Nemzetközi információk

 

 

 

 

Nemzetközi információk

 

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyertértése

 

163. sz. (532) - 2014. febr. 14.

 

 

 

 

Dél-Afrika

 

 

A bányákban újabb sztrájkhullám

 

(Interjú, megjelent az Informations ouvrières 288. számában febr. 12-én)

 

Január végén újabb sztrájkhullám indult a dél-afrikai bányákban az AMCU szakszervezet felhívására (1). Mint 2012-ben a Marikanánál, több tíezer bányász függesztette fel a munkát 12 500 randos minimálbért követelve. Elvtársaink, a Nemzetközi Egyetértés tagja Socialist Party of Azania (SOPA) aktivistái számolnak be.

 

Mekkora a sztrájk kiterjedése?

 

A platinabányászoké országos, a világ termelésének 87 %-át adó teljes bányászatot lefedi. Ez a sztrájk a marikanai 2012. aug.16-i mészárlást követő folytatása (a nemzeti kongresszus-kommunista párt-szakszervezeti tömörülés kormánya a rendőrséggel lövetett a bányászokra, 34 munkás halt meg – a szerk.).

 

A dolgozók nem csak 12 500 randos minimális kezdőbért követelnek, hanem jobb munkakörülményeket is, pl. barakkokban elszállásolást a bányászok számára. Meg kell mondani, hogy a dél-afrikai bányászok a legnyomorúságosabb körülmények között élnek.

A Marikana-sztrájk után, a 2012 októberi egyezség értelmében a bányatársaságoknak és imperialista főnökeiknek muszáj volt azonnal megemelniük a minimálbért 22 %-kal, vagyis a platinabányákban legalább 11 000 randra. Az egyezményt kíméletlenül kritizálta a NUM, a kormányzó COSATU tagja, amely akkor többségi szakszervezet volt a bányákban. A munkáltatók az egyezményt nem akarják betartani – különösen a Lonminnál –, elkezdtek tömeges elbocsátással fenyegetni, mégsem akarják megadni a 22 %-os béremelést, holott rekordprofitot értek el. Az AMCU 2012 óta követelte a 12 500 randos kezdőbért, így a platinabányák többségi szakszervezetévé vált. Több, mint 100 ezer bányász válaszolt pozitívan sztrájkfelhívására. A három nagy kitermelőcég 9-9 millió dolláros (6 600 000 eurós) veszteséget szenvedhet el minden egyes sztrájknappal, a tárgyalások mégis holtponton vannak, mivel tartják magukat nevetségesen kicsi béremelési javaslataikhoz.

A rendőrség megpróbálta már a megfélemlítést, gumilövedékeket használt az Amplats Khuseleka aknájánál, ahol 4 ezer bányász gyűlt össze.

 

Ami új 2012-höz képest, hogy a COSATU tagja NUMSA vasasszakszervezet szintén sztrájkba hívta a munkásokat. 2013 decemberének végén a NUMSA kongresszusa pedig követelte, hogy a COSATU-tömörülés váljon a kormánytól függetlenné.

 

A NUMSA erre a kongresszusára meghívta az AMCU-t is, annak ellenére, hogy az nem tagja a COSATU-nak és az Amplats fémfeldolgozó üzemeiben sztrájkra hívott, hogy a bányászokkal közös követelések alapján egységfrontot hozzon létre. 2200 munkás fel is függesztette a munkát. A NUMSA és az AMCU együttműködik és közös akciókban kötelezte el magát. Mindkettő ellenáll annak, hogy alávesse magát a kormányzati politika és a munkáltatók követeléseinek.

 

Májusban általános választások lesznek. A kormány Rustenburg bányatérségébe közvetítőt küldött.

 

A békéltetőnek nem sikerült a konfliktus megoldása, mivel a munkáltatók nem engedtek a dolgozók nyomásának. Komoly nyilvános ütközések folytak az AMCU-val. Jelenleg a kormányerők csendesek, persze ez nem jelenti azt, hogy ne támogatnák az imperialista bányatársaságokat a dolgozókkal szemben azt állítva, hogy a követelések kontraproduktívak, irracionálisak és a bányaszektorban anarchiához vezetnek.

 

Ebben a második sztrájkhullámban, ahogy mondjátok «a dolgozók, főként a bányászok, kezdik felfogni a Codesa-egyezmények valódi tartalmát az ország kifosztását illetően». Ezek az 1994-es egyezmények hivatalosan véget vetettek az apartheidnek, de megőrizték a fehér kisebbség és a multinacionális vállalatok tőkés gazdasági dominanciáját.

 

Pártunk országos tanácsa a 301 küldöttel febr. 2-át kommünikét adott ki. Ebben megerősítettük, «a fekete többségnek a szabadság délibábját valósággá kell átalakítania, ezt egész országban folyó tüntetések megerősítik». 20 év telt el és a fekete többségnek még mindig nincs földje, fedele, s legtöbbjének munkája sem. A fekete nép olyan nyomorúságban él, hogy elképzelni is nehéz.

 

A Socialist Party of Azania folytatja, megteszi a tőle telhetőt, segítse népünket problémáinak valódi megoldásában. Kétségtelen, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszert hozta ezeket a bajokat. A rendszer nem csak abban felelős, hogy osztályokra bont, hanem a faji, etnikai, törzsi megosztást favorizálja.

 

Ez az rendszer lehetővé teszi, hogy a fehérek az óriási privilégiumokat megőrizzék maguknak, és a feketékkel szemben egyenlőtlenséget fenntartja. Nem meglepő akkor, hogy “20 év demokrácia” után a fekete lakosság mindössze 11 %-ának van helye a gazdaságban, s a fehéreknek társadalmi csoportként pedig ugyanannyit, mint az apartheid alatt. A népesség óriási többsége az apartheid-viszonyok alattinál is rettenetesebb helyzetben van, szörnyebb körülmények között él.

 

(1)  Az AMCU 2012 elején vált a bányászok legfőbb szakszervezetévé, amikor a Marikana-sztrájk nyomán a COSATU-tömörüléshez tartozó NUM nem állt a munkabeszüntetés mellé és a kormányt annak megtorlására szólította. 1944 óta a Dél-Afrikai Köztársaságot kormányzati koalíció vezeti, ebben az apartheid ellenes szervezetekben gyökerező erők vesznek részt: az Afrikai Nemzeti Kongresszus, a kommunista párt és a COSATU szakszervezeti konföderáció.

 

 

 

 

Spanyolország

 

“A népek testvériségéért”

 

 

Az európai választások

 

Az Európai Unió méltán nyerte el a dolgozó osztályok és széles népi rétegek megvetését főként bűnös kiigazítási programjaival, amelyeket az amerikai tőke által kontrollált IMF irányítása alatt követett el.

A Zapatero- és Rajoy-kormányok teljes mértékben kollaboráltak ezekkel a programokkal, amelyek folytán összeomlott a munkaerőpiac, az életszínvonal pedig eddig elképzelhetetlen szintre csökkent. Mindez még rosszabb Görögországban, Portugáliában. Brutális megszorításokat jelentettek be Franciaországban, Angliában, stb. Az európai dolgozó osztályok érzik az EU programok veszélyét, harcolnak ellenük.

 

Vannak, akik védik az EU-t azt ígérve, hogy ha ott többségük lesz, az Európai Parlamentnek köszönhetően minden megváltozhat. Az EU-szerződések alapján az EP nem parlament, törvényeket nem hozhat, nincs törvénykezdeményezési joga, holott minden parlamentnek ezek a funkciói. Egyetértési vagy tanácskozási joga van, szavazhat arra, amit a senki által meg nem választott Európai Bizottság elétár. A külpolitika vagy a védelmi politika területén csak véleményét nyilváníthatja vagy javaslatot tehet.

Más, ún. «együttes törvényhozási» esetekben, például a költségvetés, vagy normák elfogadásakor, a kormányfők Európai Tanácsa beleegyezése is kell. Azok, akik a multinacionális vállalatok Európáját megkonstruálták, azért hozták létre ezt a kamarát, hogy elrejtsék a pénzügyi tőke közvetlen eszköze, az EU intézményeinek antidemokratikus természetét, a nemzeti parlamentek szuverenitását megkérdőjelezzék, s amennyire csak lehet az európai országok demokráciáját csökkentsék.

Ezt a parlamentet jelentősen dotálják. Több pénzt, nagyobb «kompetenciát» adtak neki, de nem több hatalmat, sőt, még az állam-és kormányfők Európai Tanácsa sem dönt önállóan.

Az utóbbi években az EU két kulcsintézménye, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank az IMF közvetlen gyámsága alá került, hogy a tagországokat, az európai nemzeteket a szociális és gazdasági jogokat, vívmányokat megsemmisítő zéró deficit elérése alá vessék.

Az eurózóna országainak nincs saját pénznemük, nem tudnak a pénzügyi intézmények dominanciájára ügyelő Brüsszel előzetes egyetértése nélkül költségvetést készíteni.

A jelenleg aktuális európai reform kulcsa az ún. Bankunió. Az Unió erőtlen, bankrendszerét nem tudja rendbehozni, ez az oka annak, hogy máris készíti minden ország számára a szociális költségvetések csökkentését. Spanyolországban már 60 milliárdba került. A monetáris politikai eszközüket vesztett európai országok elvesztették a bankok feletti kontrollt is, s az Európai Központi Bank felügyelete alá kerültek, amelyet viszont csak az IMF és a spekulánsok kontrollálnak.

Németország növekvő szerepe, hogy megpróbáljon rendet rakni az EU szétzilált helyzetében, de messze van attól, hogy megváltoztassa az amerikai függőség vonását. A káosz annak tudható be, a nemzetközi pénzügyi intézmények célja, hogy saját politkájukat késedelem és tilalmak nélkül valósítsák meg.

 

Az Európai Unió megreformálhatatlan

 

Azokkal szemben, akik megpróbálnak meggyőzni minket, hogy ilyen vagy olyan politikai színű képviselőkkel lehetséges ezt az intézményt a többség szolgálatába állítani, mi azt állítjuk, hogy ez lehetetlen. A bizonyíték világos, az EU Maastrichti egyezményét aláíró 15 kormányfő közül 13 «baloldali» volt. Ez a szerződés állította fel az eurót, a Központi Európai Bank hatalmát, az Európai Bizottságot mandátummal látta el, az pedig «szigorral»  alkalmazta.

 

Nem lehet jogos igényeinket kielégíteni, megnyitni a demokrácia előtti utat, a népek közötti valóban testvéri viszonyt megvalósítani anélkül, hogy ne küzdenénk ezen intézmények ellen, ezen szerződések ellen, ezen kormányok, a szigorítási programok kollaboránsai, végrehajtói ellen. Ezek az intézmények az európai országok spekulánsok általi kifosztásán alapulnak, és nem a fejlődés, az állampolgárok jóléte a céljuk.

 

Az Unió alapszerződése abszolút elsőbbséget biztosít a versenynek, összeegyeztethetetlen a közszolgáltatásokkal, a szabad kollektív tárgyalásokkal, a minden szintű demokráciával. Tagad minden népszuverenitást, csak a «piacokat» ismeri el.

Mindenféle manőverek és manipuláció ellenére az európai dolgozókban, állampolgárokban tudatosul, hogy az intézmények, a választások csak illúziókat szolgálnak azért, hogy folytatni lehessen a destruktív tervek megvalósítását.

 

Szervezetünk, az osztályfüggetlenség és a népek jogainak védelme elvén létrejött CATP, a munkásmozgalom különböző politikai és szakszervezeti aktivistáinak találkozópontja. A CATP nem szándékozik a választásokon részt venni, még ha tagjai támogatnak is szervezeteket vagy éppen a távolmaradás mellett döntenek.

Azonban mindnyájan együtt figyelmeztetünk:

a súlyos  gazdasági, politikai és intézményes válságot, amelyet átélünk, az EU és az IMF programjai hozták létre saját kormányainkkal együtt;

aki a demokrácia és a többség érdeke mellett áll, az EU-t és az EP-t nem festheti szebbé, mint amilyen, az Európai Parlament – csalás;

a legszélesebb alapokon állva szakítani kell ezzel az intézménnyel, minden szerződésével és megszorításával, előrelépést tenni a szabad és szuverén európai népek szövetsége felé, amelyet a kizsákmányolás és elnyomás megszüntetésével alapítunk.

 

CATP,  2014. jan. 25.

 

 

 

 

 

USA

 

A csapatokat azonnal hazahozni!

Afganisztán megszállását befejezni!

 

 

Labor Fighback Network (Munkásellenállás Hálózat)

 

Több, mint tizenkét éve harcolnak az amerikai katonák Afganisztánban. Kezdetben az amerikai dolgozóknak még volt valami elképzelése – igaz vagy hamis – a háború okairól, de most, hogy már 3500 katona és tengerész halt meg és más többezer súlyosan megsebesült, senki nem érti, miért kell ott lenniük és mi okból kell meghalniuk. Ezek a fiatalok azért álltak be a hadseregbe, mert egyébként nincs munkájuk. Harci szolgálatért külön prémiumot kapnak, ezért sok közöttük az önkéntes. Azonban nem éri meg az áldozat még annak se, aki fizikai sebesülés nélkül tér haza.

 

Hat amerikai elnök külpolitikája miatt került Afganisztán mai állapotába. Amikor az 1980-as években a szovjet csapatok avatkoztak be egy haladó afgán kormány érdekében, az CIA szervezett lázadást a reakciós törzsi vezetőkkel az élen. Így indultak a tálibok. A CIA az iszlám szektákban kereste a fiatalokat, így talált egy szaudi fiatalemberre: Osszama bin Ladenre. Így indult az Al-Kaida. Rajtuk van a címke: «Made in U.S.A». Amerikaiak halnak meg olyan konfliktusban, amelynek eredete saját kormányuk!

 

A szovjet intervenció hozzájárult a Szovjetunió eltűnéséhez, amelyet kihasználva a multinacionális olajtársaságok lecsaptak a volt közép-ázsiai szovjetköztársaságok olaj- és gázkincsére és a Kaszpi-tenger földalatti tartalékaira. Amerikai vállalatok spekulálnak, mint pl. a Halliburton az Indiai óceáni kikötőkig vezető vezetékben – annál is inkább, mert Afganisztán kiaknázatlan kincseket rejt. Az amerikai nagyvállalati vezetők és washingtoni barátaik azon aggódnak, hogy nehogy orosz vagy kínai tőke húzzon belőle profitot…

 

Az egyenruhát viselő dolgozók vajon kötelesek harcolni és meghalni ezeknek a vállalatokhak a hasznáért?

 

Képviselőink azon lamentálnak, hogy deficites a költségvetés, meg kell nyirbálni a szociális kiadásokat, a munkanélküliek biztosítását, minden olyan programot, amelyből a rokkantak, betegek, rászorulók részesednek – de a csillagászati összegeket kívánó afganisztáni megszállást folytatják. A 2014-es pénzügyi évben 79,5 milliárd dollárra becsülik ennek árát, kb. ugyanannyi, mint az élelmezési utalvány-program (Supplemental Nutrition Assistance Program).

Ebben a 79, 5 milliárd dollárban nincs benne a sebesült, sérült katonák gyógyítása.

 

Az amerikaiak óriási többsége inkább a munkahelyekre, infrastruktúrára, oktatásra, köznyezetvédelemre adná ki ezt a pénzt, mintsem a soha véget nem érő háború borzalmaira. Nem lehet igazolni ezt a katonai megszállást. Afganisztán nagy része a helyi háborús lovagok ellenőrzése alatt áll – de egyik sem elég erős, hogy fenyegesse a külvilágot, még kevésbé az USA-t.

 

Az USA és a Karzai vezette afgán kormány közötti bilaterális egyezmény, amely lehetővé teszi az amerikai katonai jelenlétet, 2014 végén lejár. A folyó tárgyalásokon az amerikai kormány kb. 10 ezer US-katonát hagyna itt meghatározatlan időre – de mindeddig Karzai nem akarja aláírni. Karzai jogosan dühös a civil áldozatok, azok üldözése, mozgásszabadságának korlátozása miatt. Ha az egyezség nem jön létre, az USA-nak ki kell vonnia csapatait, mint Irakból 2011-ben.

 

 

Karzai mandátuma 2014 áprilisában lejár és nem indulhat újra. Nem tudjuk, hogy utódja mit fog tenni. David E. Sanger és Eric Schmitt a New York jan. 26-i számában azt írták, ha a katonák kivonulnak, «az USA elveszítheti légibázisait, ahonnan a drónokat indítja a pakisztáni Al-Kaida ellen, s védekezik a nukleáris háború ellen» és «ez esetben nem tudnánk a CIA drónbázisait megvédeni».

 

A civilek százai halálát okozó drónháború végét az amerikai dolgozóknak mindenképpen üdvözölniük kell. A drónok veszélyt soha nem jelentő embereket ölnek, és azon kívül a mi biztonságunkat is veszélyeztetik.

 

2014. jan. 28-án Obama ezt mondta: «Több, mint 60 000 katonánk már visszajött Afganisztánból. Ez év végén szövetségeseinkkel befejezzünk a missziót, az USA leghosszabb háborúját. Csapataink ezután új szerepet kapnak, a támogató szerepét, mert az afgánok felelnek majd saját biztonságukért». De aztán hozzátette: «Ha az afgán kormány aláírja a biztonsági egyezményt, amiről tárgyalunk, egy kisebb amerikai kontingens maradhat a NATO-szövetségesekkel két misszió teljesítésére, az afgán erők képzésére és antiterrorista akciókra». Jogunk van megkérdezni, hogy akkor valóban véget ér a háború, vagy…

Az amerikai dolgozó semmiféle előnyt nem húz az USA mégannyira lecsökkentett afganisztáni katonai szerepéből sem, ellenkezőleg. Túl sok a halott – afgán és amerikai. Itt az ideje, hogy hazahozzuk katonáinkat, akkor is, ha egyetlen képviselőnk sem követeli azt azonnal. A munkásmozgalom felelőssége, hogy helyi összefogással, ideértve a békeharcos és vallásos szervezeteket is, tömegesen az utcákra menjen ezért a célért.

 

Labor Fightback Network; Tel: 973-944-8975; conference@laborfightback.org;  cím:  Labor Fightback Network, P.O. Box 187, Flanders, NJ  07836; site: laborfightback.org.

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis-75010 - France  • Tél  (33 1) 48 91 88 28 • E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse