Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
153. sz. 2013. nov. 29.
Olaszország
“Genova a mienk” (egy olasz dal
címe)
A
genovai dolgozók harca a mienk is!
«Genova megbénult, a tiltakozás
szélesedik», írja
címében a La Stampa, nov. 22-én. «Harmadik napja tart a rendkívüli
káosz. 72 órás rendes őrület. Az autóbuszsofőrök vadsztrájkjához csatlakoztak
az Aster (útkarbantartás) és az Amiu (városi köztisztasági dolgozók), sőt a
taxisofőrök egy vadul dudáló csoportja is. A város forrong. Ma újrakezdődik,
mivel a szakszervezet és a város közötti tárgyalások előző éjjel kudarcba
fulladtak. Akkor támadt igazán lázadás a polgármesterrel szemben, miután a
tömegközlekedés 2014-es privatizációjáról döntött. Tegnap a helyhatóság
szürrealista módon zárt ajtók mögött ülésezett
– ahogy Balsamo, a helyi prefektus kérte – 1500 tüntető altal körülvéve.
Ilyen még nem történt. «Lemondani, lemondani!» kiáltozta a tömeg. A
szakszervezet, a konföderációk, a Demokrata Párt is ott van. Ha a tiltakozás
motorja a Faisa Cisal is (a közlekedési autonóm szakszervezeti konföderáció),
ott vannak a CGIL és a CISL, az UIL zászlói és transzparensei, ott látni Andrea
Gamba, Michele Monteforte és Camillo Costante alakját feltűnni a FILTCGI-től, a
CISL-es Antonio Vella vagy az UIL-től Giuseppe Gulli oldalán. Andrea Gatto [a
Faisa Cisal főtitkára] aláhúzta: ha a polgárpolgármester és a régiós elnök
nem ülnek tárgyalóasztalhoz konkrét javaslatok alapján, annak teljes sztrájk
lesz a vége.» Ezidő alatt a televíziós hírek azt magyarázzák, hogy «a
milánói, torinói, római mozdonyvezetők is Genovába jöttek a harcot támogatni,
mivelhogy minden városban betervezték a közlekedés magánkézbe adása», valamint
«vállalati dolgozók is csatlakoznak».
A kormány cinikus és üres
propagandájának ellenére a helyzet összes eleme összeszedhető: a mindenütt
érlelődő forró helyzetnek a genovai mozdonyvezetők csak az élére álltak.
Privatizálni az ATM-et Genovában? Hiszen ezzel egyidőben 12 milliárdos
privatizációt jelentett be a kormány: Eni, Fincantieri (TOT, ez is Genovában),
Enav, Sace, Grandi Stazioni, STM, stb. Letta «magyarázkodik»: «Az IMU
kérdésében a minisztertanácsnak kellett volna dönteni, de az ülés az
tervezettnél hosszabb és komplexebb volt, mert másnap reggel az Eurocsoport
ülése kezdődött a közköltségekről».
Az Eurocsoport:
az Európai Unió zsandárja minden támadásban, megnyirbálásban, rombolásban.
Néhány nappal korábban ezt az «Eurocsoport» jelentette ki, hogy a stabilitási
törvény nem elég. Az IMF-től a közkiadások csökkentésének specialistájaként
érkezett Cottarelli komisszár révén a kormány rögtön kiigazított: már nem
csupán az okt. 15-én bejelentett 3,5 milliárdnyi megszorításról van szó, sem a
néhány nappal később 10 milliárdra kiegészítettről, hanem három év alatt 30
milliárdól! De még ez sem elég, az Eurogroupe
kiegészítő pénzügyi stabilitási törvényt követel.
És soha nincs
vége. Az Európai Unió és szolgálatában álló kormányaik készek a totális
katasztrófába vinni bennünket.
De – bármi is
legyen a genovai események folytatása – máris igazolja azt, amit az európai
munkástalálkozó meghívója tartalmaz: «Új helyzet előtt
állunk. A dolgozók, a népek tágítják a repedést az Európai Unió bástyáján.
Elutasítják a «reformokat», legitim követeléseik védelmében kelnek fel. A
dolgozóknak, a népeknek kell szervezeteikkel együtt egységet alkotniuk és
szakítani ezzel az Európai Unióval, amely a tőkések, a bankok alapvető eszköze».
Ez
az, ami megfélemlíti a kormányt. A végrehajtó hatalom minden ellentmondása, a
Demokrata Párton belüliek, a Cancellieri-eset (igazságügyi miniszter, akit
befolyásával való visszaéléssel vádolnak) csak ennek a félelemnek a
visszatükröződése.
A
dolgozók számára, az ő üdvösségük és az ország jővője érdekében a genovai
közlekedési dolgozók kijelölték az utat: igazi országos sztrájk kell az összes
privatizálás visszavonása céljával, a munkahelyek védelme és visszaszerzése
érdekében, béremelésért. Erre van szükségünk. Ez persze azt is jelenti, hogy
szakszervezeti vezetőink egyszer s mindenkorra leszámoljanak «megzavarodottságukkal»,
szakítsanak az EU politikájának támogatásával, a paktumok aláírásával.
A genovai dolgozók harca a mi
harcunk: mozduljunk együtt velük!
Lorenzo Varaldo (a Tribuna
Libera cikke, 2013 november)
Portugália
Mi, az MRMT
(Mozgalom a trojka memorandumainak visszavonásáért) aktivistái és a tarragonai
munkástalálkozó portugál delegációja tagjai, üdvözöljük a találkozó gondolatát,
mely olyannyira szükséges egész Európa számára és számunkra különösen. Ezen
napokban is óriási sztrájkhullám zajlik országunkban,
mely a lakosság többségének mélységes akaratával egyezik: le kell győzni a
2014-es költségvetést, végezni kell a PSDCDS-trojka kormánnyal. Ezekre a
megmozdulásokra az összes szakszervezeti vezetés, a CGTP és az UGT is
felszólított a bércsökkentésekkel, elbocsátásokkal, a privatizációkkal szemben
és a közszolgáltatás megsemmisítése ellen. Mert ez történik a postával, az
oktatással, az egészségüggyel, az igazságszolgáltatással…
A trojka
memoranduma tartalmazza a munkaidő emelését a közszolgák esetében – egyidőben
azok bérének és nyugdíjának csökkentésével –, s a közkiadások újbóli (akár 40
%-os!) megnyirbálásával egyszerre. Ezért volt a szakszervezet felhívására a
tiltakozó mozgalom olyan népes, és azért nem tömegesebb, mivel nincs pénzünk
sem a sztrájkra, mert a prekárius munka olyan elterjedt, hogy az elbocsátás
eshetőségét sokan nem tudják vállalni.
Ebben
a drámai helyzetben mit mondnak az ellenzéki vezetők, képviselők? «Tiltakozunk,
sztrájkolunk – de minden marad a régiben», de sokan ezt is: «Ez a
kormány semmit nem tisztel, az alkotmányon átgázol, a törvényeket megkerüli,
nyomást gyakorol a bíróságokra és zsarolja őket. Valamit tennünk kell, hogy
megszűnjön ez a helyzet».
A kormány már kapott néhány erős
csapást. Meg kellett hátrálnia pl. az alsó- és középfokú oktatás dolgozónak
háromhetes sztrájkja előtt, amelyet a szakszervezetek is támogattak.
Azt gondoljuk, hogy a
tarragonai tanácskozáson részt vett küldöttség megfelelt a teendőknek.
Szervezeti függetlenségünket meg kell erősíteni, a követelések alapján a
munkásosztály egyesült frontját kell létrehozni. Ha a szakszervezeti vezetők
elutasítanák az összes «társadalmi párbeszédet», egyetlen kormány sem tudná
megvalósítani ezt a destruktív politikát.
Lisszabon,
2013.nov.13.
Ana
Sofia Cortes (STFPSI szakszervezeti delegátus, MRMT-koordináció tagja); António
Aires Rodrigues (Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja, a POUS vezetője); Carmelinda
Pereira (Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja, a POUS vezetője); Emanuel de Alte
Rodrigues (tanár); Fernando Quadros (B E); Isabel Pires (dirigeante du SPGL
vezetője, MRMT-koordináció tagja); Joaquim Pagarete (SPGL nyugdíjastagozata és
USLCGTP koordinációs bizottság tagja) ; Licínio de Sousa (BE); Maria João
Rodrigues (fordító); Prudência Rodrigues (tanár); Pedro Ferreira (újságíró).
USA
Nemet a
demokrata és republikánus képviselők megszorításaira!
Micsoda cirkusz a Kongresszusban! Az élelmezési bónóprogram
csökkentése érdekében gyakorolnak nyomást demokrata és republikánus képviselők!
A program (SNAP, Supplemental Nutrition
Assistance Program, élelmezési segély) 5 milliárdos megszorítást szenvedett
el, ami személyenként kb. 7 %-os csökkentést jelentett 2009-ben, s persze azóta
még ideiglenes jelleggel sem tettek
hozzá egy centet sem. Most még nagyobb veszély fenyeget, a következő 10 évben.
A Szenátus ugyan csak 4 milliárddal, de
a Képviselőház 39 milliárd dollárral akar kevesebbet szánni erre a
célra, pedig 47 millió amerikai állampolgár élete függ a programtól. Élvezői
rokkantak, gyerekek, idősek, 90 %-uk a szegénységi küszöb alatt élő család
tagjai.
A két párt
kompromisszumról tárgyalgat, de annak tárgya csak az összeg nagysága. Az elnök kijelentette, ha a
megszorítás túl szigorú, megvétózza, persze erről ő maga dönt.
Szégyenletes és
felháborító, sőt bűn ezeknek a millióknak az életét mérlegre tenni. Még ha a
Szenátus «könnyített» javaslata is győz, a családoknak meg kell elégedniük havi
90 dollárral (napi 3 $). A Képviselőház javaslata alapján pedig 2 millió
embert, kb. 4 %-ot letiltanának a támogatást élvezők listájáról amellett, hogy
az élelem mennyiségét is csökkentenék.
Ha ez történik,
meg fog emelkedni azon gyerekek száma, akik reggeli nélkül mennek iskolába, a
jótékonysági szervezetek ingyenkonyhái pedig már ma sem bírják a rászorulók
etetését.
Annak ellenére,
hogy próbálkoztak a SNAP visszásságainak kimutatásával, ez egy megbecsült
program kevés hibával, alacsony kezelési költséggel, és hatékonysága nagy.
Egyidőben ezzel,
a Kongresszus a leggazdagabb mezőgazgadási vállalkozókat dollárözönnel árasztja
el – az adófizető zsebéből. További tíz- és tízmilliárdokkal fizeti a
katonákat, az afgán rendőrséget a következő tízéves megszállás idejére…
Milyen kormány
ez, amelyik saját népét is kivérezteti? Milyen ez a két fő politikai párt?
Kiknek a cinkosai? Csak mértékben különböznek, de ugyanazt a nótát dalolják!
Ez az alapvető
oka annak, hogy a munkásosztálynak munkáltatóktól, azok pártjaitól, a
kormánytól függetlenül kell reagálnia és küzdenie azért a programért, amely a
lakosságot szolgálja.
Ennek érdekében mozgósítunk: Nemet a SNAP megnyirbálásaira, megőrizni és
kiszélesíteni azt!
A Munkásriposzt-hálózat közleménye
(Labor Fightback Network, P.O. Box 187,
Flanders, NJ 07836.), conference@laborfightback.org, laborfightback.org.
Spanyolország
A
madridi köztisztasági dolgozók sztrájkjának leckéje
Pablo García Cano, a
Munkásbizottságok (CCOO) madridi ipari szakszervezeti felelőse cikke az Información Obrera 2013. nov.
22-i 278-as számában
Olyan
győzelemről van szó, amely megmutatja, a munkásosztály «igenis meg tudja
tenni». Persze, a szakszervezeti és politikai vezetés orientációját is felveti.
Vasárnap reggel
tudtuk meg, hogy az ERE («restrukturációs terv») keretében az egyezség
létrejött. A madridi köztisztasági vállalatok 13 napos sztrájkot provokáltak
1134 dolgozó elbocsására és 40 %-os bércsökkentésre vonatkozó elképzelésükkel.
Az egyezség ezeket eltörölte, a hatezer dolgozó nagy többsége szavazatával
elfogadta, a sztrájkot befejezte.
Mindenekelőtt
alá kell húzni, ez győzelem támpont más dolgozók és a fiatalok számára. A
lakosság is örömmel üdvözli. Világos, aki mer, az nyer. Az 1134 fő elbocsátását
és a 40 %-os bércsökkentést visszavonták, holott ez nem a munkáltató tréfája
vagy manővere volt, látjuk nagyon jól a többi munkáltató esetében: tömeges
elbocsátások, jogok megkurtítása, lockout mint a Canal 9-nél.
Madridban persze
megpróbálták a közvéleményt a köztisztasági dolgozók ellen hangolni, sőt,
«sárga» sztrájktörőket alkalmazni, csatát szervezni, hogy a rendőrségi
beavatkozást igazolni lehessen. Nem ment.
Először is azért
nem, mert a TRAGSA állami vállalat bizottsága nem állt emellé, Botella
polgármesternek csak a TRAGSA 200 dolgozóját (ebből 110 kihelyezett dolgozót!)
sikerült mozgósítani. Ezzel nem lehetett a minimális szolgáltatást
elvégeztetni.
A fővárosi
helyhatóság legyőzetett, mert a Rajoy-kormányt támogatja, a «spanyol»
multinacionálisok legyőzettek, s velük együtt a munkáltatói szervezetek is –
holott hozzászoktak a szuperprofithoz. A nagysajtó is, amely folyamatosan
ezeket támogatja szakszervezet- és dolgozóellenes írásaikkal. Azok is, akik
nyomást gyakorolnak, hogy a szakszervezetek «tárgyaljanak» inkább, és az
elbocsátásokat vegyék tudomásul.
Ez a sztrájk
kimutatta, hogy még az állam soha nem látott szakszervezetellenes támadása
idején is a dolgozók és szervezetük egysége a megoldás az úgynevezett
«elkerülhetetlen» kiigazítási intézkedések elutasítása talaján. Persze a
dolgozók nem örvendeznek maradéktalanul. Számosan önként lemondtak prémiumukról,
elfogadták előnyugdíjaztatásukat, az évi 45 napos technikai munkanélküliséget,
az ingyenes túlórákat és pluszban bérük ötéves befagyasztását. Ami persze azt
is jelenti, a munkáltató keresi továbbra is profitnövelésének eszközeit. De a
dolgozók is keresik a munkakörülményeik javításának módját.
Győzelmüket
egységben érték el. A sztrájk alatt minden nap gyűléseket tartottak, fütyültek
az 50 %-os minimális szolgáltatásra, világosan megmondták: a sztrájk hatázatlan
időre
szól, szervezetten és szervezeti keretekben harcoltak, céljaikat egyértelműen
fogalmazták meg: sem elbocsátást, sem bércsökkentést. A madridiakat meggyőzték
igazságukról, így azok velük szimpatizálva elviselték a piszkot, szemetet két
héten át. Még bizonyos politikai és szakszervezeti vezetők támogatását is
elérték. Más szektorok dolgozói is melléjük álltak, azok, ahol ugyancsak el
kell viselni a költségvetési megszorításokat, de a dolgozók elszigeteltek. S
annak ellenére, hogy a két legnagyobb tömörülés főtitkárai látványosan
tartózkodtak a konfliktusban.
A sztrájk nagy
tanulsága, hogy a munkásszervezetek eddigi politikájával szakítani kell. El
kell utasítani a költségvetési megszorításokat és a rossz egyezségeket. Nem
szabad engedni a kormány, az Európai Unió követeléseinek, ahogyan az a munkaügyi
reformmal történt. Előttünk áll a «nyugdíjreform», itt is egymástól
elszigetelni akarják a tömegeket, az ellenállást részenként felszámolni. Nem
szabad engednünk, meg kell állítani és megfordítani a folyamatot.
A dolgozók harci
vágya növekszik, végig akarnak menni az úton.
(…)
ALGÉRIA
Editorial
de Fraternité!,
a
Dolgozók Pártja orgánuma, 2013 novembere
Törökországban
Robert Ford, az USA volt algériai nagykövete a szíriai ellenzék koalíciójának
címezve azzal fenyegetőzött, hogy ha az
távol marad, a(z amerikaiak fabrikálta) Genf II. tárgyalásokat feloszlatják.
Azok, akik azt hiszik, hogy a szíriai
borzalmak népforradalmat jelentenek, jó, ha megismerik, hogy az amerikai
imperializmus és szövetségesei az ország feldarabolását és káoszba döntését programozták
be. Régiónkban Marokkó és Algéria között is veszélyesen nő a provokációk nyomán
a feszültség. Ki profitálna a testvérháborúból?
Biztos, hogy nem a két nép húzna
hasznot, sem pedig a szaharai lakosság. Csakis az imperialista háborúcsinálók,
akik már tönkretették Líbiát, a válságot elmélyítették Maliban, az egész
térséget fenyegetik, a hadiipar szolgálatából húzzák profijukat. Jó okunk van,
hogy ragaszkodjunk ahhoz, semmi nem lehet előrébbvaló, mint a népek és nemzetek
integritása.
Ebben a súlyos
helyzetben folyik nemzetgyűlésünkben a 2014-es költségvetési vita. A
nemzetgyűlésben a piszkos pénzekkel bíró és privilégiumokat kereső erők ezúttal
a szociális lakásokra és a teljes jogú nyugdíjakra vetették magukat – a létező
törvényekkel totális ellentmondásban. Az idegen vállalatok, közöttük a Michelin
feletti állami felügyelet (51 % az állam, 49 % a vállalat tulajdona) jelentős
beruházásokat indokolna, de a kormány ellentmondásosan erre jelentéktelen
összeget kíván fordítani. A strukturális kiigazítási terv maradékait pedig meg
akarja megvalósítani – együtt ezzel az 51/49-es törvénnyel. 150 farmot nyit meg
a magántőke előtt, melyekben nem akarja érvényesíteni az 51/49 elvét, mivelhogy
ezek 1963-ban államosított mezőgazdasági területek. A pszeudoberuházók és a
helyi munkáltatók számára pénzügyi kedvezmények megsokszorozása egyik oldalon,
a lakosság különböző rétegei szenvedésének enyhítésére szolgáló javaslatok
elutasítása a másikon.
Súlyosbító
tényező, hogy szabad és demokratikus választások hiányában nincs igazi
népképviselet, amely ellenőrizhetné kormányát.
Kongresszusunk
ideje nov. 22-25., ekkor vitatjuk meg teendőinket a kérdésekkel kapcsolatban.
Louisa
Hanoune (főtitkár)
2013.
nov. 7.
Dél-Afrika
A Socialist
Party Of Azania (SOPA) nyílt levele az
Economic Freedom
Fighters (EFF) vezetéséhez
2013.
nov. 25.
Forradalmi
üdvözletünk!
Pártunk,
Azania Szocialista Pártja (SOPA) teljes támogatásáról biztosítja az Economic
Freedom Fighters-nek (Julius Malema, az Afrikai Nemzeti Kongresszus volt ifjúsági
vezetője nemrégen alapított pártja) a bányák, földek kártérítés nélküli
államosítására vonatkozó felhívását. A SOPA berkeiben nagy a visszhangja,
csakúgy, mint a munkásság, a parasztság és a lakosság különböző rétegeinek
köreiben. Tudjuk, hogy vannak politikai kérdések, amelyeket különbözőképpen
ítélünk meg, azonban országunk eme helyzetében szükség van arra, hogy speciális
kérdésekben egyesítsük erőnket.
Ragaszkodunk a régi jelszóhoz: «Fekete
többségű kormányt». Húsz évvel a Kempton Park után (az Afrikai Nemzeti
Kongresszus, a Dél-Afrikai Kommunista Párt, stb. egyezsége) a fekete
többség még mindig kizárt a gazdagság és a föld birtoklásából.
Egységfrontot javasolunk a következő
kérdésekben:
1 -
a földbirtokok kisajátítása kárpótlás nélkül
2 -
a bányák, a bankok és a stratégiai gazdaság államosítása kárpótlás
nélkül
3 – az általatok kibocsátott jelszavak
támogatása alapján
Minden javaslat előtt nyitottak vagyunk,
amelyek ebbe az irányba visznek. Közös akciók szervezését javasoljuk, közös
politikai bázis kialakítását szervezeti úton is. Felhívjuk a munkásosztályt,
szervezeteit az egységfronthoz tartozásra. Együttes politikai összejöveteleket,
demonstrációkat, egyéb megnyilvánulásokat javaslunk, és konkrét megbeszéléseket
e témában az Economic Freedom Fighters vezetésével.
Fekete
szolidaritással Azania szocialista munkásköztársaságáért!
Egy
nép, egy Azania, egy nemzet!
Ashraf Jooma, főtitkár
Lybon Tiyani Mabasa, elnök
Kapcsolattartás:
Informations
internationales,
Entente
internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du
Faubourg Saint Denis 75010 Paris France
Tél. : (33 1) 48
01 88 28 E.mail :
eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg Saint Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738
i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint Rémy lès
Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.