hogy bizonyos keretet jelöl ki a bányák működésében a nemtörődömség elkerülésére. Ugyanakkor intézkedés csak a legalsóbb szinteken történt, amely nem is felelős a baelesetekért. A valóságban a felelősök a legmagasabb szinten vannak, akik persze helyükön maradtak, mint pl. az észak-afganisztáni szénbányák igazgatója, vagy a Samangan tartományi bányaigazgató.

 

Megelőző intézkedésként azonban bejelentették, hogy Samangan, Bamyan és Baghlan tartományok bányái működését három hónapra felfüggesztik a javítások és a kitermelés egységesítése miatt. Körülbelül 5 000 bányász lesz legalább három hónapig munkanélküli az említett tartományokban. Ez idő alatt a kormány nem garantál semmiféle fizetést, de azt sem, hogy később újra felveszik őket.

 

A három tartomány bányászszakszervezeti felelősei felfedték, hogy a kormány az uralkodó korrupció és a szakértelem hiánya miatt csökkenti a bányászok létszámát, ahelyett, hogy a termelés körülményeit javíttatná, hogy jobban ellenőrizné azokat, s valószínűleg esze ágában sincs a bányászokat visszavenni.

 

Az afgán dolgozók nemzetközi szolidarítást kérnek munkaügyi jogaikat érintő követeléseik és az ötezer bányász fizetése és visszavétele támogatására.

 

LRA

 

 2013. okt. 2.

 

 

 

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse