El a kezekkel Venezuelától!

Washington Venezuela elleni támadása

2014 febr. 18-án a mexikói Tolucában háromoldalú csúcstalálkozó zajlott a transzpacific partnerségi egyezmény (Trans-Pacific Partnership Agreement  - TPP) megtárgyalása keretében. Valójában az észak-amerikai fél olyan «szabadkereskedelmi» paktumot erőltet, amely minden érintett ország dolgozóit súlyosan érinti. Itt jelentette ki Obama, hogy «ahelyett, hogy a venezuelai kormány saját kudarcáról  a figyelmet az USA diplomatáinak megvádolásával eltereli, saját népének jogos igényeire kellene koncentrálnia».

Obama deklarációja akkor hangzott el, amikor Caracas 3 amerikai nagykövetségi diplomatát utasított ki, mivel azok támogatták a  «rendszerváltozást» Venezuelában. Obama szófordulatai majdnem szó szerint megegyeztek azzal, amit az ellenzéki vezetők hangoztattak, akik az – USA finanszírozásával és politikai támogatásával – az utcákra mentek, erőszakos cselekedetekkel, vandalizmussal próbálva destabilizálni Nicolás Maduro elnök kormányát.

Köztudomású tény, hogy az USA kormánya finaszírozza a venezuelai ellenzéket. Mark Weisbrot írta le a The Guardian-ban egy éve, hogy «csak 2000 óta a szövetségi költségvetés 90 millió dollár szánt erre, csak 2014-ben 5 millió dollárt. Ez pedig a jéghegy csúcsa, hozzá kell adni azokat a milliókat, amelyek az elmúlt 15 év alatt homályos forrrásokból származnak ugyanerre a célra».

Azóta Washington kritikája még vadabbá, még fenyegetőbbé vált. Tavaly márciusban Roberta Jacobson (USA miniszterhelyettes): «minden opció lehetséges, ha a venezuelai kormány nem enged az ellenzék számára biztosítandó demokratikus területen». Majd megismételte, ha nincs párbeszéd és demokrata megoldás az ellenzékkel, komoly szankciók várnak Venezuelára  (El Universal).

Érvelése totálisan hamis, az amerikai beavatkozás átlátszó elfedésére szolgál, és újabb bizonyíték arra, hogy a venezuelai nép önmeghatározását semmibe veszi.   

A Mercosur-kormányok (Brazília, Argentína, Paraguay és Venezuela) ki is adtak egy közös nyilatkozatot, melyben elítélik a «demokratikus rend felforgatására irányukó szándékot Venezuela bolivari köztársaságában». Majd Maduro összehívott egy nemzeti konferenciát – az USA-finanszírozta MUD bojkottálta. A MUD nem volt képes a választások megnyerésére, így a legalitás keretein átlépve halálos áldozatokat eredményező káoszt hint.

Még az USA által dominált Amerikai Államok Szervezete, az OEA is visszadobta az amerikai javaslatot. Csak Kanada és Panama  támogatta. De hát az se fontos, ha Washington egyre elszigelteltebb Venezuela-politikájában, az Obama-adminisztráció, amely nem ismeri el Maduro 2013-as választási győzelmét, szankciókat tervez – ha nem többet is annál… 

2014 márciusában John Kelly magas beosztású amerikai tábornok tanuskodott a szenátusi bizottság előtt a venezuelai válságról. Részletesen beszámolt arról, milyen eszközökkel regalált a venezuelai hadsereg és rendőrség a jobboldali ellenzék provokálta véres erőszakra. A válság azonban nem szűnik, a hadsereget is elérte, a venezuelai légierők katonai államcsínyt előkészítető 3 tábornokát tartóztatták le a múlt évben…

Lehetne tovább sorolni az amerikai beavatkozás tényeit. A dolgok lényege azonban az, hogy az USA dolgozóinak sem fűződik semmi érdeke a Wall Street bankszterjei és washingtoni szolgálóinak intervenciója támogatásához, akik számára elfogadhatatlanok Venezuela forradalmi folyamatban elért nagyfontosságú eredményei.

Venezuela Maracaibo régiójának egy tucat szakszervezete együttes nyilatkozatában így foglalja össze: a társadalombiztosítás, az egészségügy kiterjesztése mindenkire, garantált és méltó nyugdíj mindenkinek, szigorú szociális törvények a dolgozók védelmében és a legfontosabb: a nemzeti vagyon (kőolaj, vas, alumínium, elektromos energia, stb) állami tulajdona, állami kontroll alatt. Ez a tét, ezt próbálja megszerezni a tőkés elit. Az  aláíró szakszervezetek kérik Madurotól, hogy «szakítson az imperializmussal, ne fizesse tovább az ország a külső adósságot, a kőolajkincs a népé, nem a kapitalistáké». 

Ez a feladat természetesen a venezuelai nép, a dolgozók feladata, és csakis az övéké.

Ami bennünket illet, azt tehetjük, hogy világosan hallatjuk hangunkat, követeljük a gazdasági és katonai beavatkozások megszüntetését, nem csak a venezuelai nép esetében, hanem mindenhol a világon.