Belgium

Az elbocsátott dolgozók

2013 szeptemberében – teljesen titokban, ahogyan gyakran előfordul – Di Rupo (szocialista) miniszterelnök jóváhagyta azt a törvényt, amely az elbocsátás esetére járó végkielégítéseket egyszerű bérként számítja. Következményei súlyosak.  

Jogos munkásharag

Amikor először felmerült az az intézkedés, éppen a Ford dolgozói kerültek lapátra. Mivel azonban gyorsan akcióba léptek, a kormány meghátrált. Mostantól azonban az üzembezárások következtében zajló összes végkielégítést is úgy akarják számolni, mint bérjövedelmet.

Nézzünk egy példát. Azelőtt egy 20 éves munkaviszonnyal rendelkező munkás ilyen esetben 62 600 eurós végkielégítést kapott (nettó kb. 31 ezer), hét hetes várakozás után hivatalosan munkanélküli lett és kapta az ellátást. Mostantól ez megváltozik, úgy bérként veszik és átszámolják, hány havinak felel meg. A 62 600 eurós végkielégítést elosztják bruttó (2 470 euró) bérével – kijön 25 hónap és néhány nap – ennyi hónap telik el addig, míg jogosult lesz munkanélküli jövedelemre.

Pofon a dolgozónak, annak, aki életéből 15, 20, 25 évet adott a vállalatnak, aztán az utcán találja magát, új munkát keres, gyakran hiába, új életet kell kezdenie, munkanélküli járandóságból nem lehet fizetni a lakhatás, a megélhetés költségeit, a gyerekek tanulását… A végkielégítés éppen azt szolgálta, hogy ilyenkor adjon átmeneti segítséget. Áldozatok az Opel, a Caterpillar, az ArcelorMittal, a Tessenderlo Chemie dolgozói, minden vállalaté, amely tömegesen bocsátott el.

A kormány 10 millió euró munkanélküli jövedelmet spórolt meg 2013-ban kezdve a munkanélküliek üldözésével, kizárásával a rendszerből, jövedelmük csökkentésével. 2014-re több, mint 25 milliót tervez. A bankárok, spekulánsok, miliárdosok jövedelméhez nem nyúl.

A szakszervezetek a törvény visszavonását  követelik és ennek érdekében mozgósítanak, ahogyan a Ford munkásai annak idején, akik szervezeteikkel együtt érték el, hogy azt felfüggesszék.