Romák

A koszovói romákról írja Jean-Arnault Dérens (Magyar Diplo, Hazátlanok): «1999, a nemzetközi protektorátus felállítása óta kolosszális összegeket kaptak a koszovói romák. Mintha az adakozók mégis az ablakon dobták volna ki a pénzüket: az Európai Unió, a tagállamok, a svájci és a norvég nemzeti együttműködési alapok, illetve az olyan magáncégek, mint a Soros-féle Open Society alapítvány bőkezű segítsége sem tudta többé újraegyesíteni a roma közösséget, és a gazdaság sem indult fejlődésnek. Ezek a pénzalapok valójában elsősorban sok olyan szervezet költségvetését táplálják, amelyek tisztában vannak azzal, hogy minden, romáknak szánt projekt nagy eséllyel kap pénzt anélkül, hogy később be kellene mutatniuk a segéllyel elért valódi eredményeket. A fejlődés kritériumai tisztán formálisak, az a fő, hogy a befektetők igényeinek megfeleljenek, közben a közösségek sorsa mégsem fordul jobbra.

Az adományozók viszont úgy vélik, az ő pénzügyi erőfeszítéseikért cserébe jogos azoknak a koszovói romáknak a visszahonosítása, akiknek a menedékkérelmét Nyugat-Európában elutasították. Mióta Koszovó 2008. február 17-én kikiáltotta függetlenségét, minden nyugat-európai állammal újrafelvételi egyezményt írt alá, ami lehetővé teszi az ilyen erőszakos visszatelepítéseket még olyan családok esetében is, amelyek már egyáltalán nem kötődnek Koszovóhoz és nincs ottani ingatlanjuk sem.»

Pontosan így történt/történik Magyarországon is. Kolosszális összegeket a romákra, s az eredménye: nulla. Ellenben az ezzel foglalkozó szervezetek és létrehozóik szépen híznak rajta. Ez az Európai Unió politkája: látszatsegítség a rászorulóknak, valójában pedig a közpénzek átpumpálása a tőkés magánzsebekbe, s eközben a társadalmi rétegek egymás ellen ugrasztása…