Nemzetközi
információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi
Egyetértése
159.sz. (528) 2014. január 17.
BELGIUM
A hatodik államreform
A zöld pártok segítségével a Di
Rupo-kormány 2011 decemberében megvalósította a hatodik államreformot. A
nagyközönség kevéssé ismeri, de a szakszervezeti vezetők egy köre többé-kevésbé
nyíltan támogatja, holott a dolgozók együttes vívmányai megosztásának veszélyes
csíráit rejti.
A vallon FGTB szakszervezeti
tömörülés februári kongresszusa felismeri, hogy a hatodik államreform rést üt
Belgium szövetségi állami szolidaritásán: «a családi pótlék és az egészségügyi
kiadások egy részének transzfere a régók (Flandria, Vallónia és Brüsszel)
számára semmilyen előnyt nem biztosít a népességnek, ellenkezőleg, a
módosítás nagy valószínűséggel a jogok csökkenéséhez vezet». De az FGTB mégsem
vétózta meg, bizonyos pontjait pozitívnak találta.
A Comité Unité-Eenheidscomité
harca azért folyik, hogy a családi pótlék regionalizációját ellenző összes erőt
összefogja. Tudnillik a jelenleg a parlament előtt fekvő, az illetékesség és
finanszírozás átadásáról szóló törvénytervezetnek negatív pontjai is vannak.
Először is a pénzügyi autonómia: «a regionális pénzügyi autonómia részeként
a régiók limitálatlanul emelhetik vagy csökkenthetik a fizikai személyek adóját».
Következménye, hogy a régiók közötti nettó bérek nagymértékben el fognak térni
egymástól, ami pedig aláaknázza a munkaügyi kollektív szerződések rendszerét,
ezek csak jogailag maradnak országosak. Még a közszolgálatban is negatív lesz a
hatása.
A szociális politika 4,5 milliárd
eurója lesz szétosztva, ide tartozik a betegbiztosító a maga 28 milliárdjával,
kórházak, betegek és idősek otthonai, otthoni gondozás, mentális
betegintézmények, stb.
A munkanélküliek ellenőrzésén felül (ideértve a szankciókat is) regionalizálva lesz a munkáltatói hozzájárulások csökkentése (ajándék a tőkének) is, ezzel pedig a társadalombiztosítás nagy része, tehát általában a szociális vívmányok. Mindez azért, hogy a munkaerő ára régiónként ezután különbözzön, a társadalombiztosítás gyengüljön. Mindez együtt folyik a tb elleni offenzívával, melynek mindig is szövetségi hatáskörbe tartozó költségvetése most átmegy regionálisba. A régiók bevételei persze nem egyformák, így végeredményeben a belga munkásosztály egységének szétverési kísérlete folyik.
A dolgozók számára
leglényegesebb, hogyan lehet megakadályozni, hogy a hatodik államreform
részekre bontsa szakszervezeteiket is. A szakszervezeteket ugyanis minden
régióban arra szólítják, hogy egymástól szeparáltan vegyenek részt az új
struktúrák paritásos kezelésében.
Egyik oldalon ott áll a
szakszervezeti vezetők álláspontja, akik hagyják az államreformot megvalósulni.
A későbbi következmények miatt súlyos felelősség terheli őket. Pl. a vallon
FGTB ezt mondja: «a reform a régiónak széleskörű autonómiát nyújt a
munkaerőpiac szervezésében, amely kulcskérdés – ismerve a magas
munkanélküliségi rátát. Elsőrendű szempont, hogy minden kérdésben őrizzük vagy
állítsuk helyre a társadalmi párbeszédet. Az intézményes fejlődést kell megragadni,
ez történelmi lehetőség ahhoz, hogy a vallon realitáshoz a legelőnyösebb
intézkedéseket adaptáljuk.»
A másik oldal nem «történelmi
lehetőségről» van meggyőződve, hanem arról a veszélyről, amely nagyon gyorsan a
megszorításokban, privatizációkban, stb. realizálódik majd. Dolgozzunk
Flandriában vagy Vallóniában, ugyanaz a politika folyik: a szociális vívmányok
lebontása az Európai Unió ukázai szerint – akár szövetségi, akár regionális
szinten.
A szigorítások közös elutasítása
bázisán lehetséges fenntartani vagy újra létrehozni a dolgozói egységet az
antiszociális politika ellen. A következő kormány valószínűleg bevezeti ezt a
hatodik államreformot. Nagy falat lesz a dolgozók számára – akik egyáltalán nem
viselik ebben a felelősséget. Természetesen el fognak mindent követni annak
érdekében, hogy ne figyeljenek – elterelik pl. az NVA (flamand nacionalista
párt) programjáról folyó álvitákkal. Azzal rettentik majd: vagy a hatodik
reform, vagy a káosz.
Ami bennünket illet, arra hívunk,
hogy folytassuk a küzdelmet a szociális vívmányok szövetségi egysége
fenntartásáért, az egész ország dolgozóinak egységéért, hogy megnyisssuk az
utat annak alkalmazásához, ami az FGTB 2010. júniusi országos kongresszusának
döntése volt:
«Az FGTB ünnepélyes
figyelmeztetést bocsát ki: a társadalombiztosítás, a kollektív szerződések, a
munkajogok a dolgozók tulajdona és csakis azoké. A szakszervezeteknek és csakis
azoknak van mandátumuk ezeket kezelni és folyamatosságukat garantálni. Egyetlen
párt sem kapott megbízást a dolgozóktól arra, hogy e kérdésben bármilyen
jellegű tárgyalásokat nyisson. Minden politikai felelősnek tudnia kell, hogy
az, aki ezeket a társadalmi vívmányokat veszélyezeti, azonnali erőteljes
szakszervezeti riposztba ütközik.»
Bizonyosak vagyunk abban, hogy a
belga dolgozók jövője egységüktől, szervezeteik egységének védelmétől függ.
Semmit nem lehet nyerni a szolidaritás lerombolásával.
Roberto Giarrocco
www.comiteuniteeenheidscomite.be
AFRIKA
A francia
katonai jelenlét megerősítése
François Hollande bejelentette,
hogy a jelenlegi kb. 1600 fős katonai erő létszámát Maliban február közepére
2500-ra emeli, majd később még 1000-rel megtoldja, mert “ez a nívó szükséges
ahhoz, hogy az Észak-Maliban jelenlévő, ma fenyegető
veszéllyel szembe tudjunk nézni” (AFP). Vagyis a francia katonák sokáig
maradnak még.
A francia imperializmus
érdeklődése nem mai keletű e természeti kincsekben (olaj, gáz, arany, uránium,
stb.) gazdag zóna iránt. A Líbia elleni háború újabb alkalmat kínált számára. A
gyenge, állandó válságokkal kűzdő rendszereknek pedig «védelemre van
szükségük». Ahhoz, hogy az egész Afrikában jelenlévő amerikai erők mellett
bármennyire is behatárolt szerepet játsszon valaki, a legjobb megoldás a
katonai bázisok létrehozása. Speciális francia alakulatok vannak már Atarban,
Mauritániában, de ebben a száheli-szaharai térségben még nincsenek katonai
bázisok. A mali válság jó alkalom létrehozni egyet. Ahogyan egy francia
diplomata magyarázta (AFP, 2013. dec.1.) «Afrikában megosztjuk a szerepeket:
Mali a mi ügyünk, Szudán az amerikaiaké, Szomália a briteké». François Hollande
a Közép-Afrikai Köztársaságot is gyámság alá vette a francia katonasággal, mely
az ország függetlensége óta is mindig jelen volt egy egymás követő különböző
rezsimek ellenére. Ebben a hatalmas térségben a «veszélyt» azok a dzsihádista
és egyéb, mindenfélével üzletelő csoportok jelentik, amelyeket az imperialista
országok fegyvereztek fel líbiai agressziójuk idején. Nem mostanában fognak
eltűnni.
DÉL-SZUDÁN
«Washington,
az utoljára született állam diszkrét keresztapja» («Libération»,
jan. 9.)
A nemrégen «függetlenedett»,
olajkincsekben gazdag Dél-Szudánban a káosz és a tömeges mészárlások fokozott
mértéket öltenek.
«Dél-Szudán a maga 11 milliós
lakosságával [és 1,6 milliárdnyi barrellal, Szudán kb. 220 millió tonnás
bizonyított tartalékával, mely 80 %-a itt található] az amerikai diplomácia
nagyon drága «bébije», húzza a alá az újság. Amerikai specialista, Eric Reeves
emeli ki Washington «ambivalens viszonyát» a khartumi rendszerrel: «Tudjuk,
hogy genocídiumot követett el, de számítunk együttműködésére». Eredménye: ebben
az állandó háborúk sújtotta országban az utóbbi hetekben is többezer halott
plusz a 200 000 táborokban tengődő menekült. A «legrosszabb még hátravan»,
figyelmeztet az ENSZ jelentése.
KAZAHSZTÁN
A
szakszervezetek
Zsanaozen minden bebörtözöttjének
szabadlábra helyezését kérik
2014. jan. 9-én a bíróság átszállíttatta Roza
Tuletajevát egy büntetőtáborba. Roza 2017 januárjáig tartó büntetése
egyharmadát már letöltötte. A bírósági döntés annak köszönhető, hogy nemzetközi
kampány kezdődött a zsanaozeni olajosok sztrájkja vezetőinek kiszabadítása
érdekében a KSPK (Kazahsztáni Szabad Szakszervezet Konföderáció)
kezdeményezésére.
Üdvözölve azt, hogy ez a döntés
megkönnyíti Rosa fogságban tartása körülményeit, a szakszervezetek folytatják
harcukat mindaddig, míg az összes bebörtönzött szakszervezeti felelős vissza
nem nyeri szabadságát. Larissza Harkova, a KPSK elnöke nyilatkozatában kimondta:«Reméljuk, hogy Roza Tuletajeva
átszállítása első lépés a minden bebörtönzött szakszervezeti felelős szabadsága
felé vezető úton. Felhívjuk testvéreinket az egész világon a szolidaritásra, s
reméljük, hogy a kazah hatóságok az emberiesség útján előrelépnek, hogy az
elítéltek hazatérhessenek családjukhoz.»
A nemzetközi kampányt támogatja a Labour
Start, az orosz KTR, az IndustriAll, az UITA (élelmezési dolgozók) a Közép-Ázsiai Emberi Jogok, az ukrán, belorusz és grúz
független szakszervezetetek és a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció.
Pour tout contact : Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et
des peuples
87, rue du Faubourg Saint Denis 75010
Paris France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 i E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel
Gluckstein
i Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis,75010 Paris(France) Commission
paritaire n°0713G82738i Edité par “Les Amis de l’Entente”,18, allée
Colbert,78470 Saint Rémy lès Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.