Ukrajna, «baloldaliak» és a munkásmozgalom

(a Rabócsije Izvésztyija cikke a február 18-i tragikus kijevi események előtt készült)

Immár három hónapja Ukrajna a polgárháború szélén áll. Kijev központja a több mint 20 évvel ezelőtti jugoszláv köztársaságbeli városokra emlékeztet. Az ország szétszakadásának veszélyéről már nyíltan beszélnek mind Brüsszelben, mind Washingtonban.

Ebben a cikkban olvasóink figyelmét a munkásmozgalom problémájára, felelősségére és vezetésének irányzataira irányítjuk. Ahogyan egyik elvtársunk mondta, aki a közelmúltban Kijevben járt és sok aktivistával beszélt, «nem létezik semmiféle baloldali stratégia a nacionalista államcsíny megakadályozására». Nézetünk szerint ez a történelmi kulcskérdés: «az emberiség válsága a proletariátus forradalmi vezetésének válsága» (Lev Trockij, Átmeneti program, 1938).

Maga az Euromajdan vezetése követelte a munkásaktivisták elleni pogromot

Egyes «baloldaliak» és szakszervezetek támogatólag csatlakoztak az Euromajdanhoz annak ellenére, hogy maga az Euromajdan vezetése követelte a munkásaktivisták ellen a téren elkövetett pogromokat. Ahogyan egyik aktivista magyarázta: «Úgy három héttel ezelőtt a kollégáim Ukrajna Szabad Szakszervezetei Konnföderációjának sátrában agitálták az embereket, hogy lépjenek be a szakszervezetbe. (…) Az Euromajdan színpadáról elhangzott, hogy a Kresatik közelében kommunisták gyülekeznek vörös zászlókkal, felhívás történt, hogy intézzék el őket mint provokátorokat. A Majdanról összegyűlt tömeg, úgy száz ember lehetett, odament a szakszervezeti sátorhoz. A fiúktól megkérdezték, ki itt a provokátor, ők azt felelték: nem tudják. Aztán a tömegből 30 ember hármójukra támadt (…). És az ilyen agresszív cselekmények nem egyedi esetek.» (1) Aligha történhetne másképp, amikor a munkásaktivisták és a leplezetlen fasiszták, Sztecko és Bandera örökösei ugyanazokon a gyűléseken vannak jelen.

A munkásmozgalom szinte teljesen alávetette magát az Euromajdan vezető erőinek

A «baloldaliak» tragikus politikájának eredményeként a munkásmozgalom teljesen alávetette magát az Euromajdan vezető erőinek és ezáltal a nemzetközi imperializmus, az EU és USA képviselőinek. Ukrajnában a munkásmozgalom nem volt képes saját független politikáját megvalósítani az ukrán dolgozói érdekek védelmében.

Ennek a tragikus hibának a gyökere annak meg nem értésében rejlik, hogy az ukrajnai események okát nem Ukrajna határain belül, még csak nem is a FÁK-országok keretein belül kell keresni. Ha az eseményeket az elégedetlen nép és a «korrupt autoriter rezsim» közötti összeütközésként értelmezzük, akkor tudatosan vagy nem, de semmibe vesszük az osztályharc nemzetközi természetét.

Az «Euromajdan» azután kezdődött, hogy az ukrán kormány elutasította az EU-val megkötendő társulási szerződés aláírását 2013 novemberének végén. Emlékeztetőül: a szerződés egyik feltétele az volt, hogy az ukrán kormány elfogadja az IMF tervét a fizetések és nyugdíjak befagyasztásáról és a gáz lakossági árának emeléséről. November elejéig a Janukovics-Azarov kormány az EU-szerződés aláírásának legszenvedélyesebb híve volt. A kormány azt követően váltott álláspontot, hogy az Orosz Föderáció kormányától előnyösebb ajánlatot kapott az ország 15 milliárd dolláros hitelezésére. A legutóbbi tendenciák megmutatják, hogy Ukrajna kormánya visszatérhet az EU-s tárgyaláshoz, amennyiben Brüsszel és Washington felüligérnek eddigi ajánlatuknak.

A Janukovics-rezsim megmutatta valódi komprádor természetét

Ily módon a Janukovics-rezsim kimutatta valódi komprádor természetét. Egyszerre veti magát alá egyrészt a nemzetközi imperializmus érdekeinek, másrészt védi a vezető társadalmi réteg saját érdekeit. Hasonló rezsim van hatalmon az Orosz Föderációban is.

A Kreml tisztában van azzal, hogy az EU-szerződést a NATO-szerződés követi (ahogy ez tíz évvel ezelőtt a Baltikumban, Lengyelországban, Romániában történt...), azaz az USA-imperializmus újabb nyomása következik az Orosz Föderáció nyugati határain. Ahogy az a «narancsos forradalom» idején (2004-2005 telén) Ukrajnában történt, Majdan is arra tesz kísérletet, hogy megvalósítsa az USA vezető imperialista köreinek régi álmát. Nincs itt semmiféle «titkos összeesküvés» Oroszország és a szlávok ellen. Ezek egyszerűen a termelőeszközök magántulajdonán alapuló világrendszer csődjének a következményei. Az imperializmusnak, mely mélységes válságban van, a gazdaságban tátongó lyukak betöméséhez szüksége van a rablás újabb és újabb hullámaira. 1997-ben Carter elnök legfőbb tancsadója, Brzezinski A nagy sakktábla c. könyvében Ukrajnáról így írt: «Ukrajna nélkül Oroszország nem válhat eurázsiai birodalommá».

Az Euromajdan «tanácsadóinak»  tevékenysége

Ez a stratégia ad magyarázatot az Euromajdan «tanácsadóinak tevékenységére» (az USA szenátorától, McCaintól a nagy-britanniai Labour párt és az Európai Bizottsági tag Lady Ashtonig,), akik többször felszólaltak «Oroszország beavatkozása» ellen a Majdanon! Nem is beszélve a különféle alapítványok nem-állami/nem-kormányzati szervezeteknek juttatott milliárdjairól.

Most pedig, kevéssé bízva a gyenge EU-ban, Victoria Newland, az USA kormányzati  titkársági asszisztense egyenesen arra kérte az Egyesült Államok kijevi nagykövetét, hogy gyorsan és az európai szövetségesekkel sem megállapodva hozza létre «saját ellenzékét Ukrajnában» még azelőtt, mielőtt Oroszország reagálhatna (Statfor ügynökség, 2014. február11. (2)). Netán ehhez az «ellenzékhez» kellene csatlakoznia a munkásmozgalomnak?

Ezen terv második szakasza, írta Brzezinski, az Orosz Föderáció felosztása «banánköztársaságokra», olyan területekre, amelyeket az imperializmus és transznacionális vállalatai direktben fosztogathatnának, küzbülső «szélhámosok és tolvajok» nélkül. Elegendő emlékezetünkbe idézni, mit próbált megtenni az Exxon Mobile amerikai transznacionális vállalat annakidején: közvetlen szerződést kötni Hodorkovszkijjal a Kreml jóváhagyása nélkül.

A második szakasz: az Orosz Föderáció felosztása különböző «banánköztársaságokra»

Brzezinski így írt: «Figyelembe véve az ország méreteit és sokszínűségét a decentralizált politikai rendszer és a szabad piacgazdaság a leginkább kívánatosak, hogy felszabadítsuk az orosz nép alkotói potenciálját és Oroszország hatalmas természeti kincseinek készleteit. Az Európai Oroszországból, Szibériai Köztársaságból és Távolkeleti Köztársaságból álló Oroszországi Konföderáció egyes részeinek ugyancsak könnyebb lenne fejleszteniük szorosabb gazdasági kapcsolatokat szomszédaikkal. A konföderáció minden alanyának módjában lesz kihasználni saját lokális alkotó potenciálját, melyet Moszkva nehéz bürokratikus keze sok évszázadon keresztül elnyomott. Továbbá a decentralizált Oroszország kevésbé lesz fogékony a nagyhatalmi mobilizációra.» (az «Eurázsiai geostratégia» c. cikk, Foreign Affairs, 1997. szeptember-október).

Azt hiszik, hogy már messze vagyunk Janokovicstól és a «Majdantól»? Tíz évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy Afganisztán után ilyen rövid idővel következik Irak, Líbia, Szíria, Egyiptom, Szudán s a többi?

Elfoglalhat-e «semleges álláspontot» a munkásmozgalom?

Nem. A munkásmozgalomnak nem csak a dolgozók szociális érdekeit kell védenie, hanem saját osztályharcának feltételeit is. Ezért a munkásmozgalom nem hagyhatja figyelmen kívül az imperializmus (elsősorban a legnagyobb imperialista nagyhatalom, az USA) permanens támadásait a nemzetek szuverenitása, a népek jogai és önmeghatározása ellen.

A munkásmozgalom ezen elemi elvei ellenére a mi «balosaink» zászlóikkal és jelszavaikkal ott futkostak az Euromajdanon. És miről beszéltek ott?

«Az Euromajdan» az egyszerű nép mozgalma a korrupt hatalom ellen. Az EU-hoz csatlakozás tisztább politikai életet hoz országunkba, ahol holnap felvirágzik a munkásmozgalom». Ez az az érv, amit már hallottunk két évvel ezelőtt Oroszországban, a «rablók és tolvajok pártja» elleni harc nevében.A «mocsári» gyűlések tribünjeiről «baloldaliak» szónokoltak a soviniszta Navalnij, a Jelcin-éra volt miniszter-oligarchái mellett. Szüksége van-e a  munkásmozgalomnak ilyen rabló-privatizáló szövetségesekre?

Vajon a «korrupció» csak Ukrajnában és Oroszországban létezik?

Az Európai Bizottság február 3-i jelentése elismeri, hogy a korrupció mértéke az EU országaiban minimum 120 millárd euró évente. És valószínű, hogy a jelentés figyelmen kívül hagyja magának az EU-nak a hatalmas bürokratikus apparátusának minden szintjén létező nagymértékű korrupciót... A korrupció, beleértve ennek a rákfenének a «legcivilizáltabb» formáit is, teljes egészében a termelőeszközök magántulajdonára épülő rendszer csődjével függ össze.

A mi baloldaliaink folytatják: «Az EU a szociális garanciák magas szintjét és erős szakszervezeteket jelent». Badarság! Még az EU-országok álbaloldali része sem merne fennhangon ilyet kimondani. Az EU minden országa munkásosztályának tapasztalata pont az ellenkezője: a Bizottság egymás után számolja fel a szociális vívmányokat. Lapunkban olvashatják, mit mondanak erről a lengyel munkások, akiket a Balti tengeri dokkokból bocsátottak el a «korlátozatlan verseny» és az EU «piacgazdasága» nevében...

A szakszervezeti mozgalom gyengülése az EU-ban

A szociális vívmányok Bizottság általi gyengítése csak a szakszervezeti mozgalom gyengülése által vált lehetővé. A Bizottság «politikai komisszári» szerepét a munkásmozgalomban az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) játssza nyomást gyakorolva az egyes szakszervezeti egyesülésekre. Az ETUC 1992 óta védi az EU politikáját.

Az Euromajdan tribünjéről felhívni Ukrajna munkásmozgalmát az EU-birodalomhoz csatlakozásra, meséket regélni a «szociális EU»-ról (sőt «szocilista Európáról» az EU keretei között) – nem pusztán a munkások becsapása, hanem szembenállás Görögország, Spanyolország, Németország, Románia, és más országok dolgozói osztályharcával, melyet a gazdasági megszorító tervek ellen vívnak.

Egy érdekes dokumentumban egyik ukrán elvtársunk találóan írja: «Ha aláírják a társulási szerződést és eltelik pár év, sokan azok közül, akik ma Ukrajna azonnali és feltétel nélküli feladásáért szállnak síkra, megértik majd, milyen helyre került többségünk a virágzó Európában. A görögök, portugálok, bolgárok, románok pedig …  felállnak és mindenkit megkérdeznek kárörvendően: «Ezt akartad, Dandin György?»

«Nincs semmiféle reális alternatívája az internacionalizmusnak»

Ugyanez az elvtárs a továbbiakban is helyesen írja, hogy «nincs semmiféle reális alternatívája az internacionalizmusnak. Ezt kívánja meg a termelőerők, a szállítás, a közlekedés, távközlés fejlődése, az életbevágó szociális, ökológiai, demográfiai, migrációs és sok más probléma megoldása. (…) Minél több ember ismeri fel ezt már ma, annál gyorsabban és kisebb költséggel lesz képes az emberiség megtenni az utat az általános egyesüléshez egy planetáris léptékű, egységes, egynrangú népek föderációjában.»

Ám sajnos az elvtárs következtetése ez: «Ukrajna integrációja az európai struktúrákba bár ellentmondásos, fájdalmas lépés, de jó irányba tett lépés.»

Abban egyetértünk, hogy az ukrán munkásosztály sorsa szorosan kapcsolódik az európai kontinens országai és a világ dolgozóinak sorsához (beleértve a volt SZU országait is). A «szociálizmus egy országban» zsákutcába vivő elmélete ma, mint a húszas évek végén, reakciós utópia. De lehet-e a «termelőerőket fejleszteni» az EU keretein belül? A termelőerők: a termelésben, a mezőgazdaságban elért vívmányok és a dolgozók munkaereje. És hol látjuk ma a termelőerők fejlődését, amikor Görögországban és Spanyolországban az EU és IMF által a kormányoknak diktált gazdasági megszorítási terveket követően a fiatalok fele munkanélküli? Hogyan lehet fejleszteni a termelőerőket a termelés lerombolása bázisán? És akkor még nem is beszéltünk az «USA-EU szabadkereskedelmi zónáról», melynek segítségével az USA imperialistái saját válságukat igyekeznek európai «szövetségesei» nyakába (egyrészt, másrészt az amerikai munkásosztály nyakába) varrni?

Bármely ország belépése az EU-ba nem jelent előrelépést!

Az említett elvtársnak igaza van: «semmiféle reális alternatívája nincs az internacionalizmusnak» …, de bármely ország belépése az EU-ba nem jelent előrelépést. Ez olyan, mintha valaki azt állítaná, hogy Oroszország belépése az IMF-be vagy Oroszország és Kína belépése a WTO-ba «helyes irányba» vezető lépés. Azoknak pedig, akik azt állítják, hogy az EU társulási vagy csatlakozási szerződései szemben állnak a soviniszta tendenciákkal, hangsúlyozzuk, hogy az Euromajdanon részt vettek a legreakciósabb soviniszta erők, köztük a «Szvoboda» párt, programjában nem csak Ukrajna EU-csatlakozását követeli, hanem Ukrajna NATO-csatlakozását is! Sőt, mi több, ezek az erők az Euromajdan élvonalában voltak. Mint általában, az ukrán «nacionalisták» védik Ukrajna szuverenitását és függetlenségét, alávetve magukat a külső imperialisták érdekeinek.

1918-ban és 1941-ben a német imperializmusnak, ma pedig az amerikainak.

A munkásmozgalom nem hagyhatja figyelmen kívül az ukrán nemzeti kérdés legitimitását

A munkásmozgalom nem hagyhatja figyelmen kívül az ukrán nemzeti kérdést, annak legitimitását (3). De az ukrán kultúra és nyelv újjászületése nem mehet végbe az ország szétszakadása keretei között Brüsszel és Washington beavatkozásával, az ipartalanítás és a szociális vívmányok felszámolása bázisán, ahogyan azt az IMF és az EU követeli a kormánytól. Készek vagyunk folytatni ezt a vitát bármilyen munkásaktivistákkal Ukrajnából a «Rabocsije Izvesztyija» hasábjain.

 

Gyima Fjodorov

2014. február 14.

___________________

(1) http://borotba.org

(2) a Stratfor (Strategic Forecasting) ügynökséget néha a CIA nem-hivatalos hangjának nevezik.

(3) Ismeretes, hogy az ukrán nép ezen érzései (mint az orosz birodalom minden népéé) kegyetlenül el voltak fojtva mind a cári birodalom alatt (olyannyira, hogy az ukrán nemzet létét is tagadták), mind a szovjet bürokrácia idején (bár kisebb mértékben, mint a cárizmzs alatt). Csak egy évtized múltán az 1917 októberi forradalam után kezdődött az ukrán nyelv, kultúra, stb. fejlődése.