Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek
Nemzetközi Egyetértése
155. sz. 2013. dec.
13. – 156.sz. 2013. dec. 20.
Spanyolország
A népek jogai, a monarchista rezsim és
a munkásosztály
Dec. 12-én a katalóniai parlament kétharmadát
adó négy párt döntött : 2014 nov. 9-én népszavazást tart két kérdésben: “Legyen-e
Katalónia önálló állam? Ha igen, legyen-e független?” A döntés egész
Spanyolországban politikai földrengést váltott ki. Mi a tét?
Az önmeghatározás joga elemi demokratikus jog
Spanyolország nem egységes nemzet, hanem több
népet összefogó állam, amely élén a Franco által kinevezett király áll. S a
diktátor halála után megvalósított minden reform ellenére ez az állam elnyomja
népeit. A 2012. és 2013. szept. 11-i hatalmas tüntetésekkel a katalán nép
kimutatta nagy többségének akaratát, hogy szuverenitását gyakorolni kívánja. Ez
a jog Spanyolország minden népét megilleti. Ebből a szempontból az valóban jogos,
hogy a katalán nép jelenlegi parlamenti képviselői a néppel konzultáljanak. Az
UGT és a CCOO nagy szakszervezeti tömörülések, melyek egész Spanyolországban
strukturálják és szervezik a munkásosztályt, ezt a jogot védik katalóniai vezetőiken
keresztül is (a szakszervezetek regionális felépítésüek). A katalóniai UGT még
messzebbre megy: «Szakszervezetünk a népszavazás megkönnyítését kéri a spanyol államtól».
A deklaráció ebben a szellemben fordul minden, a munkásosztály képviseletét
hirdető párthoz és a tömörülést alkotó szakszervezethez. Ekként lehet a spanyol
munkásosztály és szervezeteinek egységét őrizni, mivel csak egyedül ez képes
garantálni a népek önmeghatározása jogának érvényesülését.
Ki áll szemben ezzel a joggal?
A katalon pártok döntése után Mariano Rajoy,
a spanyol kormány feje, aki a monarchista alkotmányt lóbálva a nyugdijrendszert
privatizálja, a közszolgáltatásokat bontja le, a szakszervezeteket teszi tönkre,
azonnal kijelentette, hogy a népszavazás illegális és mindent megtesz
annak megakadályozására. Van Rompuy, az EU-tanács elnöke Rajoyt támogatja.
Barack Obama, az USA elnöke 2014 jan. 13-án találkozik Rajoy-jal. Semmi kétség,
a spanyol és nemzetközi nagytőke emberei összetartanak annak érdekében, hogy megakadályozzák
a népeket joguk gyakorlásában, és támogassák a kiigazítási programokat követelő
intézményeket. A Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával, Alfredo Rubalcabával
egybehangzóan, aki kijelentette: «Nemet mondunk az önmeghatározásra most és mindenkor».
Vajon e párt nem a dolgozók és a demokratikus jogok védelmi vonalán alakult meg?
A nép önmeghatározása egyike az alapvető jogoknak. Rubalcaba megpróbálja pártját
a reakciós kormány és a monarchista állam szerekéhez kötni.
A 2014-es év
2014 jan. 15-én a katalán parlament összeül,
hogy indítványt tegyen a központi kormánynak és a spanyol Kongresszusnak. A népszavazás
jogára hivatkozva (Alkotmány, 150.2 cikkelye) azt kéri, hogy a katalán
parlamentre bizzák azt. A sapnyol Kongresszus ezt már elvetette, ami persze
olyan összeütközéseket fog kiváltani, amiről egyáltalán nem tudni, hogyan végződnek
majd. A dolgozóknak, akik egységüket akarják védeni a mindenféle kiigazítási
programokkal szemben, nevezetesen a nyugdíjreformmal szemben, a legelemibb
jogok, s ebben az önmeghatározás mellett kell kiállniuk.
Levelezőnktől
Dél-Afrika
Mandela halála után
Lybon Mabasa,
a Socialist Party of Azania
(SOPA) elnöke nyilatkozata
Dec. 5-én
Nelson Mandela, Dél-Afrika első feketebőrű elnöke elhunyt. A népek érzelme
teljesen őszinte, számukra Mandela elsősorban az apartheid ellenes küzdelem
hőse, aki nem hátrált meg, aki 27 évet töltött a rasszista rezsim börtönében.
Persze,
minden állam- és kormányfő is kondoleált, azok is, akik az afrikai háborúkat
gerjesztik, azok is, akik saját népük ellen viselnek háborút a «szigorítások»
nevében, azok is, akik annak idején semmiféle megértést nem tanusítottak
Mandela iránt, s az Afrikai Nemzeti Kongresszust «terrorista szervezetnek»
minősítették hosszú ideig.
Dél-Afrikában
is dolgozók milliói gyászolják. De ugyanakkor nem tudják megkerülni a
gondolatot, hol áll az ország 20 évvel az apartheid eltörlése után, miért
nyomorúságos a fekete többség helyzete akkor, amikor a fehér kisebbség őrzi
privilégiumait. A hivatalos statisztikák szerint is a gazdagok 65 %-a fehér, a
szegények 100 %-a fekete.
Lybon Mabasa ezt mondja Nelson
Mandela politikájáról: «Madiba, ahogyan szeretettel nevezték, a világ
legismertebb politikai foglya volt. Eképpen lett az egész világon sokmillió
ember számára a szabadságért vívott küzdelem jelképe. […] De nem kell
elfelejteni, az ő és vele együtt sok más politikai fogoly kiszabadulása nem az
apartheid nagylelkűségének köszönhető, hanem a dél-afrikai nép osztályharcának.
Azánia dolgozói kényszerítették az apartheid rezsimet a börtönök megnyitására.
Az 1976. jún.16-i sowetoi lázadás lett a fordulópont. Megmutatta azt, hogy a
nép, a fiatalok képesek megtenni azt, amit meg kell, hogy országukat és népüket
felszabadítsák. Ezt az eltökéltséget Steve Biko és az általa alapított Fekete
Öntudat Mozgalma plántálta a harcba. 1976-ban a fiatalok önfeláldozása
morzsolta fel az apartheidet, hiába próbálkozott az egyre erősebb megtorlással,
a nép határozott. A munkásmozgalom játszotta a meghatározó szerepet, a
sokszázezer dolgozó, akik elfoglalták az utcákat, követeléseket állítottak, s
ez bátorította Mandelát is.
Az intézményesített raszizmusnak vége lett, de a világ
legegyenlőtlenebb viszonyait mutató társadalom fennmaradt
A tárgyalások után a
Codesa-egyezmények révén az apartheidet sikerült újra kitalálni. Meg lehetett
csinálni, mert Mandela vezetése a «megbékélésre» alapozott a társadalmi
igazságosság helyett. […] A Codesa véget vetett az intézményesített
rasszizmusnak, de a fehér kisebbség számára fenntartotta a privilégiumokat. […]
Intézményesítette az általános választásokat, mindenki gyakorolhatja ezt a demokratikus
jogát; a szólásszabadságot is, nem kell tartani a közvetlen megtorlástól, mint
az apartheid alatt. De a dél-afrikai alkotmány, melyet a világ
legliberálisabbikjának írtak le, mert formálisan biztosította mindenki számára
az egyenlőséget, a társadalmat a világ legegyenlőtlenebb viszonyai között
tartotta. Nagyon kevés történt annak érdekében, hogy véget vessenek a négy
évszázados gyarmati uralomnak. Mandela kormánya biztosítva, hogy a «fehérek és
feketék közötti egyenlőség» alapján cselekszik, elutasította a fehérek
előjogaiktól, tehát uralmuktól megfosztásának gondolatát, így az apartheid
következményeiben fennmarad.
A fekete nép túlélni próbál a nyomorban
Többségben van, mégsincs joga a földhöz. Nincs joga az e névre
méltó egészségvédelemhez, se oktatáshoz. A Codesa-egyezmények
legitimálták a fekete nép szegénységének fenntartását. Mandela elfogadta azt
is, hogy az apartheid-rendszer adósságát tovább fizetteti, holott ez bizonyosan
nem a nép adóssága, az adósságszolgálat pedig elnyel minden pénzt, amely a népi
többség helyzetének javítására lenne felhasználható.»
1- A Socialist Party of Azania
(SOPA) dél-afrikai (azaniai) munkáspárt, tevékenysége a Nemzetközi
Egyetértéshez köthető.
2- Steve Biko nem az Afrikai
Nemzeti Kongresszus tagja volt, a Fekete Öntudat Mozgalmat alapította
meg (a SOPA vezetői is ebből a mozgalomból indultak). Jelszavuk az «egy nép,
egy Azania, egy nemzet» volt, ezzel követelve a hatalmat a fekete
többségnek.
3.- Codesa: ezeken a
tárgyalásokon ültek össze az apartheid rendszer, az Afrikai Nemzeti Kongresszus
és a Kommunista Párt képviselői, melynek eredményeképpen születt egyezségük
(Kempton Park, 1994) a jelenlegi működő intézmények felállításáról.
Kapcsolattartás
Informations internationales, Entente
internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg Saint Denis 75010
Paris France i Tél. : (33 1) 48 01 88 28 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel
Gluckstein
- Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg Saint Denis, 75010 Paris
(France) Commission paritaire n° 0713 G 82738 i Edité par “Les Amis de
l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint Rémy lès Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.