Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

177. sz. (546) –2014. máj. 23.

 

Törökország

 

Az ország történelmének legtragikusabb katasztrófája után sztrájkok, tüntetések

 

 

Május 13-án 757 bányász tartózkodott a föld alatt, amikor robbanás következett be Soma kis bányászvárosában (Izmirtől mintegy 60 km-re). Hivatalosan 301 halott.

A túlzott kizsákmányolás közvetlen eredménye. A szakértői vizsgálat megkezdődött, aláhúzta a biztonságos munkafeltételek gyatraságát, közöttük a szénmonoxid jelenlétét kimutató készülékek hiányát.

A bányát privatizálták, a Soma Kömür Isletmeleri magánvállalkozás működteti. A bányászok minden nap egyfolytában 12 órát dolgoznak, holott a legális munkaidő 7 és fél lenne. 15 éves fiatalokat, Szíriából érkezetteket, személyes dokumentumokkal nem rendelkező menekülteket vesznek fel. A «rebellis» szíriaiak oldalán már 3 éve elkötelezett Erdogan kormányzása alatt a törökországi munkatörvények betartása különösen erősen sérül. Nem régen azzal dicsekedtek ennek a cégnek a vezetői, hogy sikerült a szénkitermelés árát tonnánként 130 dollárról 23,80 dollárra csökkenteni!

>A baleset azonnal politikai fordulatot vett. Erdogan kormánya, pártja, az AKP felelősséget viselnek abban, ami Somában történt. Számos privatizált bánya a kormányközeli tőkések kezébe került, ahogyan a sajtó azt felfedte. Április végén a legfőbb parlamenti ellenzéki erő, a magát Mustafa Kemal «Atatürk» örökösének valló CHP  parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kérte a munkakörülmények és -biztonság kivizsgálására ebben a bányában, melyet a kormányerő elutasított.

A katasztrófa bejelentésekor a szakszervezetek azonnali huszonnégyórás sztrájkot hirdettek, melyet az egész országban követtek (pedagógusok, autógyártás, energiaszektor, petrolkémia).

A bányászszakszervezet, amelyik a Türkİş tagja (a legnagyobb tömörülés, vezetése az AKP-hez közeli), eleinte ellenezte a sztrájkot, majd muszáj volt csatlakoznia. Ellenben vezetése megelégedett a szimbolikus tiltakozása: három perces munkaleállás naponta egy hétig!

Az általános sztrájkkal párhuzamosan többezer dolgozó, fiatal ment ki a nagyvárosok utcáira – a 2013 júniusi mobilizálás óta először. Soma járásban, ami pedig az AKP «bástyája», tízezren tüntettek az Erdogán-kormányt vádolva. Másnap, amikor Erdogan megérkezett a helyszínre, a tömeg kifújolta: «Erdogan, takarodj!» és haragjában megpróbálta hatalmába keríteni annak páncélozott járművét. Erdogan ahelyett, hogy beszédet mondott volna a bányászcsaládoknak, egy szupermarketbe menekült. Azonnal kijárási tilalmat rendeltek el a tartományban. Számos nagy tüntetés zajlott Törökország nagyvárosaiban, Iszambulban, Ankarában, Izmirban, stb… rendőrségi megtorlással. De el kellett kezdeni a bűnbakkeresést a bánya kezelői között. 19 embert letartóztattak, közülük ötöt vádolnak.

Ugyanakkor a sajtó feltárta, hogy a bányarészvényesek itteni hasznukat az isztambuli ingatlanspekulációba fektették be!

A «mérsékelt iszlám» rendszert politikai válság rázza. Ez a válság a 2013 júniusi nagy tüntetésekkel kezdődött, s most újból a kormány és az AKP ellen folyik.

Erdogan «felelőssége» nyilvánvaló; a kemali köztársasági, a CHP, a legális kurd párt, a BDP, de volt szövetségese, az iszlám szektás Gulen (vezetője az USA-ban él), de még a New York Times is aláhúzzák azt.

A különféle manőverek mögött az egész országban az a követelés bújik: «Megbüntetni a bűnösöket – ideértve a kormány élén állókat is!»

 

Levelezőnktől

 

Tunézia

A miniszterelnök, az IMF és a Medef munkáltatói szervezet

 

Sawt al Oumal (2014. május)

 

«Mehdi Jomaâ miniszterelnöktől tudja, aki meg akarja hallani, hogy országunk pénzügyileg katasztrofális helyzetben van. Ebben tökéletesen igaza van. Az eladósítás politikáját az 1970-es évek óta folytatják egymást követő kormányaink – Ben Ali alatt felelősítve –, s a forradalom óta is ezt teszik az ideiglenes kormányok: az adósság adósságot szül, függőséget és a szuverenitás elvesztését.

 

2008-ban az IMF igazgatója azt nyilatkozta, hogy “Tunézia a feltörekvő országok számára példa”, holott az IMF annak a maffiózó rezsimnek adott kölcsönt, amely az országot ebbe, a miniszterelnök által is katasztrofálisnak ítélt pénzügyi helyzetbe hozta.

 

Az IMF követelte a kiigazítási programok bevezetését, amelyek a munkanélküliséghez, a bérbefagyasztásokhoz vezettek, a közkiadások drasztikus megnyirbálásához, a kis- és közepes vállalkozások tönkretételéhez, a külföldi befektetők számára az 1972-es törvényben biztosított fiskális és vámkedvezményekhez. Az IMF az eredete az EU-val kötött együttműködési szerződésnek is, melynek következménye a nemzeti vállalatok privatizálása, és bizonyos régiókban az 50 %-ot meghaladó munkanélküliség.

 

Mehdi Jomaâ a múlt hónapban találkozott Christine Lagarde-dal, az IMF igazgatójával. “Tunézia együttműködése az IMF-fel régi keletű”, nyilatkozta. A tunéziai dolgozók mesélhetnének róla, annak súlyos számláját ők fizetik. Persze Mehdi Jomaâ nem támadja ezt az «együttműködést», sőt, ellenkezőleg.

 

Az imperializmust szolgáló nemzetközi pénzügyi intézmény, az IMF, ma 50 milliárd dollárt fizetését követeli, s Mehdi Jomaâ a megteendő “reformot” veszi szemügyre.

 

Amit az IMF követel:

 

— a magas bértömeget kézben tartani és az energetikai szubvenciókat csökkenteni

— a közszféra pénzügyi kezelését megerősíteni, az állami vállalatokat megreformálni

— bankrestrukturációt

— a strukturális reformok felerősítését

— a társadalombiztosítás törvényi hátterét célbavenni

 

Világos, az IMF még messzebbre akar menni az országunk dolgozói, azok szociális vívmányai, az állami bankok, vállalatok maradéka elleni támadásban, a miniszterelnökkel egyetértésben a nemzetközi pénzügyi tőke érdekeit szolgáló strukturális reformok ügyében. A Medef, a francia munkáltatók szövetségének vezetőjével történt találkozás előestéjén Jean-Pierre Elkabbach újságírónak kérdésére az Europe n° 1-en igenlően válaszolt: “Tehát kevesebb alkalmatlankodó sztrájk lesz, kevesebb béremelést követelő alkalmatlankodó tüntetés lesz?”

 

Mehdi Jomaâ kormánya folytatja elődjeinek a nemzetközi pénzügyi intézmények és az Európai Unió követelése szerinti politikát. “Tudatában vagyunk annak, hogy a három forradalmi év után most a munka következik”, címezte a francia munkáltatóknak. Csakhogy még három év múltán is, a forradalom nem állt le. A munkahelyekért, a bérek emeléséért, státuszuk elismeréséért folyó megmozdulások továbbra is napirenden vannak az egész országban. A Tunisair dolgozói jogosan kiáltották a cégigazgatónak, hogy “A Tunisair szabad! Ki innen a korrupcióval!”. Az összes dolgozói nevében szóltak, a korrupció rendszerét akarják elsöpörni összes intézményével együtt az egész országban.

 

 

Pakisztán

 

All Pakistan Trade Union Federation szakszervezeti tömörülés

 

Pakisztánban a tőke felerősítette támadását a dolgozó tömegek ellen, így a kettőjük közötti ellentmondás a végletekig fokozódott.

 

Pedagógusok, áplolónők, alkalmazottak, vasutasok, a vízművek és az energetikai szektor dolgozói, újságírók, határozott időre szóló szerződéses munkavállalók – függetlenül szakszervezetük vezetőinek álláspontjától – osztályharcukat vívják haragjukat kimutatva, annak ellenére, hogy kegyetlen megtorlás a részük, s olyan demokratikus jogoktól is meg vannak fosztva, mint a szabad szervezkedés. Elemi jogaikért kell küzdjenek.

 

Az IMF és a Világbank utasításaihoz híven a kormány sorra privatizálja az állami vállalatokat, ezt még a parlamentben sem tárgyalja meg, eképpen döntött a légifuvarozást, az acélipart illetően, s jelentette be a víz és annak tisztítása privatizálását.

 

Az APTUF a hozzá hasonló orientációjú szervezetekkel, jogászokkal, újságírókkal, orvosokkal, ápolókkal, pedagógusokkal és a Mazdoor Kissan kommunista párttal nagyhatású demonstrációt tartott május elsején. Ott volt a United Union Foam Centre Point, Escort meter, Coca Cola, HBM Oil & Ghee Mill, stb. Tiltakozó akció is zajlott a Pepsi Cola International tulajdonosai ellen, akik megtagadták az alkalmazottak jogát szakszervezet létrehozásához, ehhez csatlakoztak a vasutasok is.

A tüntetések folytatódnak, mivel a munkanélküliség, az árak emelkedése, az alacsony bérek, a munkahelyi biztonság hiánya, a prekaritásos állások komoly súllyal nehezednek a dolgozókra. A minimálbérnek el kell érnie a havi 25 ezer rúpiát. Gazdasági és társadalmi reformokra van szükség, a közszolgáltatásoknak állami kézben kell maradniuk, a nemzetet meg kell védeni, olyan rendszert kiépíteni, amelyben az egyenlőség kihúzza a talajt a terrorista erők, az etnikai megosztások, a vallási szektarizmus alól.

 

 

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales, Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis-75010 - France  • Tél  (33 1) 48 91 88 28 • E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse