A koszovói romákról írja Jean-Arnault Dérens (Magyar Diplo, Hazátlanok): «1999, a nemzetközi
protektorátus felállítása óta kolosszális összegeket kaptak a koszovói romák.
Mintha az adakozók mégis az ablakon dobták volna ki a pénzüket: az Európai
Unió, a tagállamok, a svájci és a norvég nemzeti együttműködési alapok, illetve
az olyan magáncégek, mint a Soros-féle Open Society alapítvány bőkezű segítsége
sem tudta többé újraegyesíteni a roma közösséget, és a gazdaság sem indult
fejlődésnek. Ezek a pénzalapok valójában elsősorban sok olyan szervezet
költségvetését táplálják, amelyek tisztában vannak azzal, hogy minden, romáknak
szánt projekt nagy eséllyel kap pénzt anélkül, hogy később be kellene mutatniuk
a segéllyel elért valódi eredményeket. A fejlődés kritériumai tisztán formálisak,
az a fő, hogy a befektetők igényeinek megfeleljenek, közben a közösségek sorsa
mégsem fordul jobbra.
Az adományozók viszont úgy vélik, az ő pénzügyi
erőfeszítéseikért cserébe jogos azoknak a koszovói romáknak a visszahonosítása,
akiknek a menedékkérelmét Nyugat-Európában elutasították. Mióta Koszovó 2008.
február 17-én kikiáltotta függetlenségét, minden nyugat-európai állammal
újrafelvételi egyezményt írt alá, ami lehetővé teszi az ilyen erőszakos
visszatelepítéseket még olyan családok esetében is, amelyek már egyáltalán nem
kötődnek Koszovóhoz és nincs ottani ingatlanjuk sem.»
Pontosan így történt/történik Magyarországon is. Kolosszális
összegeket a romákra, s az eredménye: nulla. Ellenben az ezzel
foglalkozó szervezetek és létrehozóik szépen híznak rajta. Ez az Európai Unió
politkája: látszatsegítség a rászorulóknak, valójában pedig a közpénzek átpumpálása
a tőkés magánzsebekbe, s eközben a társadalmi rétegek egymás ellen ugrasztása…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.