Európai Szakszervezetek Szövetsége

 

 Az 1973-ban, az Európai Unió szárnyai alatt megalakult Európai Szakszervezetek Szövetsége (CES, ETUC) gyakran helyes ellenvetéseket tesz, melyekkel nem lehet vitába szállni. A gond nem ott van, hogy a szövetség vezetői ne látnák a problémákat, hanem ott, hogy nem képesek ezeket következetesen végigvinni és meglépni az egyetlen lehetséges lépést: a szakítást az Európai Unióval.

Egyik friss cikkük:

 

«Ipari újjászületés – hanyagolva az ipari dolgozókat…

2014. jan. 22.

 

Az Európai Bizottság, mely «Az európai ipar újjászületéséért» címet viselő jan. 22-i közleményében megismétli elkötelezettségét az ipari termelés favorizálása mellett azzal a célkitűzéssel, hogy 2020-ra annak részesedése az európai GDP-ben 20 %-ra fusson fel. Annak ellenére, hogy a Bizottság az ipar ágazatait jogosan a jövő gazdasági növekedése hajtómotorjának tartja, nem mutat fel meggyőző pénzügyi terveket. Sőt, a közlemény a belső európai piaci integrációt ajánlja és az európai vállalatok «internacionalizálását».   

Sajnos a Bizottság nem tesz javaslatot arra, hogy milyen módon valósulna meg ez a potenciális fejlődés munkahelyek létrehozásában. Maga is kimondja, hogy legalább még két évig az EU együttesében megmarad a történelmileg rekordszintű 11 %-os munkanélküliség. «A Bizottság a felelősséget nem vállalja abban, hogy a megrendelések alulmaradnak és az invesztálások alacsonyak a tartós válságban, nem emeli ki annak eredetét sem, vagyis az EU válságkezelési politikáját és a csődjét a bankszektor kezelésében, ahol a szigorítások elsőbbséget élveznek, ahol a versenyképesség a bérek csökkentésése értelmében növekszik», jelentette ki Józef Niemec, a Szakszervezetek Európai Szövetsége főtitkárhelyettese.

Ezen kívül – úgy tűnik – az Európai Bizottság még mindig hisz abban, hogy a reformok és a termékpiac, a munkaerőpiac deregularizációja eredményt hozhat. Ezt politikát folytatja évek óta bármilyen kézzelfogható eredmény nélkül. A deregularizációs program (REFIT) több mint vitatott, különösen azért, mert obligón kívül helyezi az egészségügyi és biztonsági normákat.

AZ ESZSZ és az IndustriAll Europe elégtelennek becsüli az iparpolitika eme stratégiáját, mely el fog bukni, mivel az európai dolgozóknak minőségi munkát nem kínál és a fiatalok sürgősen megoldandó munkanélküliségi problémáját meg se kísérli rendezni. «Ebben a javaslatban a szociális dimenziónak kellene jelentenie a produktív ipar bázisát, az oktatás, a képzés, a társadalombiztosítás és dolgozók részvétele alig kap megemlítést. A létrehozandó úgynevezett fellendülés – munkahelyek nélküli fellendülés lenne, nem pedig az európai gazdaság újraindításához szükséges ugrás. Feltétlenül szilárd jogi keretnek kell megelőznie és kezelnie a gazdasági változást», tette hozzá Ulrich Eckelmann, az IndustriAll Europe főtitkára.»

 

Az ESZSZ vezetői deklarálják, hogy az EU iparpolitikája nulla, «el fog bukni», ahogyan a pénzügyi szektor «megregulázása» is az, hogy szerződéseinek alapja a tőkés verseny, a spekuláció, s annak része a munkaerő árának letörése, az ipartalanítás; a szigorítások ezt szolgálják – de mégis támogatják ezt az EU-t, képtelenek ebből a szerepből kilépni és egyértelműen képviselni a dolgozókat, mivel hiányzik a szervezet függetlensége. Ezért marad az, ami...