Svédország

Uniós munkakeresők bádogházakban

(Forrás: 168 óra)

Stockholm egyes külső kerületeiben feltűnően elszaporodtak a bádogházak, s ma a város harminc pontján tárul elénk a szokatlan látvány. A kelet-európai országokból érkezett több tízezer munkakereső közül azok élnek ezeken a telepeken, akiket az ígéretesnek tűnő svéd munkapiac vonzott, ám különböző okok miatt nem sikerült megvetni itt a lábukat. Pontos kilétük és számuk ismeretlen.

Szegénység, nyomor és megengedhetetlen higiéniai körülmények. Hiányzik a folyóvíz, nincs szennyvízcsatorna, s nagy a tűzveszély. Néhány farost, fém- vagy papírlemez alkotja az összetákolt tűzhelyekkel melegen tartott lakhelyeket. Átjárja őket a januári szél és a vacak csövekből visszaszálló füst. (Stockholmban mínusz tíz fok van éjszakánként.) Bent felfújható gumihajó szolgál alvóhelyül, madzagon lógó ruhadarabok, táskák, zsákok, edények bent, és szeméthegyek körben kint. Sehol egy ember.

Az utóbbi hónapokban Malmö, Göteborg, de leginkább Stockholm egyes külső kerületeiben eddig nem látott módon elszaporodtak a bádogházak, s ma a város mintegy harminc pontján, többnyire valahol a metróvonalak külső szakaszai mentén tárul elénk a szokatlan látvány. Emberek minden időkben éltek a társadalom peremén, azonban a nagyszámú adományozónak, önkéntesnek és a szociális hatóságoknak köszönhetően évtizedekre visszamenően nem találkoztunk e jelenséggel.

A város egyik felelős szakpolitikusa szerint a városszéli szükséglakhelyeken élők száma tartósan igen alacsony volt egészen négy-öt évvel ezelőttig, amikor is hirtelen növekedésre figyeltek föl. Az elemzéseik azt mutatják, hogy ennek hátterében az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott országokból érkező munkakeresők letelepedése áll. 

Ahol a bádogházak állnak, azok valakiknek a birtokai, ezek előbb-utóbb jelentkeznek és elküldhetik az ott lakókat. S róluk majd a társadalomnak kell gondoskodnia, noha ez nem lenne feladata. A Svédországba munkakeresés céljával érkezők abban a hitben jönnek, hogy a munkapiac szabad, s bizonyára akad valami számukra is, s ha mégsem, a társadalom gondoskodik róluk is. Csakhogy ez nincs így. Az idetelepülők pedig valójában elmulasztanak informálódni a vonatkozó svéd törvényekről, a munkapiac helyzetéről s a saját reális lehetőségeikről.

A reggeltől estig magukra hagyott bádogházak lakói napközben a túlélésüket igyekeznek megszervezni. Ám korántsem a belvárosi utcákon és fűtött közterületeken kéregető romániai romák helyzete a legrosszabb, noha őket látjuk leginkább – hanem azoké a kelet-európai országokból érkezetteké, akiket a szabadnak és ígéretesnek tűnő svéd munkapiac vonzott ide, de különböző okok miatt mégsem sikerült megvetniük a lábukat itt.

Miközben már-már szociális katasztrófáról beszélhetünk, a Városháza politikusai továbbra is meglehetősen tétovák (s csupán egy szűkös menedékhelyet hoztak eddig létre a hajlék nélkül élő úgynevezett EU-migránsok számára...) – a svéd sajtó ordít, felelősségvállalást és intézkedést sürget az uniós gazdasági migránsok ügyében mind a Városházán, mind pedig a svéd és az Európai Parlamentben.

A stockholmiak pedig cselekszenek: például egy Facebook-csoport múlt hétvégi, –10 fokos hidegben megtartott adománygyűjtő akciójára tizenötezren hoztak segélycsomagokat a bádogházlakó uniós polgártársaik számára.

HÁTTÉR

Stockholmban jelenleg 2900 hajléktalan ember él, egész Svédországban mintegy 34 000 személy – az országos egészségügyi hatóság (Socialstyrelsen) adatai szerint. Kétharmaduk férfi, egyharmaduk nő.

Azonban a pontos szám valószínűleg jóval magasabb ennél. A különböző kelet-európai országokból érkezettek alkotják ezt a homályosan látható csoportot: azok az emberek, akiknek csak rövid időre, vagy egyáltalán nem sikerült munkához jutniuk, s így lakásuk sincs. A legnagyobb baj, hogy mivel nem dolgoztak-dolgoznak, nem jogosultak a jóléti szolgáltatások igénybe vételére.

A munkapiaci kudarc okai közül legfontosabb a kereslet és a kínálat eltérő volta, valamint a svéd nyelv ismeretének hiánya.