Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

158.sz. 2014. jan. 10.

GUADELOUPE

Három szakszervezeti vezető perbefogása

Az Union générale des travailleurs de Guadeloupe szakszervezeti tömörülés felhívása a munkás- és demokratikus szervezetekhez

Kedves Barátaink, először is az UGTG nevében kívánok Nektek sok sikert az elnyomás, a dominancia, az igazságtalanság és megtorlás elleni harcban a dolgozók és népek egymással szolidáris egységében. A világ minden részében megtorlás éri a dolgozókat, a népeket, különösen szakszervezeti reprezentánsaikat, akik nem hajolnak meg az állami és munkáltatói diktátumok előtt.

Guadeloupe-ben mi sem hajlunk meg, folytatjuk küzdelmünket a felettünk uralkodni akaró gazdasági, társadalmi és kulturális hatalom ellen, az Hol­lande-kormány elődje megtorló politikáját pontosan folytató megtorlása ellen.

–        Január 16-án az UGTG egészségügyi ágazatának 3 vezetője áll bíróság elé Pointe­ á­ Pitre-ben azért, mert 2006-ban részt vett a munkabeszüntetésben. Mindez abban az időszakban történik, amikor 500 munkahely megszüntetését jelentették be a guadeloupe-i kórházakban. Elbocsátanak, szolgáltatásokat zárnak be. El akarják hallgattatni az UGTG-t, amely népünk és dolgozóink számára valódi egészségügyi politikát követel.

–        Április 8-án Charly Lendot, az UGTG főtitkárhelyettesét vádolták meg nem szándékos emberöléssel egy fiatal motoros halála ürügyén, aki egy mozgósítás idején balesetben hunyt el. A pert három nappal az UGTG kongresszusa után tartották, azzal a szándékkal, hogy kriminalizálják a szakszervezetet, ördögként mutassák be azokat, akik küzdenek. Mindenáron el akarják hallgattatni az UGTG-t.

–        Május 3-án első ízben mentettek fel egy szakszervezeti aktivistát (Jocelyn Leborgne-t, a kereskedelmi dolgozók, az UEC­UGTG főtitkárát), aki megtagadta a DNS-minta adását. Az ügyész fellebezett.

Igen, az UGTG azt választotta, hogy harcol egy más Guadeloupe-ért, amely megszabadul a tőkés és gyarmati elnyomástól, s ennek értelmében küzdünk első vonalban társadalmi jogaink, szabadságunk és garanciánk elvesztése ellen. A hatalom, a munkáltatók szájkosarat akarnak ránk tenni a bírósági eljárásokkal, megfélemlíteni a szakszervezeti aktivistákat azért, hogy a dolgozókat, Guadeloupe népét még inkább kifoszthassák.

Nem hagyjuk. A munkásszolidaritás nevében, a demokrácia nevében, a dolgozók jogainak nevében jogos követeléseinkért küzdve támogatásotokat kérjük.

Aktivista üdvözlettel. 

Olaszország

Egységet a szakszervezetekkel a megnyirbálások, a privatizációk, a demokrácia megtámadása ellen!

Az Alkotmánybíróság ítélete után hiába érte el a kormány a parlament támogatását, nincs legitimitása! A népesség minden rétege lázad – lehetséges az EU politikáját megállítani! (Tribuna Libera, 2013.dec.)

 

             Fordulat

 Az utóbbi hetek eseményei azt mutatják, hogy mint egy fortyogó magmában, úgy keverednek különböző és ellentmondásos irányzatok: lázadás és provokáció, spontanitás és manipuláció, igaz követelések és perspektíva nélküli mobilizációk.

A kiinduló pont a genovai autóbuszsofőrök mozgalma. Igaz, pillanatnyilag még befejezetlen, de a jel, amelyet kibocsátott, világos: a dolgozók megszerezhetik a helyzet kulcsát, kötelezhetik pontos követeléseik bázisán (melyek tökéletesen ellentétesek az EU-val) szakszervezeti vezetőiket az egységre és meghátrálásra késztethetik a kormányt. Ahogyan Gad Lerner írta a La Repubblicában: «Ebből lehet a proletárnemzet neuralgikus pontjaira kiterjedő népi felkelés – de figyeljünk, hogy meg ne történjék».

Ez a «figyeljünk» kifejezi a tőkések, bankárok, spekulánsok, minden politikai erő rémületét: egész politikájuk beleremegett. Napolitano ugyanezt mondja. Elég volt Genovában néhány órás küzdelem és tovább terjedt Liguriára, Firenzére, Livornóra, Pisára, Torinóra – s mindenhol a szakszervezetekkel együtt. Párhuzamosan más szektorok is megmozdultak: a mozgóárusok, kézművesek. Spontán mozgalmukba azonnal beszivárogtak és provokáltak a szélsőségesek, a futballszurkoló ultrák. Közben a szakszervezeti mozgalom terjedt: előbb a szövetkezi dolgozók, aztán a FIOM dolgozói érkeztek 60 busszal Rómába a Chigi-palota irányába és szembetalálták magukat az utcákat lezáró rendőrséggel; aztán a kereskedelem és turizmus dolgozói a CGIL, a CISL, az UIL szakszervezetekkel…

Végül pedig nov. 16-án a közlekedés állt le egész Olaszországban. Az ultra-minoritású kormány elnyerte a parlament «bizalmát» éppen akkor, mikor az EU kijelentette: «Ami eddig történt, nem elég, most más megszorítások és privatizációk kellenek». A szakszervezeti vezetők látva a forrongást minden régióban tüntetésre hívtak, ezeken részt is vettek tíz- és tízezrek. Torinóban az UIL titkára: «A mi válaszunk ez a szervezett válasz, a dolgozóké saját szervezeteikkel együtt azokkal szemben, akik követelések nélkül, a káoszt hintve erőszakosan demonstrálnak. Minden provokációt elutasítunk, amely oda vihet, hogy egy «erős embert» ültessen hatalomba és a demokráciát csökkentse. Ezt nem fogadjuk el. De másrészről meg kell érteni a tüntetők haragját, felháborodását, okaikat. A mi türelmünk is végetért.»

És igaz, a dolgozók csak így, egyesülve és magukat szakszervezeteikben megszervezve, világos követelések és mobilizáció bázisán tudnak perspektívát nyújtani, magukkal vonni más rétegeket is, küzdve a káosz, az erőszak, a  manipuláció ellen. Van azonban egy «de»: a kért munkahelyek, a «stop a privatizációkra», a gzadagoknak kedvező politika tagadása nem lehetséges az EU-val való szakítás nélkül.

Lorenzo Varaldo

                         ALGÉRIA

                                            AMBIVALENCIA

2013 decembere, a Fraternité, a Dolgozók Pártja orgánumának szerkesztőségi cikke

Az Energetikai és Bányaipari miniszter dec. 2-án létrehozott egy bányaipari megakomplexumot, amely feltárja, kiaknázza, feldolgozza, szállítja és értékesíti majd a a világ egyik legnagyobb vasásványkincsét a Gara Djebilet és Mecheri Abdelaziz területén, Tin­douf vilajában. A kérdéses komplexum, a Feraal 100 %-ban állami, három szintén állami ipari csoport összefogásával. 15 milliárd dollár befektetést igényel,  5 ezer, majd 15 ezer dolgozót foglalkoztatását eredményezi közvetlenül és 25 ezret közvetetten.

Ugyanakkor egy másik 100 %-ban állami tulajdonú vállalatot hoztak létre Barytal néven, amely baritot fog kitermelni és értékesíteni Draissában (Béchar). A két döntés a bányákra vonatkozó új törvény keretében született, amely ennek a szektornak államosítását állítja helyre a 2001-es Cha­kib Khelil nemzetellenes törvénye megsemmisítésével, az ország valódi gazdasági és társadalmi fejlődése, állandó munkahelyek teremtése számára óriási impulzust adva.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen lépés, amely az El Hadjar-komplexum és a Michelin üzeme újraállamosítás után jött létre, valamint a számos bezárt állami vállalat újranyitásának programja, ellentétes a munltinacionális vállalati érdekekkel. Újra és újra ki is fejezik ezt az amerikai imperializmus reprezentánsai. Dec. 8-án egy sajtótájékoztatón az amerikai nagykövet megerősítette, hogy kormánya szemben áll az állami-külföldi tulajdoni arányt előíró 51/49-es törvénnyel (amelyet 2009-ben hozott az országgyűlés, miután a köztársasági elnök beismerte a privatizáció és a külföldi vállalatokkal folytatott partneriátus csődjét).

Mr Henry S. Ensher azt magyarázta, hogy «az amerikai társaságok a teljes tulajdont akarják», ehhez pedig felszólított az 51/49 szabály megváltoztatására, általában pedig a tőke bejövetelének megkönnyítésére – a szuverenitási intézkedések kárára. Támadt is visszhangja a dolognak, a hazai és a francia munkáltatói szövetség is az 51/49 és általában az állami vállalatok ellen támadt.

Eképpen az amerikai nagykövet megvonta országa támogatását Algéria Világkereskedelmi Szervezethez csatlakozásától. Az amerikai imperializmus azt követeli, hogy hazánk teljes mértékben vesse alá magát a külföld fosztogatásának. Kormányunk politikája ambivalens, minisztereink lamentálnak a csatlakozás nehézségein, egy lépést előre tesznek, egyet hátra, holott a Világkereskedelmi Szervezet az imperializmus intézményeinek egyikeként nem az egyenlő feltételekkel kereskedést preferálja, hanem a nemzeti gazdaságok kárára a nagy multik előtti akadályok lebontását.

A 2014 áprilisában zajló elnökválasztás történelmi jelentőségű lesz országunkban. A nemzet védelmének érdekében napirendre kell tűznünk a legszélesebb mobilizációt, gazdasági és társadalmi eredményeinket meg kell védenünk, fejlesztenünk, demokratikus szabadságjogaink deficitjét fel kell számolnunk. Kongresszusunk ekként döntött.

Louisa Hanoune

2013. dec. 17.

Kapcsolattartàs

Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis ­75010 Paris ­France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 i E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein i Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg­ Saint ­Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint­ Rémy­l et Chevreuse