Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

157. sz. 2014. jan.3.

USA

Az élelmezési utalványok kérdése

Győzhetünk még a két párt ellen, amelyek az élelmezési bónokat akarják csökkenteni – a munkásmozgalom feladata a küzdelem vezetése!

A Munkásriposzt Hálózat publikációja

A tények nem túl bonyolultak, a Szenátus 2013. jún.10-én elfogadta, hogy 4,1 milliárd dollárral fogja a következő 10 évben csökkenteni az élelmezési segítségre szánt összegeket (SNAP, Supplemental Nutrition Assistance Program). 2013. szept. 19-én a Képviselők Háza fogadott el egy olyan projektet, amely alapján ugyanebben a periódusban 39 milliárd dollárral csökkentené. Mindegyik csökkentés pluszban történik a bónok 2013.nov.1-i automatikus 7 %-os megnyirbálásán felül.

Jelenleg a két törvényhozó ház együttesen alkudozik a különbség kiegyenlítéséről, úgy hírlik, hogy 8,6 milliárd dollárt fognak elvonni a következő 10 év alatt, más hírek meg arról szólnak, egyáltalán nincs egyezség.

Obama elnök világosan kijelentette, ha azt nem is mondta, milyen mélységű lesz a csökkentés, azt jóvá fogja hagyni,. De a leglényegesebb, hogy semmilyen csökkentés nem fogadható el, még a szenátusi, a kisebb mértékű sem, mivel 500 ezer család esne el havi 90 dolláros utalványtól. A SNAP-program segíti közel 47 millió nehéz helyzetben lévő amerikai élelmezését, ami naponta 4,45 dolláros csekélyke kis összeget jelent. A családok 72 %-a gyermekes. Minden demokrata szenátor – egy kivételével – megszavazta ezeken a bónokon a 4, 1 milliárd dollár megspórolását. Azzal igazolták, hogy a farmereknek van szükségük a mezőgazdasági törvényre, a szubvenciókra.

Azonban nem is a farmercsaládok, hanem a nagy mezőgazdasági-élelmezési vállalkozások favorizálásáról van szó. Eleinte arról volt szó, hogy egy társadalombiztosítási keretben fogják a parasztságot pl. a természeti katasztrófák esetén megvédeni, aztán pedig kiderült, hogy ez egy jól jövedelmező biztosítássá alakult át, a szubvenciók nagy nyertesei azok a cégek, amelyek a termést ellenőrzik súlyos pénzekért. Pluszban pedig ezek a mezőgazdasági kiadások akkor születnek, amikor országunk gazdaságának egyik erősségévé vált ez a szektor, ez évben 128 milliárd dollár várnak tőle.

A probléma nem az, hogy az amerikaiak nem értik a játék tétjét: a lakosság 80 %-a az éhezést súlyos problémának tartja. Hat személyből egy minden este éhesen fekszik és többmillió család érintett.

Az élelmezési bónok csökkentése csak újabb példája a szigorításoknak, melyekről a munkásosztályból profitáló osztály dönt.

Mindez akkor történik, amikor az amerikai vállalatok soha nem látott hasznot söpörnek be, a GDP 9,7 %-át. Az utóbbi három évben ez szüntelenül emelkedett, a korábbi rekord az 1929-es 9,1 % volt (New York Times, 2013. aug. 10.). Ugyanakkor a dolgozók GDP-részesedése nem süllyedt ilyen alacsonyra 1928 óta.

Miért nem lehet megszüntetni a vállalatok fiskális előnyeit? 50 %-kal emelni adóikat, az 1983. évit megközelíteni? Miért nem lehet a Robin Hood-adót alkalmazni a részvények, devizák, kihelyezési alapok eladása esetére, melyek egy csekély, de szupergazdag kisebbség érdekeit szolgálják? Miért nem lehet kivonulni Afganisztánból eltörölve a tízéves további megszállás tervezetét, amely tucatnyi milliárd dollárba kerül? Miért nem lehet ezt élelmezési bónokra költeni, munkanélküli járadékra, más szociális programokra? Nem kellene leállítani a gyerekek, idősek, rokkantak, a bónoktól függők élete ellen irányuló ördögi kört?

A munkásmozgalomnak ebbe a csatába be kell avatkoznia és meg kell akadályoznia a két párt szándékát. Van még időnk. Nyomást tudunk gyakorolni a Kongresszusra, követelhetjük tőlük a magyarázatot, fordulhatunk a sajtóhoz, gyűléseket és tüntetéseket szervezhetünk azzal a világos üzenettel: A NÉP NEM FOGADJA EL EZEKET A MEGSZORÍTÁSOKAT!

Richard Trumka, az AFLCIO elnöke ezt nyilatkozta: «Megtörjük a kongresszus minden olyan tagja politikai karrierjét, aki a Social Security, Medicare vagy Medicaid megnyirbálásait megszavazza».

Itt az ideje, hogy AFLCIO és a munkásmozgalom többi része eképpen fogalmazzon: «Megtörjük a kongresszus minden olyan tagja politikai karrierjét, aki az élelmezési bónok megnyirbálásait megszavazza!»

(Labor Fightback Network). Tél. : 9739448975 conference@laborfightback.org Labor Fightback Network, P.O. Box 187, Flanders, NJ 07836. laborfightback.org.

A 2013. decemberi költségvetési egyezség

Nyer az 1 %, a Pentagon és a katonai  komplexum;       

        

veszítenek a dolgozók, munkanélküliek, nyugdíjasok és fogyasztók             

Dec. 10-én az amerikai törvényhozók beleegyezésüket adták ahhoz, hogy az 1,3 millió, tartós munkanélkülit kizárják a járadékok kiterjesztéséből.

Mi történt a demokratákkal, akik magukat úgy mutatják be, mint a munkásosztály érdekképviselőit? 163 képviselőjük megszavazta, hogy a tartós munkanélküliek nem kapjanak ellátást. Csak 32 voksolt ellene.

Dec. 28-tól tehát nem kapnak semmit ezek a munkanélküli dolgozók.

Igaz, a politikusok megígérték, hogy januárban újra előveszik a kérdést. De az ígéret bizonytalan, a republikánusok mindent el fognak követni ellene, előbb majd kompenzációt kérnek az évi 25 milliárdos program fejében, más szociális programok megnyirbálását, aztán bekeményítenek és a feltételeket teszik nehezebbé. Akkor ki profitál az új költségvetési törvényből, s kinek tesz rosszat?

És most?

Most pedig az következik, hogy a kormányműködéshez szükséges finanszírozási lépések megtörténjenek. A nagyvállalatok, befektetők, a leggazdagabb amerikaiak, az 1 %  számára lehet, hogy a kormány diszfunkcionális zavarai véget érnek, de ez a háztartások zömének nem. A  múlt héten hozott Ryan Murry-kompromisszum a fegyverkezési szektor és a gazdagok érdekeit élesen védelmezi az amerikai állam munkásainak, nyugdíjasainak, az élelmezési bónra szorulóknak, és még a középosztálybeli háztartásoknak millióival szemben is. A Pentagon kiadásait a Ryan Murray költségvetési egyezmény a következő évre 520,5 milliárd dollárban határozza meg. A költségvetési deficit elleni lépések, mint a gazdagok 1 %-os adóemelése, már nem érvényesülnek ennyire. És a fogyasztók számára a 26 milliárdos adóemelés, a szövetségi tisztviselők és a veteránok nyugdíjának csökkentése, az élelmezési bónokra szánt összegek megkurtítása még nem minden, a munkanélküli jövedelmekből is le kell vágniuk. Ezzel fizetik meg a katonai kiadásokat, ténylegesen a szuperprofitot elérő fegyverbizniszt.

Becslések szerint 4,9 millió munkanélküli dolgozó kockáztatja, hogy ellátását elveszíti a következő évben. Az eddigi sürgősségi ellátás 40 - 73 hétre terjedt, ezután csak 26 hét lesz, amellyel manipulálni lehet a statisztikákat is, formálisan csökkenni fog a regisztrált munkanélküliek száma. 2014-ben minden bizonnyal újabb elbocsátási hullám várható. A megszorítások tehát folytatódnak, összesen  59 milliárdra rúgnak.

Olaszország

Torinó, febr. 8.: második konferenciánk a munkásmozgalom függetlenségéért, az EU-val szakításért

Első tanácskozásunk óta egy év telt el. A Monti-kormányt elvetették, de a jelenlegi, a Letta-kormány pontosan ugyanazt teszi, mint elődje. A népesség többségének helyzete napról napra romlik, elbocsátások, technikai munkanélküliség, bezárt kórházak, áremelkedések, az oktatás elleni támadások… Röviden: az EU általt diktált politika. A kormány megpróbálta a szakszervezeti kártyát kijátszani, belevonni őket ebbe a politikába. Sikerült-e neki? Ellentmondásosan. A szakszervezeti vezetők aláírtak több paktumot és egyezményt a kormánnyal és a munkáltatói szervezettel (Confindustria), amellyel 300 milliárd eurót szorítottak az állami adminisztráción, több száz kórházat és egészségügyi intézményt zártak be, emelték a tarifákat és adókat, s az újabb privatizációk egész lavináját indították el.

Amikor pedig a szakszervezetek tagjai a súlyos helyzettel szemben vezetőiket sztrájk meghirdetésére késztették, azok pontosan ugyanazt kérték, amit Brüsszel: az alapvető tétel változatlanul hagyását és mindössze lényegtelen módosításokat. A pénzügyi stabilitási törvény ekként is született meg, a dolgozók, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, az ideiglenes munkavégzők, a közszolgáltatások kárára. De az utóbbi idők arról is tanuskodnak, hogy a dolgozók harca nem állt le. A genovai buszsofőrök munkabeszüntetésükben más városokkal egységet hoztak létre – világos jelszavak alapján – a privatizációkkal szemben, a bérek fenntartásának, és az elbocsátások megszüntetésének követelésével. Ezután fordultak számos városban és szektorban a szakszervezeti vezetőkhöz, hogy azok hagyjanak fel a harcot akadályozó politikájukkal.

Mi azt gondoljuk, a párizsi konferencia  rendkívül fontos lesz, mivel egyre nagyobb tömegek mobilizálódnak az EU politikája ellen, ebben az új szakaszban az aktivisták és a dolgozók között szorosabb kötelékeinek kell létrejönniük, hogy segíteni tudjuk a népet megszabadulni Brüsszel korrupt, totalitárius és romboló intézményeitől. Ez a folyamat egész Európában zajlik, a rettegő kormányok pedig előszeretettel nevezik «populizmusnak»…

2013. nov. 16. Torinó, «felhívás a munkásmozgalom függetlenségéért, szakítás az Európai Unióval»

PORTUGÁLIA

Mozgalom a Trojka-memorandum Visszavonásáért

Szolidaritás a VIANA DO CASTELO hajógyár (ENVC) dolgozóival

Mi, Marinha Grande különféle politikai és szakszervezeti mozgalmaihoz tartozó aktivistái pozitívan reagálni akarunk a nép felháborodására a hajógyár bezárásának és 609 dolgozó elbocsátásának gazdasági és szociális bűncselekménye ellen.

Csatakozunk a polgármester nyilatkozaihoz, melyekben «valóságos rendőri erőszakként» és a «közvagyon elherdálásaként» kommentálja az eseményeket.

Itt, Marinha Grandében tudjuk jól, mit jelent a privatizáció, aztán a bezárások. Átéltük ezt a téglaiparral, az üvegiparral, azt is tudjuk, mit jelentenek a kormány ígéretei, melyeket az elbocsátott munkásoknak tettek.

Az ENVC dolgozóinak eltökéltsége, hogy nem fogadják el a kormány határozatát, nem fogadnak el egyetlen elbocsátást sem, hogy véget akarnak vetni a rombadöntő alvállalkozási rendszernek – ez a gerince annak, ami körül az egész országot elborító felháborodást koordinálni kell. Országos mozgalomra kell koncentrálni a szakszervezetek és a munkásosztály érdekképviseletét hirdető pártok részvételével és addig kell folytatni, amíg minden intézkedést vissza nem vonnak és az összes munkahely megőrzésével Viana do Castelo hajógyára vissza nem tér gazdasági tevékenységéhez.

A mobilizációban való részvétel és segítés szándékával szolidárisan vagyunk veletek.

Első aláírók: Aires Rodrigues (POUS); Álvaro Órfão (volt szocialista polgármester); António Almeida (Marinha Grande helyi képviselője); António Canejo (üveggyári munkás); António J. Sequeira Gomes (szocialista párt); António Pires (villanyszerelő); Armando Perpétuo Monteiro (vasas); Carlos Barroso (vegyipar); Daniel Gatoeiro (vegyipar); Elvira Ferreira (Marinha Grande helyi képviselője); Emanuel Rodrigues (tanár); Fernando Jorge Oliveira (tanár); Fernando da Silva Rocha (ASAE, nyugdíjas); Hélder Gatoeiro (vasas); Henrique Neto (szoc. párt); Isaías de Jesus Pereira (textilmunkás); Joana Saraiva (biztosítás); João Barros Duarte (volt kommunista párti polgármester); José Duarte Lopes (nyugdíjas); José Eduardo Pires (vasas); Licínio de Sousa (BE); Luís Gatoeiro (vasas); Luís Guerra Marques (CDU); Maria Etelvina Ribeiro (üvegmunkás a volt Manuel Pereira Roldão-tól); Maria João Gomes (tolmács-fordító); Paulo Bento (kereskedelmi igazgató); Pedro Marques (kereskedelmi ügynök); Prudência Rodrigues (tanár); Rosa Maria Quadros (kézműves); Vítor Santos Batista (vasas); Vítor Saraiva (nyugd. vállalati vezető); az IFAVIDRO munkáscsapata (José Simões, Márcio Mendes, José Rodrigues, Hélder Rodrigues, João Silva, Manuel Silva, Nelson Rosa, Cláudio Lordelo, Luís Mendes, Paulo Santos et Ricardo Jesus); plusz 26 fiatal, nyugdíjas és dolgozó Marinha Grande különböző vállalataitól.

AUTOEUROPA

Szolidárisak vagyunk az ENVC dolgozóival, csatlakozunk a felhíváshoz, olyan megmozduláshoz, amely az országunkban folyó eseményeket megfordítják.

António Chora (az Autoeuropa dolozói tanácsa korrdinátora)

Pedagógus-szolidaritás

Mi, az Április 25. iskola pedagógusai készek vagyunk szakszervezetünkkel egységben ezt a harcot megvívni és kötelezni a kormányt, hogy tegye semmissé intézkedéseit, amelyekkel kollégáinkat munkanélkülivé tette. Szolidárisak vagyunk a hajógyári dolgozókkal!

(Adélia Gomes; Ana Benavente; Ana Paula Timóteo; António Castilho; Carmelinda Pereira; Isabel Guerreiro e Isabel Pires; João Jaime Pires.)

A Logoplaste Santa Iria dolgozói bizottsága támogatja a hajógyár dolgozóinak küzdelmét. Ez a harc minden portugál dolgozó harca, minden portugál állampolgáré,  mert ez a privatizálás régiónk szociális eredményeivel szembeni bűncselekmény, stratégiai iparágunknak «rossz kezelése» tudatos rombolás, elpocsékolása pedig hazaárulás.

João Paulo Silva; Joaquim Pagarete; José Curado Gaspar Matias; SPN/FENPROF szakszervezet

Kapcsolattartás:

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 Paris France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 i E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010 Paris (France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint Rémy Chevreuse