A munkásoknak nincs hazájuk - tévedett-e Marx?

(Phoenix írása)

Marx - Engels
A Kommunista Párt kiáltványa

"Továbbá szemükre vetették a kommunistáknak, hogy el akarják törölni a hazát, a nemzetiséget.

A munkásoknak nincs hazájuk. Nem lehet tőlük elvenni azt, amijük nincs. Minthogy a proletariátusnak mindenekelőtt a politikai hatalmat kell meghódítania, nemzeti osztállyá kell emelkednie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is még nemzeti, bár semmi esetre sem burzsoá értelemben.

A népek nemzeti elkülönülése és ellentétei már a burzsoázia fejlődésével, a szabadkereskedelemmel, a világpiaccal, az ipari termelés és az ennek megfelelő életviszonyok egyformaságával egyre inkább és inkább eltűnnek.

A proletariátus uralma még inkább eltünteti majd őket. Együttes cselekvés – legalábbis a civilizált országoké – a proletariátus felszabadulásának egyik első feltétele.

Amilyen mértékben megszűnik az egyik egyén kizsákmányolása a másik által, olyan mértékben szűnik meg az egyik nemzet kizsákmányolása a másik által.

A nemzeten belüli osztályellentéttel együtt a nemzetek egymással szemben ellenséges magatartása is eltűnik."

Azt hiszem, hogy az egész szöveg kulcsa az a rész, amely szerint

"Minthogy a proletariátusnak mindenekelőtt a politikai hatalmat kell meghódítania, nemzeti osztállyá kell emelkednie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is még nemzeti, bár semmi esetre sem burzsoá értelemben."

A burzsoáziának ugyanis nagyon sajátos fogalmi megközelítései vannak.

A burzsoá jog nem különbözteti meg a személyi tulajdont a magántulajdontól, ezért nem képes értelmezni a Kiáltvány azon sorait, mely szerint:

"A kommunizmus senkitől sem veszi el azt a hatalmat, hogy társadalmi termékeket elsajátítson" (személyi tulajdon - Phoenix)", csupán azt a hatalmat veszi el, hogy ezen elsajátítás révén idegen munkát leigázzon." (magántulajdon - Phoenix)

Ugyanígy a (korai) burzsoá erkölcs nem tud különbséget tenni a nők emancipációja és a nőközösség között.

És ami témánk szempontjából a legfontosabb: a burzsoá felfogás nem tesz különbséget a haza és a szülőföld között. És mivel "az uralkodó osztályok nézetei egyben az uralkodó nézetek is", azért ez a hiba jellemzi általában a közgondolkodást is.

A szülőföld az a szűkebb-tágabb környezet, ahol az ember felnevelkedik, szocializálódik, megszerzi alapvető kulturális, erkölcsi identitását.

Radnóti Miklós a csodálatos "Nem tudhatom" -ban nem a hazájáról, hanem a szülőföldjéről beszél. Amikor a verset írta, hazája éppen kitagadta őt fiai közül, ám a szülőföldjét senki nem vehette el tőle.

Szülőföldje természetesen mindenkinek (a munkásoknak is) van - volt is mindig. A szülőföld nem történelmi fogalom - szemben a hazával, amely az.

A haza és a nemzet, mint fogalmak, a polgári átalakulás termékei. Amikor kialakultak, akkor nem szűkítő, hanem éppenséggel tágító jellegük volt.

A prekapitalista Európában és az europaizált Amerikában - jellemzően feudális - viszonyok a társadalmat kuszán szétaprózták: uradalmak, latifundiumok, fejedelemségek sokasága létezett állandóan mozgó és kizárólag az erőszak révén fenntartott határokkal, a társadalom egymással hadakozó "háznépekre" esett szét. Aki más nyelven beszélt, az nem idegen volt, hanem egyszerűen - néma. Erről tanuskodik a magyar "német" és a szláv "nyemec" nemzetnév. Sem nemzet, sem haza nem létezett.

A polgári forradalmak által kialakított haza-fogalom ezt a szétaprózottságot volt hivatott egyesíteni - főként természetesen a burzsoázia érdekei szerint. Ezért beszélhet Marx joggal nemzetről, hazáról "burzsoá értelemben".

Történelemoktatásunk súlyos hiányossága, hogy ezt nem csak nem hangsúlyozza ki, de ellenkezőleg, a XVIII-XIX. századokban keletkezett romantikus történelem-visszavetítéseknek (kevésbé eufemisztikusan történelemhamisításoknak) ad széles teret. Ez lényegében a "létező szocializmus" időszakára is igaz, bár valamivel kevésbé, mint a Horthy-korszakra, vagy az azt újraélesztgető mára.

A három legismertebb romantikus versünk (Szózat, Himnusz, Nemzeti dal) sok példát nyújtanak az ilyen hamis visszavetítésekre. A három szerző becsületére legyen mondva, hogy mindhárman megírták saját romantikájuk kritikáját is: Kölcsey a Husztot, Vörösmarty a Gondolatok a könyvtárbant, és Petőfi a XIX. század költőit, illetve az "Egy gondolat bánt engem"-et.

A haza és a nemzet ugyanannak a dolognak a két oldala: a nemzetnek van hazája, és a haza fiai alkotják a nemzetet.

Sztálinak talán az egyetlen eredetinek tekinthető és tudományosan értékelhető elméleti munkája a Bécsben, Buharin segítségével megírt "Marxizmus és nemzeti kérdés" című műve. Ebben olvasható az elhíresült definíció:

"A nemzet az emberek történelmileg kialakult tartós közössége, mely a nyelvnek, a területnek, a gazdasági életnek és a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkatnak közössége alapján keletkezett"

Én nem a "a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkat"-ba kötnék bele, azt minden további nélkül helyettesíteni lehet "történelmileg kialakult kulturális és erkölcsi identitással" vagy valami hasonlóval.

Tökéletesen helyes és a marxizmus szellemiségének megfelelő álláspont, hogy

"Persze magától értetődik, hogy a nemzet, mint minden történelmi jelenség, alá van vetve a változás törvényének, hogy a nemzetnek megvan a maga története, kezdete és vége."

Ám amit ezután ír Sztálin: "Hangsúlyoznunk kell, hogy a felsorolt ismérvek közüi egymagában egyik sem elegendő a nemzet meghatározásához. Sőt: ha ez ismérvek közül csak egy is hiányzik, a nemzet megszűnik nemzet lenni",  az rendkívül problematikus, és bizonyítására egy felettébb iskolás jellegű gondolatfutam következik, amely még a tárgyi tévedéstől sem mentes ("Végül a norvégek és dánok egy nyelvet beszélnek, de ...")

Hogy Buharin alaposan segített Sztálinnak a cikk megírásában, az valószínűleg nagy mértékben emelte az írás színvonalát, ám a lenini "politikai végrendeletben" álló megjegyzés Buharinról: "Buharin nem csak a párt legértékesebb és legnagyobb teoretikusa, ... de elméleti nézetei nagyon is kétségesen sorolhatók a teljesen marxista nézetek közé, mert van benne valami skolasztikus (sohasem tanulta és azt hiszem, sohasem értette egészen a dialektikát)" sokszorosan igaz a Buharint utánzó Sztálinra.

A sztálini "nemzet-ismérvek" többsége a szülőföld, és nem a haza fogalmához kapcsolódik. Egyetlen ismérv megjelenése változtatta a szülőföldet hazává, de egyben ennek az ismérvnek a jelenléte bizonytalanná is tette a többi szükségességét - ha nem így lett volna, akkor a haza fogalma nem tágíthatta volna óriásira a szülőföld fogalmát. Ez az új ismérv pedig nem más, mint a (tőkés) gazdasági közösség.

A haza és a nemzet új fogalmai az új államforma, a köztársaság fogalmai is egyben. A polgári állam az, amely hatalmát a nemzet akaratából eredezteti és amely hatalmának hatóköre jelöli ki a haza határát.

Egy sor haza és nemzet nem tesz eleget a sztálini ismérvek mindegyikének. Vitathatatlanul ez a helyzet az Amerikai Egyesült Államok esetében.

1) Az USA-nemzet nem egy nyelven beszél. Még a hivatalos nyelve, az angol is véletlenszerűen az, hiszen annak idején néhány szavazaton múlt, hogy nem a német lett a hivatalos nyelv

2) A terület egysége nem alapja, hanem következménye az államhatalomnak. Mivel az USA alkotmánya kimondja, hogy az Egyesült Államoknak, mint volt gyarmatok szövetségének nem lehet gyarmata, ezért nincs is. Alaszka, Hawaii, Puerto Rico, Guantanamo, Panama-csatorna Övezet - nem gyarmatok, hanem utólag csatlakozott, társult államok, bérlemények stb.

3) "A kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkat" közösségét jól lehet tanulmányozni a Chinatownokban, a néger gettókban, a latin negyedekben, a Szent Patric napi ír felvonulásokon stb. stb.

Ugyanakkor azonban gazdasági egység következtében:

1) Az angol nyelv tudása minden érvényesülés alapja

2) Az USA új területeit gazdasági vállalkozásként szervezett hódításokkal ("vadnyugat" stb.) direkt vásárlásokkal, bérletekkel (Alaszka, Guantánamo, Csatorna Övezet stb.) igen szilárd egységbe fogja

3) Nincs még egy ország, ahol olyan már-már vallásos hazaszeretet lenne, a nemzeti jelképeket olyan szinte fétikus tisztelet övezné. mint az USA.

Ez a dolgok dialektikája.

A Kommunista Kiáltvány 1847-ben íródott és 1848 januárjában jelent meg. Ekkor Európa sok országában még éppen csak érlelődött a polgári forradalom. Olyan országokban mint Németország és Olaszország, a haza és a nemzet fogalmai a feudális széttagoltság, és az abból eredő elmaradottság ellenpólusai, máshol, mint Magyarországon, vagy Lengyelországban ezeken túlmenően még az idegen hatalomtól való függetlenség jelszavai is. Mindezen országokban ekkor még nincs számottevő munkásság. A Kiáltvány vitatott szavait ezekhez az országokhoz alkalmazni történelmietlen.

A Kiáltvány elsősorban a korabeli Angliáról, Hollandiáról, Franciaországról, az USA-ról és a gyarmatokról szól.

Abban az időben a felsorolt országokban a munkásság elképesztő nyomorban élt, semmiféle tulajdona - munkaerején kívül - nem volt. Mivel a köztársaságokban (az angol és holland alkotmányos monarchiák valójában szintén köztársaságok voltak) a szavazati jog a cenzus szerint csak a tulajdonnal (vagyonnal) rendelkezőket illette meg, a munkásoknak természetesen szavazati joguk sem volt. A szavazó polgárok formális akaratát kifejező parlamentáris demokrácia, amely a burzsoá haza alapját jelentette, ilyenformán a munkások számára nem létezett. Ne feledjük el, hogy a legdinamikusabban fejlődő régiókban (az amerikai kontinensen) a hatalmas tőkés módon szervezett ültetvényeken a munkások formálisan is rabszolgák voltak!

Ezeknek a munkásoknak valóban nem volt hazájuk! Egy sor polgári, emberi jogot kellett maguknak kivívni (választójog, szakszervezeti, gyülekezési jog, munkaidő csökkentés és korlátozás stb.) amelyek révén ma már a proletariátus "nemzetté szervezte magát, bár semmi esetre sem burzsoá értelemben". Ám még ma is - vagy ma még inkább - fontos a munkások internacionalista gondolkodása, cselekvése - hiszen tudjuk

A gazdag külföldi kizsákmányolja a szegény külföldit.

A gazdag külföldi kizsákmányolja a szegény magyart.

A gazdag magyar kizsákmányolja a szegény magyart.

A gazdag magyar kizsákmányolja a szegény külföldit.