Röviden

• Amióta csak létezik a davosi fórum, a sajtó ájult szuperlatívuszokkal harangozza körül – gondosan aláhúzva, hogy a befolyásos vezetők javaslatain keresztül kell megoldani a problémákat és «javítani világgazdaságon» (az összes részvevő a legbefolyásosabb, egyben leggazdagabb embereket képviseli). De a megoldás csak nem jön: a munkanélküliség, a szegénység rekordszintű, az energiafelhasználás miatti katasztrófahelyzet közeleg, stb, stb. Mi volt Davos válasza minderre: «Meg kell védeniük a globalizáció eszméjét az idei davosi konferencia résztvevőinek» (Bloomberg). Angela Merkel, az EU erőskezű asszonya azon erősködött, hogy a fájdalmas megszorításoknak nincs alternatívájuk (persze a megszorítások a dolgozókra vonatkoznak). Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója: a világ vezetőinek lankadatlanul folytatniuk kell erőfeszítéseiket, fokozni Európa versenyképességét (értsd: alacsonyabb munkabérek, újabb engedmények a tőkének). Ángel Gurria, a OECD főtitkára: folytatni kell a strukturális reformokat (az oktatást, egészségügyet, közszolgáltatásokat, társadalombiztosítást, stb. kivenni a közfeladatok köréből). Európai politikusok sorra védelmükbe vették a takarékossági csomagokat, holott mindenütt széles rétegek szenvednek a megszorításoktól, különösen a fiatalok. Az «anyagi javak méltányosabb elosztásának előmozdítására» szólította fel Ferenc pápa – de vajon elöljár ebben a katolikus egyház, mely egyben a világ egyik leggazdagabbja? A «Földünk megmentése» hangzatos igéreteihez csak egy adat : a fejlődő országokban van a zöldenergia-termelés több mint fele… És az a 240 milliárd dollár, amellyel a világ száz leggazdagabb emberének vagyona a tavalyi évben gyarapodott, négyszer is elég lenne a mélyszegénység felszámolására a világon!
  Lehet-e akkor hinni: a fórum célja az igazságosabb jövedelemelosztás?
• A múlt év szeptembere volt a legmelegebb hónap, amit – tudományosan – valaha is feljegyeztek, jelezte az amerikai Óceániai és Atmoszfériai Országos Tanács. Néhány nappal később a Nemzetközi Tudományos Tanács figyelmeztetett: a világ gyilkos természeti katasztrófákat fog elszenvedni a klimatikus felmelegedés, a melegházhatás, a légszennyezés, a nem megújítható energia és a víz fogyasztása miatt. Hogyan lehet elkerülni a «fejlődés»  ördögi körét úgy, hogy a társadalmi igazságosságot garantáljuk – amely nélkül az emberiség káoszra van ítélve? Az új technológiák bevezetése jellemzően elsősorban nagy tőkebefektetést igényel, azaz a fejlődés tőkeintenzív, emellett a képzett munkaerőre támaszkodik. Javítani kell az oktatást, emelni kell a munkaerőpiacról kiszorultak képzettségét, ám ha egy ország erre az útra lép, szembe megy a globalizációval. 
• Dél-Afrikában csütörtökön a platinabányászok ismét határozatlan idejű sztrájkba kezdtek fő szakszervezetükkel, az AMCU-val (100 000 tag). Minimálbérkövetelésük 12 500 rand (840 euró), vagyis 150 %-os emelés (a jelenlegi minimálbér kb 5000 rand). Három nagy bányacsoport érintett, a Lonmin (amelynek Marikana bányájában 2012-ben a rendőrség megölt 34 munkást), az angol-amerikai Platinum (Amplats, a világ első számú kitermelője) és az Impala Pltanum (Amplats, a világ második számú kitermelője). Mindhárom csoport elutasította a béremelési követelést. Három hónappal a választások előtt a szociális konfliktustól tartó kormány javaslatára tárgyalások kezdődnek.

• Magyarországon legjobban fizető ágazatok a Fizetesek.hu felmérése szerint az információs technológiák (377.619 forint) és a telekommunikáció (368.613 forint), ezen szektorokhoz egy komoly munkaerő kereslet is társul, folyamatos hiány mutatkozik szakképzett IT-szakemberekből. A biztosítási szektor (367.165 forint) banki, pénzügyi szektor (339.521 forint) következnek a sorrendben, melyet az energiaellátás (330.874 forint) követ. A legalacsonyabb átlagjövedelmet a vendéglátásban (139.059 forint) és a szálláshely-szolgáltatásban (146.192 forint) dolgozók értek el a 2012-es év első 4 hónapjában. (2012-es adatok).
• Németországban csaknem minden negyedik munkavállaló alacsony bérért, óránként 9,54 euróért dolgozik. Részesedésük a teljes foglalkoztatotti állományból 2010-ban 24,1 százalék volt, vagyis akkora, mint az Európai Unió szinte egyetlen más államában sem. Erre az eredményre jut tanulmányában az Institut für Arbeitsmarkt- und Berufsforschung (IAB) intézet. Németországban az alacsony jövedelmű 7,1 millió munkavállaló között szinte kivételnek számít az alacsony szakmai képzettség. Ugyanis a keveset keresőknek több mint 80 százaléka valamilyen szakmai képesitéssel rendelkezik. Különösen magas az alacsony bért keresők aránya a nők és a részidőben foglalkoztatottak körében. Az IAB tanulmánya szerint Németországban az 1990-es évek közepe óta jelentősen nőtt az alacsony bért fizető szektorban foglalkoztatottak száma és aránya az összes  foglalkoztatottak körében. Alacsony bért keresőnek az számit, aki kevesebbet keres az országos átlagos bér kétharmadánál. Ami pedig azt a hangoztatott érvet illeti, hogy az alacsony bért fizető munkahelyek számának növekedése nagyobb mérvű foglalkoztatást tett lehetővé, mert a valamilyen hátránnyal rendelkezők hamarabb jutnak munkalehetőséghez, Thomas Rhein, a tanulmány szerzője szerint erre nincs példa.