Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

159.sz. (528) 2014. január 17.

 

 

 

BELGIUM

     A hatodik államreform

 

 

A zöld pártok segítségével a Di Rupo-kormány 2011 decemberében megvalósította a hatodik államreformot. A nagyközönség kevéssé ismeri, de a szakszervezeti vezetők egy köre többé-kevésbé nyíltan támogatja, holott a dolgozók együttes vívmányai megosztásának veszélyes csíráit rejti.

 

A vallon FGTB szakszervezeti tömörülés februári kongresszusa felismeri, hogy a hatodik államreform rést üt Belgium szövetségi állami szolidaritásán: «a családi pótlék és az egészségügyi kiadások egy részének transzfere a régók (Flandria, Vallónia és Brüsszel) számára semmilyen előnyt nem  biztosít a népességnek, ellenkezőleg, a módosítás nagy valószínűséggel a jogok csökkenéséhez vezet». De az FGTB mégsem vétózta meg, bizonyos pontjait pozitívnak találta.

 

A Comité Unité­-Eenheidscomité harca azért folyik, hogy a családi pótlék regionalizációját ellenző összes erőt összefogja. Tudnillik a jelenleg a parlament előtt fekvő, az illetékesség és finanszírozás átadásáról szóló törvénytervezetnek negatív pontjai is vannak. Először is a pénzügyi autonómia: «a regionális pénzügyi autonómia részeként a régiók limitálatlanul emelhetik vagy csökkenthetik a fizikai személyek adóját». Következménye, hogy a régiók közötti nettó bérek nagymértékben el fognak térni egymástól, ami pedig aláaknázza a munkaügyi kollektív szerződések rendszerét, ezek csak jogailag maradnak országosak. Még a közszolgálatban is negatív lesz a hatása.

 

A szociális politika 4,5 milliárd eurója lesz szétosztva, ide tartozik a betegbiztosító a maga 28 milliárdjával, kórházak, betegek és idősek otthonai, otthoni gondozás, mentális betegintézmények, stb.

A munkanélküliek ellenőrzésén felül (ideértve a szankciókat is) regionalizálva lesz a munkáltatói hozzájárulások csökkentése (ajándék a tőkének) is, ezzel pedig a társadalombiztosítás nagy része, tehát általában a szociális vívmányok. Mindez azért, hogy a munkaerő ára régiónként ezután különbözzön, a társadalombiztosítás gyengüljön. Mindez együtt folyik a tb elleni offenzívával, melynek mindig is szövetségi hatáskörbe tartozó költségvetése most átmegy regionálisba. A régiók bevételei persze nem egyformák, így végeredményeben a belga munkásosztály egységének szétverési kísérlete folyik.

 

A dolgozók számára leglényegesebb, hogyan lehet megakadályozni, hogy a hatodik államreform részekre bontsa szakszervezeteiket is. A szakszervezeteket ugyanis minden régióban arra szólítják, hogy egymástól szeparáltan vegyenek részt az új struktúrák paritásos kezelésében.

Egyik oldalon ott áll a szakszervezeti vezetők álláspontja, akik hagyják az államreformot megvalósulni. A későbbi következmények miatt súlyos felelősség terheli őket. Pl. a vallon FGTB ezt mondja: «a reform a régiónak széleskörű autonómiát nyújt a munkaerőpiac szervezésében, amely kulcskérdés – ismerve a magas munkanélküliségi rátát. Elsőrendű szempont, hogy minden kérdésben őrizzük vagy állítsuk helyre a társadalmi párbeszédet. Az intézményes fejlődést kell megragadni, ez történelmi lehetőség ahhoz, hogy a vallon realitáshoz a legelőnyösebb intézkedéseket adaptáljuk.»

 

A másik oldal nem «történelmi lehetőségről» van meggyőződve, hanem arról a veszélyről, amely nagyon gyorsan a megszorításokban, privatizációkban, stb. realizálódik majd. Dolgozzunk Flandriában vagy Vallóniában, ugyanaz a politika folyik: a szociális vívmányok lebontása az Európai Unió ukázai szerint – akár szövetségi, akár regionális szinten.

A szigorítások közös elutasítása bázisán lehetséges fenntartani vagy újra létrehozni a dolgozói egységet az antiszociális politika ellen. A következő kormány valószínűleg bevezeti ezt a hatodik államreformot. Nagy falat lesz a dolgozók számára – akik egyáltalán nem viselik ebben a felelősséget. Természetesen el fognak mindent követni annak érdekében, hogy ne figyeljenek – elterelik pl. az NVA (flamand nacionalista párt) programjáról folyó álvitákkal. Azzal rettentik majd: vagy a hatodik reform, vagy a káosz.

 

Ami bennünket illet, arra hívunk, hogy folytassuk a küzdelmet a szociális vívmányok szövetségi egysége fenntartásáért, az egész ország dolgozóinak egységéért, hogy megnyisssuk az utat annak alkalmazásához, ami az FGTB 2010. júniusi országos kongresszusának döntése volt:

«Az FGTB ünnepélyes figyelmeztetést bocsát ki: a társadalombiztosítás, a kollektív szerződések, a munkajogok a dolgozók tulajdona és csakis azoké. A szakszervezeteknek és csakis azoknak van mandátumuk ezeket kezelni és folyamatosságukat garantálni. Egyetlen párt sem kapott megbízást a dolgozóktól arra, hogy e kérdésben bármilyen jellegű tárgyalásokat nyisson. Minden politikai felelősnek tudnia kell, hogy az, aki ezeket a társadalmi vívmányokat veszélyezeti, azonnali erőteljes szakszervezeti riposztba ütközik.»

 

Bizonyosak vagyunk abban, hogy a belga dolgozók jövője egységüktől, szervezeteik egységének védelmétől függ. Semmit nem lehet nyerni a szolidaritás lerombolásával.

 

Roberto Giarrocco

www.comiteunite­eenheidscomite.be

 

 

AFRIKA           

 

A francia katonai jelenlét megerősítése

 

François Hollande bejelentette, hogy a jelenlegi kb. 1600 fős katonai erő létszámát Maliban február közepére 2500-ra emeli, majd később még 1000-rel megtoldja, mert “ez a nívó szükséges ahhoz, hogy az Észak-Maliban jelenlévő, ma fenyegető veszéllyel szembe tudjunk nézni” (AFP). Vagyis a francia katonák sokáig maradnak még.

 

A francia imperializmus érdeklődése nem mai keletű e természeti kincsekben (olaj, gáz, arany, uránium, stb.) gazdag zóna iránt. A Líbia elleni háború újabb alkalmat kínált számára. A gyenge, állandó válságokkal kűzdő rendszereknek pedig «védelemre van szükségük». Ahhoz, hogy az egész Afrikában jelenlévő amerikai erők mellett bármennyire is behatárolt szerepet játsszon valaki, a legjobb megoldás a katonai bázisok létrehozása. Speciális francia alakulatok vannak már Atarban, Mauritániában, de ebben a száheli-szaharai térségben még nincsenek katonai bázisok. A mali válság jó alkalom létrehozni egyet. Ahogyan egy francia diplomata magyarázta (AFP, 2013. dec.1.) «Afrikában megosztjuk a szerepeket: Mali a mi ügyünk, Szudán az amerikaiaké, Szomália a briteké». François Hollande a Közép-Afrikai Köztársaságot is gyámság alá vette a francia katonasággal, mely az ország függetlensége óta is mindig jelen volt egy egymás követő különböző rezsimek ellenére. Ebben a hatalmas térségben a «veszélyt» azok a dzsihádista és egyéb, mindenfélével üzletelő csoportok jelentik, amelyeket az imperialista országok fegyvereztek fel líbiai agressziójuk idején. Nem mostanában fognak eltűnni.

 

 

DÉL-SZUDÁN

«Washington, az utoljára született állam diszkrét keresztapja»  («Libération»,  jan. 9.)

 

A nemrégen «függetlenedett», olajkincsekben gazdag Dél-Szudánban a káosz és a tömeges mészárlások fokozott mértéket öltenek.

 

«Dél-Szudán a maga 11 milliós lakosságával [és 1,6 milliárdnyi barrellal, Szudán kb. 220 millió tonnás bizonyított tartalékával, mely 80 %-a itt található] az amerikai diplomácia nagyon drága «bébije», húzza a alá az újság. Amerikai specialista, Eric Reeves emeli ki Washington «ambivalens viszonyát» a khartumi rendszerrel: «Tudjuk, hogy genocídiumot követett el, de számítunk együttműködésére». Eredménye: ebben az állandó háborúk sújtotta országban az utóbbi hetekben is többezer halott plusz a 200 000 táborokban tengődő menekült. A «legrosszabb még hátravan», figyelmeztet az ENSZ jelentése.

 

 

KAZAHSZTÁN

 

A szakszervezetek

            Zsanaozen minden bebörtözöttjének szabadlábra helyezését kérik

 

  2014. jan. 9-én a bíróság átszállíttatta Roza Tuletajevát egy büntetőtáborba. Roza 2017 januárjáig tartó büntetése egyharmadát már letöltötte. A bírósági döntés annak köszönhető, hogy nemzetközi kampány kezdődött a zsanaozeni olajosok sztrájkja vezetőinek kiszabadítása érdekében a KSPK (Kazahsztáni Szabad Szakszervezet Konföderáció) kezdeményezésére.

Üdvözölve azt, hogy ez a döntés megkönnyíti Rosa fogságban tartása körülményeit, a szakszervezetek folytatják harcukat mindaddig, míg az összes bebörtönzött szakszervezeti felelős vissza nem nyeri szabadságát. Larissza Harkova, a KPSK elnöke nyilatkozatában kimondta:«Reméljuk, hogy Roza Tuletajeva átszállítása első lépés a minden bebörtönzött szakszervezeti felelős szabadsága felé vezető úton. Felhívjuk testvéreinket az egész világon a szolidaritásra, s reméljük, hogy a kazah hatóságok az emberiesség útján előrelépnek, hogy az elítéltek hazatérhessenek családjukhoz.»

 

A nemzetközi kampányt támogatja a Labour Start, az orosz KTR, az IndustriAll, az UITA (élelmezési dolgozók) a Közép-Ázsiai  Emberi Jogok, az ukrán, belorusz és grúz független szakszervezetetek és a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció.

 

Pour tout contact : Informations internationales,  Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis ­75010 Paris ­France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 i E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein i Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg­ Saint­ Denis,75010 Paris(France) Commission paritaire n°0713G82738i Edité par “Les Amis de l’Entente”,18, allée Colbert,78470 Saint­ Rémy­ lès­ Chevreuse