Ukrajna

Az Euromaidan sikerének semmi köze sincsen ahhoz, hogy ukrán emberek az EU-val való szabad kereskedelemnek oly nagy jelentőséget tulajdonítanak, hogy miatta képesek éjszakákat ébren eltölteni a város terén. A tiltakozásnak az adott értelmet, hogy az ország társadalmi-gazdasági problémái sokkal súlyosabbak a tőle keletre és nyugatra elterülő szomszédos országokéinál. Az ukrajnai fizetések 2-2,5-ször alacsonyabbak a belorussziai és oroszországi fizetéseknél és még többször alacsonyabbak az EU-tagállamokban kapott fizetéseknél. A gazdasági világválság Ukrajna gazdaságára drasztikusabb hatást gyakorolt, mint Európa szinte akármelyik más országáéra, beleértve az Atlanti óceán az Urál között elterülő összes állam gazdaságát. A válságot követő fellendülés csaknem befagyott, úgy tűnik, hogy az ipar visszaesése 2013-ban folytatódik. Az ukrán gazdasági rendszer többé kevésbé lehetővé teszi az ukrán oligarchák számára, hogy mentesüljenek adófizetési kötelezettségük alól. Ott akárki teljesen törvényesen exportálhat akár 10 milliárd dollár értékben is ásványi kincseket, fémet, ammóniát, búzát és napraforgót, anélkül hogy az abból származó haszonról számot adjon adóbevallásnál. A bevételeket más ország törvényhatósága alá tartozó cégeknél halmozzák fel, ahová a legtöbb ukrán működő vállalkozás be is van jegyezve. Az országon belül előállított profitot minden nehézség nélkül külföldre lehet vinni például úgy, hogy azt fiktív kölcsönnek tüntetik fel.

Meglepő-e így aztán az, hogy a kormánynak rendszerint gondot okoz az államkincstár feltöltése? Ez odáig fajult, hogy Ukrajna tavaly évvégén csőd közeli állapotban került. Szokásos gyakorlattá vált az állami alkalmazottak fizetésének visszatartása, leállították a szociális programok költségvetési forrásból való finanszírozását. A helyzetet tovább nehezítette az Oroszországgal vívott kereskedelmi háború, amelynek során a Gazprom rákényszerítette az ukránokat a gáz árának kelet-európai rekord-magasságúra való emelésére. Az oligarchák sarokba szorították az országot; végtelennek tűnő viták után sem tudtak összefüggő fejlesztési stratégiát kidolgozni, nem hajlandók beruházni az állam részére, noha azt rendszeresen megcsapolják. Minden fejlesztési stratégiának része kell hogy legyen az oligarchák kapzsiságának megzabolázása – legalább meg kell tiltania off-shore-kapcsolatok kialakítását és kötelezővé kell tennie minimális adók fizetését. De éppen ez az, amit az oligarchák nem hajlandók elfogadni, bár azt ők is megértik, hogy ha maguk  nem változtatnak a játékszabályokon, azzal az államot társadalmi-gazdasági katasztrófába sodorják, amivel maguk alatt is vágják a fát.

A jobboldali ellenzék, amikor gazdasági problémákról van szót, akkor csaknem kizárólag a korrupció és az eredménytelen vezetés vádjával takarózik. Ha pedig az kerül szóba, hogy az oligarchia hogyan rabolja ki az államot, akkor csak a Régiók Pártjához közel álló üzletemberekre hivatkoznak, legfeljebb Janukovics fiainak az üzelmeire. A jobboldal szemében a többi oligarchával nincs baj, mert azok rendelkeznek nemzeti öntudattal. E logika alapján, ha egy igazi (ukránul: щирый) ukrán fosztja ki az államot, az még jó is a nemzet érdekét tekintve. (...)

(részlet Zahar Popovich, „Baloldali Ellenzék” írásából megjelent a Transformon http://transform.hu/index.php/elemzesek/elemzesek-kulfold/435-nyilatkozat-az-ukrajnai-lefteast-ellenzek-10-tezise)