Az Euromaidan sikerének semmi köze sincsen ahhoz, hogy
ukrán emberek az EU-val való szabad kereskedelemnek oly nagy jelentőséget
tulajdonítanak, hogy miatta képesek éjszakákat ébren eltölteni a város terén. A
tiltakozásnak az adott értelmet, hogy az ország társadalmi-gazdasági problémái
sokkal súlyosabbak a tőle keletre és nyugatra elterülő szomszédos
országokéinál. Az ukrajnai fizetések 2-2,5-ször alacsonyabbak a belorussziai és
oroszországi fizetéseknél és még többször alacsonyabbak az EU-tagállamokban kapott
fizetéseknél. A gazdasági világválság Ukrajna gazdaságára drasztikusabb hatást
gyakorolt, mint Európa szinte akármelyik más országáéra, beleértve az Atlanti
óceán az Urál között elterülő összes állam gazdaságát. A válságot követő
fellendülés csaknem befagyott, úgy tűnik, hogy az ipar visszaesése 2013-ban
folytatódik. Az ukrán gazdasági rendszer többé kevésbé lehetővé teszi az ukrán
oligarchák számára, hogy mentesüljenek adófizetési kötelezettségük alól. Ott
akárki teljesen törvényesen exportálhat akár 10 milliárd dollár értékben is
ásványi kincseket, fémet, ammóniát, búzát és napraforgót, anélkül hogy az abból
származó haszonról számot adjon adóbevallásnál. A bevételeket más ország
törvényhatósága alá tartozó cégeknél halmozzák fel, ahová a legtöbb ukrán
működő vállalkozás be is van jegyezve. Az országon belül előállított profitot
minden nehézség nélkül külföldre lehet vinni például úgy, hogy azt fiktív
kölcsönnek tüntetik fel.
Meglepő-e így aztán az, hogy a
kormánynak rendszerint gondot okoz az államkincstár feltöltése? Ez odáig
fajult, hogy Ukrajna tavaly évvégén csőd közeli állapotban került. Szokásos
gyakorlattá vált az állami alkalmazottak fizetésének visszatartása, leállították
a szociális programok költségvetési forrásból való finanszírozását. A helyzetet
tovább nehezítette az Oroszországgal vívott kereskedelmi háború, amelynek során
a Gazprom rákényszerítette az ukránokat a gáz árának kelet-európai
rekord-magasságúra való emelésére. Az oligarchák sarokba szorították az
országot; végtelennek tűnő viták után sem tudtak összefüggő fejlesztési
stratégiát kidolgozni, nem hajlandók beruházni az állam részére, noha azt
rendszeresen megcsapolják. Minden fejlesztési stratégiának része kell hogy
legyen az oligarchák kapzsiságának megzabolázása – legalább meg kell tiltania
off-shore-kapcsolatok kialakítását és kötelezővé kell tennie minimális adók
fizetését. De éppen ez az, amit az oligarchák nem hajlandók elfogadni, bár azt
ők is megértik, hogy ha maguk nem változtatnak a játékszabályokon, azzal
az államot társadalmi-gazdasági katasztrófába sodorják, amivel maguk alatt is
vágják a fát.
A jobboldali ellenzék, amikor
gazdasági problémákról van szót, akkor csaknem kizárólag a korrupció és az
eredménytelen vezetés vádjával takarózik. Ha pedig az kerül szóba, hogy az
oligarchia hogyan rabolja ki az államot, akkor csak a Régiók Pártjához közel
álló üzletemberekre hivatkoznak, legfeljebb Janukovics fiainak az üzelmeire. A
jobboldal szemében a többi oligarchával nincs baj, mert azok rendelkeznek
nemzeti öntudattal. E logika alapján, ha egy igazi (ukránul: щирый) ukrán
fosztja ki az államot, az még jó is a nemzet érdekét tekintve. (...)
(részlet
Zahar Popovich, „Baloldali Ellenzék” írásából
megjelent a Transformon http://transform.hu/index.php/elemzesek/elemzesek-kulfold/435-nyilatkozat-az-ukrajnai-lefteast-ellenzek-10-tezise)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.