Románia: a szélsőjobb a hatalomban

Florin Poenaru cikkét a Bilten  publikálta és a Courrier des Balkans fordította franciára

Romániában a szélsőjobb nem megy ki az utcákra. Pártjaik kvázi nem léteznek, de a kirekesztés ideológiája - különösen a romákkal szemben - még a hatalom berkeiben is mélyen meggyökerezett - bizonyos látens «posztfasizmus» a felvilágosodás filozófiája elvetésének bázisán.  

A szélsőjobb előretörése az utóbbi európai választásokon nagy visszhangot keltett. A nyugtalanság jogos: korábban sosem látott sikert ért el Angliában, Franciaországban vagy Dániában. Romániában ellenkezőleg, az elit és a sajtó azzal áltatja magát, hogy az ilyen típusú pártok nem léteznek, nem véve tudomást arról, hogy a román szélsőjobb a hatalom berkeibe szivárgott be.

A szervezett szélsőjobboldali pártok hiánya azonban nem jelenti azt, hogy ezek az erők nem is léteznek. Egy kicsit bonyolultabb jelenségről van szó: a román domináns politikai irányzat, amely de facto az ország politikájának központi magját képezi, magáévá tette a szélsőjobb nyelvezetét és ideológiáját.

A keleti és a nyugati szélsőjobb közötti különbség csak egy: a gyűlölet tárgya. Ott a bevándoroltak, itt a romák.

Traian Băsescu elnök a nőkkel, a romákkal, a szegényekkel szembeni féktelen megjegyzés-sorozatával  beírta magát Antonescu marsall jobboldali követői közé. A conducător a zsidók és romák deportálása, legyilkolása legalizálásában tette magát hirhedtté. Nincs semmi különbség az elnöki magatartás és aközött, amit általában a szélsőjobbnak tulajdonítanak. Több román politikus, közöttük két külügyminiszter is javasolta már a romák deportálását és elzárását. Az országban szinte mindenfelé szó szerint követték ezt az ajánlást a polgármesterek: a városközpontokból elkergették a romákat, vagy betonfalakat építve szeparálták közösségeiket.  

Romániában - nem úgy, mint szomszédságában, Magyarországon - nincsenek szervezett és erőszakos romaellenes csoportok, de a helyi vezetők, s ide kell érteni minden politikai orientációt, «teljesítik feladatukat» a lakosság többségének nyílt támogatásával.

A – csak nevében szociáldemokrata –  kormány is részt vesz a jelenségben: tagadás, de idetartoznak a minisztertanácsi homofób kijelentések, a tradicionális román családi értékrendre hivatkozás. Hajdan a szociáldemokraták próbálták elrejteni neoliberális véleményüket a szocializmus és liberalizmus közötti «harmadik utas» érveléssel, ma pedig kifejezetten nacionalisták. Az utóbbi választási jelszavuk, a «románnak lenni büszkeség» inkább a konzervatívok örökrésze.

[...]

A cikk teljes terjedelemben olvasható itt: Courrier des Balkans