A
«nulla órás» szerződés annyit jelent, hogy a vállalat csak akkor hívja a
dolgozót, ha szüksége van munkájára és természetesen csak a teljesített órákat
fizeti. Az efajta munkaszerződés – David Cameron impulzusára – 2008 óta
egyre inkább terjed, ma már 1,4 millió munkavállalót érint a Trade Union Congress
(TUC) szakszervezeti tömörülés becslése szerint.
A munkáltatónak nem kell munkát biztosítania folyamatosan, viszont a garantált minimálbért (kb. 7,70 euró/óra), valamint fizetett éves
szabadságot is adnia kell a ledolgozott idő után.
Mivel
semmiféle fix munkaidővel nem jár, a «nulla órás» szerződések mindenekelőtt «nagy
rugalmasságuk» miatt számos munkáltatót csábítanak, különösen a szálloda- és
vendéglátóiparban, de az utóbbi időben már a közszolgáltatásban, nevezetesen az
oktatásban (35%) és az egészségügyben is (27%). A munkáltatóknak előnyös, a dolgozók szempontjából
azonban kifejezetten hátrányos.
A TUC adatai alapján az ilyen szerződéssel dolgozók átlagos
heti bére 118 £ (239 euró) a határozatlan időre szóló szerződésesek 479 £-jával
(610 euró) szemben. A jelentős különbség vezet ahhoz, hogy évről évre növekszik
a prekaritásban élő száma: míg 2008-ban a dolgozók 19%-a nem talált határozatlan
szerződést, ma már 41%-uk. Gyakran hiába keresnek még egy állást, mivelhogy állandóan
rendelkezésre kell állniuk, előre nem tudni, mikor hívják be őket. 42 %-ukat 12
órával előtt értesítik, 6 %-uknak pedig még a munka felvétele előtt, az utolsó
pillanatban is annulálhatják azt.
A TUC rámutat, hogy a dolgozók számára egyértelműen hátrányos
és leginkább csak diákoknak felelhet meg tanulmányaik
finanszírozásához való hozzájárulás céljából. Követeli, hogy a jogokat és felelősséget
tisztázzák, valamint az ilyen munka esetén a «rugalmasságot» honorálják magasabb
bérrel, s csak olyan munkavállalónak ajánlhassák fel, aki valóban ezt igényli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.