Romániában a szélsőjobb nem megy ki az utcákra. Pártjaik kvázi nem léteznek, de a kirekesztés ideológiája - különösen a romákkal szemben - még a hatalom berkeiben is mélyen meggyökerezett - bizonyos
látens «posztfasizmus» a felvilágosodás filozófiája elvetésének bázisán.
A szélsőjobb előretörése
az utóbbi európai választásokon nagy visszhangot keltett. A nyugtalanság jogos: korábban sosem látott sikert ért el Angliában, Franciaországban vagy Dániában.
Romániában ellenkezőleg, az elit és a sajtó azzal áltatja magát, hogy az ilyen
típusú pártok nem léteznek, nem véve tudomást arról, hogy a román szélsőjobb a
hatalom berkeibe szivárgott be.
A szervezett szélsőjobboldali pártok
hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ezek az erők nem is léteznek. Egy kicsit bonyolultabb
jelenségről van szó: a román domináns politikai irányzat, amely de facto az
ország politikájának központi magját képezi, magáévá tette a szélsőjobb nyelvezetét
és ideológiáját.
A keleti és a nyugati szélsőjobb
közötti különbség csak egy: a gyűlölet tárgya. Ott a bevándoroltak, itt a romák.
Traian Băsescu elnök a nőkkel,
a romákkal, a szegényekkel szembeni féktelen megjegyzés-sorozatával beírta magát Antonescu marsall jobboldali
követői közé. A conducător a zsidók és romák deportálása, legyilkolása legalizálásában
tette magát hirhedtté. Nincs semmi különbség az elnöki magatartás és aközött,
amit általában a szélsőjobbnak tulajdonítanak. Több román politikus, közöttük két
külügyminiszter is javasolta már a romák deportálását és elzárását. Az országban
szinte mindenfelé szó szerint követték ezt az ajánlást a polgármesterek: a városközpontokból
elkergették a romákat, vagy betonfalakat építve szeparálták közösségeiket.
Romániában - nem úgy, mint
szomszédságában, Magyarországon - nincsenek szervezett és erőszakos romaellenes
csoportok, de a helyi vezetők, s ide kell érteni minden politikai orientációt,
«teljesítik feladatukat» a lakosság többségének nyílt támogatásával.
A – csak nevében szociáldemokrata
– kormány is részt vesz a jelenségben: tagadás,
de idetartoznak a minisztertanácsi homofób kijelentések, a tradicionális román családi
értékrendre hivatkozás. Hajdan a szociáldemokraták próbálták elrejteni neoliberális
véleményüket a szocializmus és liberalizmus közötti «harmadik utas» érveléssel,
ma pedig kifejezetten nacionalisták. Az utóbbi választási jelszavuk, a «románnak
lenni büszkeség» inkább a konzervatívok örökrésze.
[...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.