Nemzetközi információk
Dolgozók
és Népek Nemzetközi Egyetértése
154.sz. (523) - 2013.dec.06.
KAZAHSZTÁN
“Engedjétek szabadon ROZA TULETAJEVÁT!”
Jean-Jacques Marie,
a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság elnökével készített interjú
–
November 2-3-án részt vettél Kijevben az öt
szakszervezeti tömörülés rendezte nemzetközi konferencián, amely kampányt
indított Kazahsztánban.
–
A
tanácskozáson az ukrán, a belorusz, a
grúz és kazah független szervezetek részéről, valamint történészek, egyetemi
dolgozók, mintegy 200 aktivista vett részt. A konferencián levetítettek egy
nagyszerű dokumentumfilmet, Júlia Mazurova és Denis Biljunov alkotását, címe:
«Zsanaozen: a meg nem ismert tragédia». Zsanaozen egy kazah kisváros, a
lakosság túlnyomó része az olajkitermelésben dolgozik. 2011 dec. 16-án,
Kazahsztán nemzeti ünnepén a sztrájkoló munkások tüntettek, a rendőrség pedig
rájuk lőtt. A kazah hatóságok is elismerték, hogy a sortűz 15 munkást megölt és
86-ot pedig megsebesített. Valószínűleg a számok ennél súlyosabbak, de a
belügyminimsztérium csapatai a várost azonnal elvágták a külvilágtól, nem
hagytak se telefon-, se internetes kapcsolatot. A filmet orosz rendezők archív
anyagokra és a tanúkra hagyatkozva forgatták, s meggyőzően bemutatták azt a
brutalitást, amellyel a hatóságok válaszoltak a sztrájkra – mindenekelőtt a
külföldi befektetők, a nagy amerikai és európai olajtársaságok érdekei miatt. A
kazahsztáni elnök apropóján: a volt kommunista párti főtitkár, a SZU
politbürója tagja 1991-ben lépett posztjára. A film emlékeztet arra is, hogy
nemrégen Tony Blair volt brit miniszterelnök «rendkívül speciális
szolgálataival» ajándékozta meg magát, e két ember forró kézszorítással
találkozik...
–
Mi is történt 2011-ben Kazahsztánban?
–
2011
májusában a Ozenmunajgaz vállalat vezetése visszautasította a munkások által
választott új szakszervezeti vezetés elismerését, amelyet pedig azért újítottak
meg, hogy a munkás-, nevezetesen bérköveteléseket védje. Több mint ezer munkás
lépett sztrájkba. Más vállalatok munkásai is csatlakoztak hozzájuk. A
munkabeszüntetést illegálisnak minősítették, de a kegyetlen megtorlás ellenére
öt hónapon keresztül 15 ezer munkás nem vette fel a munkát. Egy 28 éves
szakszervezeti felelőst, egy másiknak pedig a 18 éves lányát is meggyilkolták.
Natalja Szokolovát, a szakszervezeti jogászát 2011. aug. 8-án hat év börtönre
ítélték (a bűntetőtörvénykönyv két passzusa alapján a «közrend felforgatása» és
«illegális gyűlések» szervezése miatt). Végül egy múlva szabadult ki, miután –
a jól ismert módszerek alkalmazása folytán – «bevallotta» tévedéseit. A 2011
dec. 16-i zsanaozeni tömeggyilkossággal a megtorlás azonban újra átlépte a
határt.
– Kicsoda
Roza Tuletajeva, akinek kiszabadulását követelik a kijevi konferencia
résztvevői?
–
Roza
Tuletajeva olajipari munkásnő, egyike a sztrájk szervezőinek. 2011 dec. 27-én
tartóztatták le. 2012 jún. 4-én pedig az aktaui városi bíróság ítélte 7 évre
más sztrájkolókkal együtt «tömegzendülés szervezése» miatt. Beteg, máj-, szív-
és gyomorproblémákkal küszködik két gyermekétől és nővérétől elszakítva. A
bírósági eljárás alatt kijelentette: «Amikor elkezdtük a tiltakozást, nem
gondoltuk, hogy ennyire ki fog szélesedni. De eltökéltek voltunk, nem
hagyhattuk, hogy a vállalat tovább folytassa kizsákmányolásunkat». Tehát
letartóztatták, elítélték és bebörtönözték, mert sztrájkolt.
–
A zsanaozeni mészárlás után a Megtorlás Elleni
Nemzetközi Bizottság (Cicr) delegációja Kazahsztán franciországi követségén
tiltakozott.
–
Így van.
Fogadtak bennünket, megígértek, hogy átadják kérésünket az ország hatóságainak.
2011 dec. végén eljuttatták a mangusztáni régióra vonatkozó dokumentumokat.
Nazarbajev elnök ezekben a megtorlást igyekezett igazolni, azonban elismerte,
hogy «a munkáskövetelések általában jogosak […] a munkáltató illegálisan küldte
el a munkásokat». Ennek ellenére a megtorlás erősödött, mivelhogy az ítéletek
hat hónappal később születtek.
–
A kijevi konferencián Oleg Schein (KTR, az
Oroszországi Munka Konföderáció tanácsa tagja) felkért arra, hogy vegyél részt
a nemzetközi kampányt szervező bizottságban Valentyin Uruszov elnökletével, aki
maga is négy börtönévvel fizetett.
–
Roppant
nagy jelentőségű, hogy a volt SZU 5 szakszervezeti szövetsége együtt döntött
erről a kampányról, arról is, hogy a kazahsztáni olajmunkások brutálisan megtorolt
sztrájkmozgalma okai jogosak, hogy saját szervezeteikre, azok ellenőrzésére,
saját maguk által választott vezetőkre joguk van. Persze felmerül a volt
«hivatalos» szakszervezet nagy fajsúlyú kérdése is. Annak is nagy a fontossága,
hogy a nemzetközi bizottságot Uruszov vezeti. Ott volt Kijevben, elmesélte,
hogy a jakutföldi büntetésvégrehajtási intézményben hogyan szerzett tudomást a
zsanaozeni történésekről: «Kiszabadulásom után a KTR velem együtt hozta létre a szakszervezeti
jogok védelmi központját. Tehát együtt vágunk bele Tuletajeva kiszabadítási
kampányába. Meg vagyok győződve arról, hogy a kazahsztáni szabad
szakszervezetek és a sztrájk más vezetői szabadlábra fognak kerülni. A
munkásoknak joguk van szakszervezetet létrehozni, joguk van sztrájkolni, joguk
van követeléseik teljesítéséért harcolni. A nemzetközi munkásszolidaritás
meghozza gyümölcsét, kazah testvéreink ki fognak szabadulni».
–
Mit tudunk tenni értük?
–
A
polgári sajtó hallgatott ezekről az eseményekről. Oroszország és Belorusszia
vezetői sem szóltak semmit. Kétségtelen, az olajérdekek óriásiak Kazahsztánban,
és valószínűleg az ex-SZU országai közül ez az ország nyitotta meg leginkább
gazdaságát a világgazdaság felé. Nazarbajev legutóbbi franciaországi látogatása
alkalmából láttuk, a jobboldali és baloldali politikusok, vállalati vezetők,
sőt, akadémikusok és írók is tolongtak a tiszteletére szervezett
luxusfogadásokon. Nagyon fontos tehát, hogy a munkásmozgalom megismerje a
tényeket, és ezt a kampányt támogassa.
A kazah munkások jogainak védelme
a nemzetközi munkásmozgalmat érinti. A mi ügyünk is saját szakszervezetük
létrehozása, a sztrájkjog, anélkül, hogy a multik érdekeinek védelme nevében
börtönbe kerüljenek, sőt, megöljék őket. Ha őket védjük, saját magunkat is
védjük saját kizsákmányolóink ellen.
ALGÉRIA
Az ellenállás kongresszusa
Nov. 22-23-24-25: a Dolgozók Pártja (PT) VII.
kongresszusa
A PT hetedik
kongresszusát az «ellenállás kongresszusa és a rend faktora» jelszó jegyében
tartotta ezer küldött részvételével. Négy napon keresztül tartott a vita a párt
mérlegéről és jövőjéről. Ahogyan sok megfigyelő megjegyezte, a kongresszus
«nemzedékeken átívelt».
Nagyon sok volt a fiatal küldött, s a résztvevők 40
%-a nő. A kongresszusra mobilizálás sikeres, az algériai társadalom összetételét
jól tükrözi, eltökélt, vitára kész, figyelmes.
Meghívottként szerepeltek más pártok (FLN, lRND, FFS, HMS, országosan
ismert személyek, a CNES koordinátora (1), Abdelmadjid Sidi-Saïd, az UGTA
főtitkára (2). Nemzetközi küldöttek is felszólaltak: Abdoulaye Diallo Lélouma,
a Nemzetközi Munkaügyi Iroda részéről (afrikai szakszervezetek
egységszervezete); Salah Salah, a Palesztin Nemzeti Tanács tagja, a palesztin
menekülügyi felelős Libanonból érkezett; Bala Konare, a Sadi párt felelőse (3)
Maliból; Lucien Gauthier Franciaországból és a Sawt el-Oumal küldöttje
Tunéziából. Számos szolidaritási üzenet jött (közöttük a sevillai polgármester,
a libanoni szakszervezetek, a marokkói Munkásinformációk szerkeszetősége
részéről).
Algériát fenyegetik
Louisa Hanoune főtitkár felszólalásában kiemelte azt
a veszélyt, amely Algériát fenyegeti. A globális piac a nemzetek
diszlokációjával, szétszórásával próbálkozik, Algériáéval is, amelynek hosszú
közös határai vannak Líbiával, Malival és Tunéziával. A fenyegetés az egész
régióra érvényes, az USA «Nagy Közel-Kelet» elképzelése az összes itteni nép
szétverésére irányul. A PT nemzetközi küzdelmet folytat az UGTA-val és a
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésével egységben. Kiemelte, hogy a
nemzetet össze kell kovácsolni, immunitással ellátni, politikai téren pedig a
legutóbbi választási csalások által meggyengített belső frontokat meg kell
erősíteni; a dolgozók és fiatalok mozgalmainak követeléseit ki kell elégíteni,
prekaritásuk csökkentésével a törékeny rétegek manipulálását megelőzve. Ezért
van nagy jelentősége a PT és az UGTA szövetségének a nemzetközi szintéren, az
együtt tartott tanácskozásoknak, az Arcelor Mittal államosításáért vívott közös
küzdelemnek, a béremelésekért vívott harcnak, a közszolgálatot ellátó állami vállalatok
újranyitásának, stb.
250
küldött szólalt fel
A nagy szám miatt csak négyperces hozzászólások
lettek lehetségesek. Minden kérdés felmerült: a tőkés rendszer válsága, ennek
megnyilvánulási formái, az Algériát veszélyeztető helyzet, szociális követelések,
egyik vagy másik szektor helyzete, a jogegyenlőség, a politika és a vallás
szétválasztása, az állami szekularizáció, a fiatalság helyzete és a prekaritás,
a szakszervezeti mozgalom, a harc a nemzeti egységért – ebben a berber nyelv
hivatalos elfogadtatása, mint az algériai népek egységének és egyenlőségének
első lépése.
Számos hozzászólás szólt a PT szekcióinak
aktivitásáról, a PT és az UGTA helyi szervezeteinek együttműködéséről, s
természetesen a pártépítésről is. Esténként a (megyei, helyhatósági,
választási, agrár, nő, ifjúsági, pénzügyi, sajtó, vezetési, akcióegység és
egységfront) bizottságok láttak munkához.
A kongresszus a 2014-es évre az elnökválasztást
tartja központi kérdésnek, azonban most még korai a PT részvételének
meghatározása, ennek kidolgozásával a kongresszus a központi bizottságot bízta
meg.
Az
UGTA főtitkárának felszólalása
Abdelmadjid Sidi-Saïd felhívta a figyelmet arra a
veszélyre, amely az egész világon a szakszervezeti mozgalmat fenyegeti.
Rámutatott a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség manővereire, arra az
offenzívára, amely közvetlenül irányul az UGTA, az CISA és az OUSA ellen (4).
Visszatért az UGTA impozáns harcára, melyet az algériai termékek importja ellen
vív, felhívott a helyi termelés védelmére.
Sidi-Saïd kedvező választ adott Louisa Hanoune
felvetésére ami a «háború, a megszállás- és a kizsákmányolás elleni tanácskozást, a nemzeti szuverenitás és az
ország integritása védelmét» illeti.
9
bizottság, 9 döntés
Az utolsó fejezet a 9 bizottság jelentés
meghallgatás volt. A plenáris ülés szavazata után új központi bizottságot
választott a kongresszus. A kibővült központi bizottság
ismét Louisa Hanoune-t választotta főtitkárnak.
A
PT ez első vonalban
A főtitkár mobilizációra hívta az aktivistákat, az
UGTA és a dolgozók követeléseinek támogatására. Sok pontban győztek már eddig
is a dolgozók, ennek folytatódni kell, meg kell nyilvánulnia a szuverén
Alkotmányozó Nemzetgyűlés létrehozásában, amely a népnek adja a szót, s véget
kell vetni az egypártrendszer maradványainak, a strukturális kiigazítási
programoknak.
A Dolgozók Pártja a szociális és gazdasági mobilizáció
élén fog állni, ha a politikai hatalom részéről nem lesz tapasztalható ezekhez
pozitív hozzáállás. Mégegyszer kiemelte, hogy ennek megoldása csakis és
kizárólag algériai lehet, mindenfajta külsö beavatkozástól mentes. A
kongresszus az algériai nemzeti himnusszal zárult.
(1) Nemzeti Demokratikus Gyűlés (RND) és a Nemzeti
Felszabadítási Front (FLN) a kormánykoalíció két pártja. FFS: Szocialista Erők
Frontja. CNES: Felsőkoktatási Pedagógusok Nemzeti Tanácsa.
(2) UGTA: Algériai Dolgozók Általános Uniója.
(3) Sadi: Afrikai Szolidaritás a Demokráciáért és
Függetlenségért.
(4) CISA: az Araba Szakszervezetek Nemzetközi
Konföderációja. OUSA: az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet.
Kapcsolattartás
Informations
internationales,
Entente
internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du
Faubourg Saint Denis 75010 Paris France
Tél. : (33 1) 48
01 88 28 E.mail :
eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein
Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010 Paris (France) Commission
paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée
Colbert, 78470 Saint Rémy lès Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.