Nemzetközi
információk
Dolgozók
és Népek Nemzetközi Egyertértése
163.
sz. (532) - 2014. febr. 14.
Dél-Afrika
A bányákban újabb sztrájkhullám
(Interjú, megjelent az Informations
ouvrières 288. számában febr. 12-én)
Január végén újabb sztrájkhullám indult a dél-afrikai
bányákban az AMCU szakszervezet felhívására (1). Mint 2012-ben a Marikanánál,
több tíezer bányász függesztette fel a munkát 12 500 randos minimálbért
követelve. Elvtársaink, a Nemzetközi Egyetértés tagja Socialist Party of Azania
(SOPA) aktivistái számolnak be.
Mekkora a sztrájk kiterjedése?
A
platinabányászoké országos, a világ termelésének 87 %-át adó teljes bányászatot
lefedi. Ez a sztrájk a marikanai 2012. aug.16-i mészárlást követő folytatása (a nemzeti kongresszus-kommunista
párt-szakszervezeti tömörülés kormánya a rendőrséggel lövetett a bányászokra,
34 munkás halt meg – a szerk.).
A
dolgozók nem csak 12 500 randos minimális kezdőbért követelnek, hanem jobb
munkakörülményeket is, pl. barakkokban elszállásolást a bányászok számára. Meg
kell mondani, hogy a dél-afrikai bányászok a legnyomorúságosabb körülmények
között élnek.
A
Marikana-sztrájk után, a 2012 októberi egyezség értelmében a bányatársaságoknak
és imperialista főnökeiknek muszáj volt azonnal megemelniük a minimálbért 22
%-kal, vagyis a platinabányákban legalább 11 000 randra. Az egyezményt
kíméletlenül kritizálta a NUM, a kormányzó COSATU tagja, amely akkor többségi
szakszervezet volt a bányákban. A munkáltatók az egyezményt nem akarják
betartani – különösen a Lonminnál –, elkezdtek tömeges elbocsátással
fenyegetni, mégsem akarják megadni a 22 %-os béremelést, holott rekordprofitot
értek el. Az AMCU 2012 óta követelte a 12 500 randos kezdőbért, így a
platinabányák többségi szakszervezetévé vált. Több, mint 100 ezer bányász
válaszolt pozitívan sztrájkfelhívására. A három nagy kitermelőcég 9-9 millió
dolláros (6 600 000 eurós) veszteséget szenvedhet el minden egyes
sztrájknappal, a tárgyalások mégis holtponton vannak, mivel tartják magukat
nevetségesen kicsi béremelési javaslataikhoz.
A
rendőrség megpróbálta már a megfélemlítést, gumilövedékeket használt az Amplats
Khuseleka aknájánál, ahol 4 ezer bányász gyűlt össze.
Ami új 2012-höz képest, hogy a COSATU tagja NUMSA
vasasszakszervezet szintén sztrájkba hívta a munkásokat. 2013 decemberének
végén a NUMSA kongresszusa pedig követelte, hogy a COSATU-tömörülés váljon a
kormánytól függetlenné.
A
NUMSA erre a kongresszusára meghívta az AMCU-t is, annak ellenére, hogy az nem
tagja a COSATU-nak és az Amplats fémfeldolgozó üzemeiben sztrájkra hívott, hogy
a bányászokkal közös követelések alapján egységfrontot hozzon létre. 2200
munkás fel is függesztette a munkát. A NUMSA és az AMCU együttműködik és közös
akciókban kötelezte el magát. Mindkettő ellenáll annak, hogy alávesse magát a
kormányzati politika és a munkáltatók követeléseinek.
Májusban általános választások lesznek. A kormány Rustenburg
bányatérségébe közvetítőt küldött.
A
békéltetőnek nem sikerült a konfliktus megoldása, mivel a munkáltatók nem
engedtek a dolgozók nyomásának. Komoly nyilvános ütközések folytak az AMCU-val.
Jelenleg a kormányerők csendesek, persze ez nem jelenti azt, hogy ne támogatnák
az imperialista bányatársaságokat a dolgozókkal szemben azt állítva, hogy a
követelések kontraproduktívak, irracionálisak és a bányaszektorban anarchiához
vezetnek.
Ebben a második sztrájkhullámban, ahogy mondjátok «a
dolgozók, főként a bányászok, kezdik felfogni a Codesa-egyezmények valódi
tartalmát az ország kifosztását illetően». Ezek az 1994-es egyezmények hivatalosan
véget vetettek az apartheidnek, de megőrizték a fehér kisebbség és a
multinacionális vállalatok tőkés gazdasági dominanciáját.
Pártunk
országos tanácsa a 301 küldöttel febr. 2-át kommünikét adott ki. Ebben
megerősítettük, «a fekete többségnek a szabadság délibábját valósággá kell
átalakítania, ezt egész országban folyó tüntetések megerősítik». 20 év telt el
és a fekete többségnek még mindig nincs földje, fedele, s legtöbbjének munkája
sem. A fekete nép olyan nyomorúságban él, hogy elképzelni is nehéz.
A
Socialist Party of Azania folytatja, megteszi a tőle telhetőt, segítse népünket
problémáinak valódi megoldásában. Kétségtelen, a termelőeszközök
magántulajdonán alapuló rendszert hozta ezeket a bajokat. A rendszer nem csak
abban felelős, hogy osztályokra bont, hanem a faji, etnikai, törzsi megosztást
favorizálja.
Ez
az rendszer lehetővé teszi, hogy a fehérek az óriási privilégiumokat megőrizzék
maguknak, és a feketékkel szemben egyenlőtlenséget fenntartja. Nem meglepő
akkor, hogy “20 év demokrácia” után a fekete lakosság mindössze 11 %-ának van
helye a gazdaságban, s a fehéreknek társadalmi csoportként pedig ugyanannyit,
mint az apartheid alatt. A népesség óriási többsége az apartheid-viszonyok
alattinál is rettenetesebb helyzetben van, szörnyebb körülmények között él.
(1) Az AMCU 2012
elején vált a bányászok legfőbb szakszervezetévé, amikor a Marikana-sztrájk
nyomán a COSATU-tömörüléshez tartozó NUM nem állt a munkabeszüntetés mellé és a
kormányt annak megtorlására szólította. 1944 óta a Dél-Afrikai Köztársaságot
kormányzati koalíció vezeti, ebben az apartheid ellenes szervezetekben
gyökerező erők vesznek részt: az Afrikai Nemzeti Kongresszus, a kommunista párt
és a COSATU szakszervezeti konföderáció.
Spanyolország
“A népek testvériségéért”
Az európai választások
Az
Európai Unió méltán nyerte el a dolgozó osztályok és széles népi rétegek
megvetését főként bűnös kiigazítási programjaival, amelyeket az amerikai tőke
által kontrollált IMF irányítása alatt követett el.
A
Zapatero- és Rajoy-kormányok teljes mértékben kollaboráltak ezekkel a
programokkal, amelyek folytán összeomlott a munkaerőpiac, az életszínvonal pedig
eddig elképzelhetetlen szintre csökkent. Mindez még rosszabb Görögországban,
Portugáliában. Brutális megszorításokat jelentettek be Franciaországban,
Angliában, stb. Az európai dolgozó osztályok érzik az EU programok veszélyét,
harcolnak ellenük.
Vannak,
akik védik az EU-t azt ígérve, hogy ha ott többségük lesz, az Európai
Parlamentnek köszönhetően minden megváltozhat. Az EU-szerződések alapján az EP
nem parlament, törvényeket nem hozhat, nincs törvénykezdeményezési
joga, holott
minden parlamentnek ezek a funkciói. Egyetértési
vagy tanácskozási joga van, szavazhat
arra, amit a senki által meg nem választott Európai Bizottság elétár. A
külpolitika vagy a védelmi politika területén csak véleményét nyilváníthatja
vagy javaslatot tehet.
Más,
ún. «együttes törvényhozási» esetekben, például a
költségvetés, vagy normák elfogadásakor, a kormányfők Európai Tanácsa
beleegyezése is kell. Azok, akik a multinacionális vállalatok Európáját
megkonstruálták, azért hozták létre ezt a kamarát, hogy elrejtsék a pénzügyi
tőke közvetlen eszköze, az EU intézményeinek antidemokratikus természetét, a
nemzeti parlamentek szuverenitását megkérdőjelezzék, s amennyire csak lehet az európai
országok demokráciáját csökkentsék.
Ezt
a parlamentet jelentősen dotálják. Több pénzt, nagyobb «kompetenciát» adtak
neki, de nem több hatalmat, sőt, még az állam-és kormányfők Európai Tanácsa sem
dönt önállóan.
Az
utóbbi években az EU két kulcsintézménye, az Európai Bizottság és az Európai
Központi Bank az IMF közvetlen gyámsága alá került, hogy a tagországokat, az
európai nemzeteket a szociális és gazdasági jogokat, vívmányokat megsemmisítő
zéró deficit elérése alá vessék.
Az
eurózóna országainak nincs saját pénznemük, nem tudnak a pénzügyi intézmények
dominanciájára ügyelő Brüsszel előzetes egyetértése nélkül költségvetést
készíteni.
A
jelenleg aktuális európai reform kulcsa az ún. Bankunió. Az Unió erőtlen,
bankrendszerét nem tudja rendbehozni, ez az oka annak, hogy máris készíti
minden ország számára a szociális költségvetések csökkentését. Spanyolországban
már 60 milliárdba került. A monetáris politikai eszközüket vesztett európai
országok elvesztették a bankok feletti kontrollt is, s az Európai Központi Bank
felügyelete alá kerültek, amelyet viszont csak az IMF és a spekulánsok
kontrollálnak.
Németország
növekvő szerepe, hogy megpróbáljon rendet rakni az EU szétzilált helyzetében,
de messze van attól, hogy megváltoztassa az amerikai függőség vonását. A káosz
annak tudható be, a nemzetközi pénzügyi intézmények célja, hogy saját
politkájukat késedelem és tilalmak nélkül valósítsák meg.
Az Európai Unió megreformálhatatlan
Azokkal
szemben, akik megpróbálnak meggyőzni minket, hogy ilyen vagy olyan politikai
színű képviselőkkel lehetséges ezt az intézményt a többség szolgálatába
állítani, mi azt állítjuk, hogy ez lehetetlen. A bizonyíték világos, az EU
Maastrichti egyezményét aláíró 15 kormányfő közül 13 «baloldali» volt. Ez a
szerződés állította fel az eurót, a Központi Európai Bank hatalmát, az Európai
Bizottságot mandátummal látta el, az pedig «szigorral» alkalmazta.
Nem
lehet jogos igényeinket kielégíteni, megnyitni a demokrácia előtti utat, a
népek közötti valóban testvéri viszonyt megvalósítani anélkül, hogy ne
küzdenénk ezen intézmények ellen, ezen szerződések ellen, ezen kormányok, a
szigorítási programok kollaboránsai, végrehajtói ellen. Ezek az intézmények az
európai országok spekulánsok általi kifosztásán alapulnak, és nem a fejlődés,
az állampolgárok jóléte a céljuk.
Az
Unió alapszerződése abszolút elsőbbséget biztosít a versenynek, összeegyeztethetetlen
a közszolgáltatásokkal, a szabad kollektív tárgyalásokkal, a minden szintű
demokráciával. Tagad minden népszuverenitást, csak a «piacokat» ismeri el.
Mindenféle
manőverek és manipuláció ellenére az európai dolgozókban, állampolgárokban tudatosul,
hogy az intézmények, a választások csak illúziókat szolgálnak azért, hogy
folytatni lehessen a destruktív tervek megvalósítását.
Szervezetünk,
az osztályfüggetlenség és a népek jogainak védelme elvén létrejött CATP, a
munkásmozgalom különböző politikai és szakszervezeti aktivistáinak
találkozópontja. A CATP nem szándékozik a választásokon részt venni, még ha
tagjai támogatnak is szervezeteket vagy éppen a távolmaradás mellett döntenek.
Azonban
mindnyájan együtt figyelmeztetünk:
a
súlyos gazdasági, politikai és
intézményes válságot, amelyet átélünk, az EU és az IMF programjai hozták létre
saját kormányainkkal együtt;
aki
a demokrácia és a többség érdeke mellett áll, az EU-t és az EP-t nem festheti
szebbé, mint amilyen, az Európai Parlament – csalás;
a
legszélesebb alapokon állva szakítani kell ezzel az intézménnyel, minden
szerződésével és megszorításával, előrelépést tenni a szabad és szuverén
európai népek szövetsége felé, amelyet a kizsákmányolás és elnyomás
megszüntetésével alapítunk.
CATP, 2014. jan. 25.
USA
A csapatokat azonnal hazahozni!
Afganisztán megszállását befejezni!
Labor
Fighback Network (Munkásellenállás Hálózat)
Több,
mint tizenkét éve harcolnak az amerikai katonák Afganisztánban. Kezdetben az
amerikai dolgozóknak még volt valami elképzelése – igaz vagy hamis – a háború
okairól, de most, hogy már 3500 katona és tengerész halt meg és más többezer
súlyosan megsebesült, senki nem érti, miért kell ott lenniük és mi okból kell
meghalniuk. Ezek a fiatalok azért álltak be a hadseregbe, mert egyébként nincs
munkájuk. Harci szolgálatért külön prémiumot kapnak, ezért sok közöttük az
önkéntes. Azonban nem éri meg az áldozat még annak se, aki fizikai sebesülés
nélkül tér haza.
Hat
amerikai elnök külpolitikája miatt került Afganisztán mai állapotába. Amikor az
1980-as években a szovjet csapatok avatkoztak be egy haladó afgán kormány
érdekében, az CIA szervezett lázadást a reakciós törzsi vezetőkkel az élen. Így
indultak a tálibok. A CIA az iszlám szektákban kereste a fiatalokat, így talált
egy szaudi fiatalemberre: Osszama bin Ladenre. Így indult az Al-Kaida. Rajtuk
van a címke: «Made in U.S.A». Amerikaiak halnak meg olyan konfliktusban,
amelynek eredete saját kormányuk!
A
szovjet intervenció hozzájárult a Szovjetunió eltűnéséhez, amelyet kihasználva
a multinacionális olajtársaságok lecsaptak a volt közép-ázsiai
szovjetköztársaságok olaj- és gázkincsére és a Kaszpi-tenger földalatti
tartalékaira. Amerikai vállalatok spekulálnak, mint pl. a Halliburton az Indiai
óceáni kikötőkig vezető vezetékben – annál is inkább, mert Afganisztán
kiaknázatlan kincseket rejt. Az amerikai nagyvállalati vezetők és washingtoni
barátaik azon aggódnak, hogy nehogy orosz vagy kínai tőke húzzon belőle
profitot…
Az
egyenruhát viselő dolgozók vajon kötelesek harcolni és meghalni ezeknek a
vállalatokhak a hasznáért?
Képviselőink
azon lamentálnak, hogy deficites a költségvetés, meg kell nyirbálni a szociális
kiadásokat, a munkanélküliek biztosítását,
minden olyan programot, amelyből a rokkantak, betegek, rászorulók részesednek –
de a csillagászati összegeket kívánó afganisztáni megszállást folytatják. A
2014-es pénzügyi évben 79,5 milliárd dollárra becsülik ennek árát, kb.
ugyanannyi, mint az élelmezési utalvány-program (Supplemental Nutrition
Assistance Program).
Ebben
a 79, 5 milliárd dollárban nincs benne a sebesült, sérült katonák gyógyítása.
Az
amerikaiak óriási többsége inkább a munkahelyekre, infrastruktúrára, oktatásra,
köznyezetvédelemre adná ki ezt a pénzt, mintsem a soha véget nem érő háború
borzalmaira. Nem lehet igazolni ezt a katonai megszállást. Afganisztán nagy
része a helyi háborús lovagok ellenőrzése alatt áll – de egyik sem elég erős,
hogy fenyegesse a külvilágot, még kevésbé az USA-t.
Az
USA és a Karzai vezette afgán kormány közötti bilaterális egyezmény, amely
lehetővé teszi az amerikai katonai jelenlétet, 2014 végén lejár. A folyó
tárgyalásokon az amerikai kormány kb. 10 ezer US-katonát hagyna itt
meghatározatlan időre – de mindeddig Karzai nem akarja aláírni. Karzai jogosan
dühös a civil áldozatok, azok üldözése, mozgásszabadságának korlátozása miatt.
Ha az egyezség nem jön létre, az USA-nak ki kell vonnia csapatait, mint Irakból
2011-ben.
Karzai
mandátuma 2014 áprilisában lejár és nem indulhat újra. Nem tudjuk, hogy utódja
mit fog tenni. David E. Sanger és Eric Schmitt a New York jan. 26-i számában
azt írták, ha a katonák kivonulnak, «az USA elveszítheti légibázisait, ahonnan
a drónokat indítja a pakisztáni Al-Kaida ellen, s védekezik a nukleáris háború
ellen» és «ez esetben nem tudnánk a CIA drónbázisait megvédeni».
A
civilek százai halálát okozó drónháború végét az amerikai dolgozóknak
mindenképpen üdvözölniük kell. A drónok veszélyt soha nem jelentő embereket
ölnek, és azon kívül a mi biztonságunkat is veszélyeztetik.
2014.
jan. 28-án Obama ezt mondta: «Több, mint 60 000 katonánk már visszajött
Afganisztánból. Ez év végén szövetségeseinkkel befejezzünk a missziót, az USA
leghosszabb háborúját. Csapataink ezután új szerepet kapnak, a támogató
szerepét, mert az afgánok felelnek majd saját biztonságukért». De aztán
hozzátette: «Ha az afgán kormány aláírja a biztonsági egyezményt, amiről
tárgyalunk, egy kisebb amerikai kontingens maradhat a NATO-szövetségesekkel két
misszió teljesítésére, az afgán erők képzésére és antiterrorista akciókra». Jogunk
van megkérdezni, hogy akkor valóban véget ér a háború, vagy…
Az
amerikai dolgozó semmiféle előnyt nem húz az USA mégannyira lecsökkentett
afganisztáni katonai szerepéből sem, ellenkezőleg. Túl sok a halott – afgán és
amerikai. Itt az ideje, hogy hazahozzuk katonáinkat, akkor is, ha egyetlen
képviselőnk sem követeli azt azonnal. A munkásmozgalom felelőssége, hogy helyi
összefogással, ideértve a békeharcos és vallásos szervezeteket is, tömegesen az
utcákra menjen ezért a célért.
Labor
Fightback Network; Tel: 973-944-8975; conference@laborfightback.org; cím:
Labor Fightback Network, P.O. Box 187, Flanders, NJ 07836; site: laborfightback.org.
Kapcsolattartás
Informations
internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis-75010 - France • Tél
(33 1) 48 91 88 28 • E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel
Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue
du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.