A "palesztin kérdés"

A IV. Internacionálé Nemzetközi Titkárságának nyilatkozata

2014. aug. 26.

Az egész világ népei és dolgozói döbbenten figyelték Izrael népirtó háborúját a palesztin nép, Gáza ellen…

A palesztin nép jogait lábbal tiporják és mindenki azt kérdezi, van-e vajon kiút…

 

66 éve, 1948 januárjában a palesztin trockista csoport Izrael állam apropóján ezt deklarálta:

«Ennek az államnak nincs történelmi jövője. Válságok és állandó megrázkódtatások tárgya – területén a permanens polgárháborút nem képes elkerülni csak az összes arab falu teljes eltakarításával –, s az arab forradalom legközelebbi szakaszában szörnyű mészárszékké fog válni, ha a zsidó proletariátus nem szabadul meg időben a cionista sovinizmustól. A zsidó forradalmárok feladata Izraelben az, hogy ezt a szakítást előkészítsék. Politikájuknak meg kell maradni rendületlenül a Palesztina megosztása elleni harc vonalán Izrael területi reinterálódásáért az egységes Palesztinában a Közel-Kelet Arab Országainak Föderációja kereteiben, amely garantálná a zsidó minoritás összes nemzeti kulturális autonómiához fűződő jogát».

A IV. Internacionálé aktivistái szerint csak a proletárforradalom teszi lehetővé – az imperializmus megsemmisítésével – a történelem által megoldatlanul hagyott nemzeti kérdések gyökeres megoldását. Ide kell érteni a Palesztinába emigrált zsidó népesség aspirációit is, amelyek nem lehetnek ellentétesek semmilyen esetben sem az arab tömegek szuverenitási vágyával.

A második világháború győztes imperialista hatalmai 1946-ban a sztálini bürokráciára támaszkodva felosztották Palesztinát, amelyet 1947-ben az ENSZ által érvényesnek nyilváníttattak. Az úgynevezett «zsidó állam» a Közel-Kelet szívében más nem is lehet, mint a régió népeinek, kezdve a palesztin néppel, állandó háborúba és pusztításba rángatása.

A IV. Internacionálé álláspontja 1948-tól kizár minden kétértelműséget:

«Le Palesztina felosztásával! Egységes és független arab Palesztinát a zsidó közösség teljes kisebbségi jogaival! Le az imperialista beavatkozással Palesztinában! Ki innen az összes idegen bandával, «békítővel» és ENSZ «megfigyelővel»! Az arab tömegeknek önrendelkezési joguk van. Alkotmányozó nemzetgyűlést általános és titkos szavazással! Agrárforradalmat! Le az Arab Ligával, az imperializmus eszközével! Le a korrupt királyokkal és feudális kizsákmányolókkal! Éljen a közel-keleti arab szocialista forradalom!»

“Nincs más, mint a demokratikus kiút”

40 év múlt el, amely folyamán a nemzetközi munkásmozgalom, a „kommunista” pártok, a „szocialista” Internacionálé vezetői azt magyarázták az egész világ dolgozóinak és fiatalságának,  hogy ezek a mondatok nem „reálisak”, hogy az egyetlen „reális” megoldás a „két állam” Palesztinában.

Erre válaszolta Pierre Lambert elvtársunk, a IV. Internacionálé vezetője a francia szekció összejövetelén 1982 júniusában a sabrai és chatilai mészárlás előestéjén Begint és Sharont vádolva:

„A realisták, mindenki, aki azt magyarázta nekünk, hogy álláspontunk és küzdelmünk utópikus, hová vitték a népeket? Hová viszik ma is ezt a lángban álló térséget mészárlásokat és nélkülözést rászabadítva? Nem, nincs más kiút, mint a demokratikus út, és csakis ez hozhatja meg a békét a térségben, amely Izrael állam eltűnésén át vezet, a palesztin alkotmányozó nemzetgyűlésen át vezet, s törvénybe iktatja a palesztin nemzet két komponensét. Minden terv, minden elképzelés, amely nem tartalmazza ezt a demokratikus megoldást, nem hoz más realitást, mint az ismétlődő mészárlásokat. Ott volt az 1948-as háború, ott volt az 1956-os, aztán 1967-ben, 1970-ben a „fekete szeptember”, az a fekete szeptember, amelyben a jordán király az amerikai imperialista erőket használta, hogy legázolja vagy megpróbálja legázolni a palesztinokat. Háború volt 1973-ban, 1976-ban pedig a Tall-el-Zaatar. Izrael állam fenntartása csak háborúhoz vezethet”.

Soha egyetlen gyarmatosító állam, szegregációs és teokrata állam nem volt ilyen gyenge

Hogy néz ki ma ez a kérdés – az 1948-ban kezdett etnikai tisztogatások kontinuitásában a gázai palesztin lakosság elleni másfél hónapos szervezett mészárlás után?

Az bizonyos, hogy Izrael állam katonai ereje elsöprő fölényt mutat... Mégis, ki kell mondani, hogy soha, egyetlen gyarmatosító állam, szegregációs és teokrata állam nem volt ilyen gyenge!

Tüzet-vasat bevetett Gáza civil lakossága ellen, megkülönböztetés nélkül asszonyokat, öregeket, gyerekeket mészárolt le, de azt érte el, hogy Palesztina népe összekovácsolódott Gázától az 1948-as határokig (Izrael állam) mindenhol, Ciszjordániától a régió minden országában található menekülttáborokig.

A palesztin népet az ellenállás köré gyűjtötte. Csapást mért az úgynevezett két állam „megoldásra” és mindarra, amit az oslói egyezmények (1993) tartalmaznak, melyek Gázából elkészítették ennek a második államnak a mintáját: a gettót.

Tüzet-vasat bevetett és fennhangon üzente az egész világnak, hogy az imperialista rend fenntartása, amelynek végrehajtója, ezt jelenti: végezni kell a néppel, amely nem hajol meg az elnyomás és kizsákmányolás előtt.

Tüzet-vasat bevetett, és a világ szeme előtt vált rommá hencegése, miszerint ő testesíti meg a demokratikus értékeket — ahogyan a náci koncentrációs táborból megmenekült zsidók százai nagy méltósággal tették szóvá a „Ne a mi nevünkben” című levelükben.

Teljes megvilágításba hozta a cinkos imperialista kormányok, Hollande, Cameron, Merkel valódi természetét, a  képmutatást.

A világ népeinek felháborodása láttán az azt szünet nélkül fegyverző Obama úgy tett, mintha vissza akarná „tartani”, s Netanyahunak ellentmondana. Megsemmisítő offenzíváját Obamától fékezve Netanyahu saját állama és katonai apparátusa történelmileg legsúlyosabb válságát provokálta.

A fordulathoz az összes feltétel kezd összeállni

Az összes feltétel kezd összejönni ahhoz a fordulathoz, hogy a közeljövőben a két társadalom szektorai, nevezetesen a fiatalok egyesüljenek. Mert őket ítéli Izrael vég nélküli háborúra, mészárlásra és barbárságra a palesztin nép ellen a fal két oldalán. A palesztin harcosok ellenállása, hősies harca fatális csapást mért az izraeli hadsereg legyőzhetetlenségének mítoszára. Fatális csapást mért a «hadsereg és az izraeli nemzet» szétválaszthatatlan egységének mítoszára, melyet a hadsereg győzelmei tápláltak. A palesztin nép kicsikarta, hogy visszakozzon; a bombázások leállítása örömdemonstrációkat váltott ki a zsidó lakosság köreiben is. Igaz, csak néhány százan utasították el a katonai szolgálatot Gázában… Csak néhány ezren tüntettek Tel Avivban. Bátor állásfoglalásuk mégis rést ütött.

Ami pedig a küzdelemben elkötelezett palesztin aktivisták rétegét illeti, köreikben egy mélységes mozgalom indult. Megtapasztalták az arab államok vezetőinek, elsősorban az egyiptomi államfőnek az árulását. Kitapasztalták, mit jelent a Fatah  úgynevezett «békeprogramja», mit jelent Izrael állam elismerése, a PFF chartájáról való lemondás. Elutasították a menekültek visszatérési jogáról való lemondására vonatkozó összes kísérletet. Megértették, hogy a «két állam» megoldás (ideértve a Hamas iszlám államát is) örökre bezárná őket, mint Gázát egy nyílt égbolt alatti koncentrációs táborba. Az amerikai imperializmus improvizált manővereit nagyon is felfogják, értik, hogy az hogyan próbálja javára fordítani az Irak provokálta összeomlást. Értik azt a veszélyt, amit számukra Irán és az USA, Bachar-el-Assad és az USA közeledése jelent.

Semmi olyan kiút nincs és nem lehet a palesztin nép számára, amely a jelenlegi diplomáciai-katonai manővereknek van alárendelve.

Ezért mondjuk, hogy ma az egyesített palesztin népért vívott harc kérdése a palesztin világi és demokratikus köztársaság, amelyben minden állampolgár, legyen bármilyen is vallása vagy származása, egyenlő jogokkal rendelkezik. Ez készülődik a közeljövőben.

A palesztin nép szuverenitása elnyerése ellen minden oldal a «realitások», a humanitárius kívánalmak, stb. nevében a dolgozókat, vezetésüket is, különösen az imperialista országokban arra szólítják, hogy csatlakozzanak a «Gáza ENSZ-védelem alá helyezése» és a «határátkelő pontok EU-inspektorok általi ellenőrzése» kampányhoz. Lábbal tapossák a palesztin követelést: «a blokád megszüntetését – feltételek nélkül!».  

A palesztin néppel való konkrét szolidaritás ezzel ellentétes. A munkás- és demokratikus szervezeteknek az izraeli agresszió leállítására irányuló követelése a legszélesebb egység alapján az, hogy a gázai blokádot azonnal, totálisan és feltételek nélkül számolják fel.

Ez a szolidaritás része annak a harcnak, amellyel osztályunkat segítjük a pénzügyi tőke s az amerikai imperialista háborús politika szolgálatában álló kormányokkal szemben. 

Ez a szolidaritás része annak a küzdelemnek, amely a munkásosztály tudatos élcsapatának szervezetét erősíti.

Ez a szolidaritás része a IV. Internacionálé megerősítéséért vívott csatának.