"A hétköznapi rasszizmus a szociális igazságtalanságot rejti"

"A meritokrácia* nem működik", erősíti meg  Pieter-Paul Verhaeghe tanulmánya alapján, amelyet Gent egyik legszegényebb negyedében végzett. Triviális rasszizmust talál, amelyet a szociális igazságtalanság okoz. "A politikának nincs megfelelő válasza a problémára".

Gent© iStock

Két hónapja Gent egyik legszegényebb negyedében végeztem egy tanulmányt. Könnyen el lehet képzelni a környezetet. Három nyolcemeletes épület – akkor készült, amikor a belgák még Koreában harcoltak. A szociális lakások nyomorúsággal és  keserűséggel telt gyufásskatulyákra hasonlítanak. A blokkokban mindenféle korú, nemzetiségű és kultúrájú ember él. Sok közös nincs bennük – kivéve, hogy gyönyörű városkép tárul látványként elébük, a panoráma rávilágít az óriási szakadékra aközött, ami másoknak van és nekik nincs. Legyetek üdvözölve a «negyedik világban».

A szembeötlő szegénység és szélsőséges kietlenség. Ezen túl találkoztam azzal, amit első látásra hétköznapi rasszizmusnak lehet minősíteni. Az afrikai gyerekeket inzultusok érik a lépcsőházban, a lakók habozás nélkül kijelentik, hogy «ezek a külföldiek okozzák a problémákat» és "jobb lenne hazaküldeni őket". De a téma kifejtése során kiderül, a történet sokkal összetettebb.

A meritokrácia felvonója bedöglött

Maria egy idős asszony, aki sok évig egy genti textilüzemben dolgozott csévézőként. Julien fogyékkal él és szociális területen dolgozik. Nadine csak részmunkát talált szociális kisegítőként. Mindhárman rosszul szigetelt kislakásban laknak, a fürdőszoba falai és a kád penésszel boritottak. A nyár fojtogató,  a tél dermesztő a hézagok miatt.

Amikor összehasonlítják szociális lakásukat a szomszéd afrikai vagy bolgár családéval, akik nem dolgoznak, gyorsan levonják a következtetést. Szavaik szerint: "Ezek a külföldiek mindent megkapnak, de miértünk semmit sem tesznek". Ez állapítják meg és a sajtó, a politika egyáltalán nem mond ellent nekik. Az alsó szomszéd afrikai, aki dolgozik, az nyilván egy «rendes», a szabályt erősítő közmondásos kivétel.

A hétköznapi rasszizmus a szociális igazságtalanság érzetét rejti  

Igazából Maria, Julien és Nadine nem foglalkoznak az elfátyolozással, a rituális birkavágással, vagy a bevándorlási hullámmal. Egyszerűen csak saját életkörülményeik javulását szeretnék. Keményen dolgoztak és nem jutottak előbbre. Ahogyan az épület lifjte, a meritokrácia felvonója is elromlott. Következésképpen kikelnek az azonos szociális helyzetű személyek ellen, akik nem dolgoznak (vagy azt képzelik, hogy nem dolgoznak). A negyed lakóival folytatott számtalan beszélgetés meggyőzött, hogy a rasszizmus – gazdasági. Nyilvánvalóan vannak, akik tisztán és keményen rasszisták, akik számára az érvelés nem ér semmit, de az itt élők többsége saját maga kiván előrébb jutni, nem színesbőrű szomszédja lecsúszását akarja.

Mindeddig a politika nem talált megfelelő választ a szociális igazságtalanság eme aspektusára. A hivatalos politika nagyon régóta letagadja ezeket a személyeket. Fejüket homokba dugják, amely a baloldalt arra készteti, hogy megvédjék a "számkivetetteket". A 80-as évek végén a Vlaams Blok erre reagált rasszista felhanggal. Mint a hamelni patkányfogó, a párt begyűjtötte a negyed lakóinak voksait. A szavazatok nem szolgáltak nagy dolgokra: a lakosok szegények maradtak és a rasszizmus még rosszabb lett. Azután a jogokról és kötelességekről kezdődtek a szónoklatok. A szociális lakókat aktivizálták, de a kötelességekre összpontosítottak, a jogokat pedig elfelejtették.  A penész folytatta munkáját a fürdőszobákban és a dolgozók nem léptek előre.  

A jelenlegi kormány még messzebbre megy. A jogokról és feladatokról szóló diskurálás után spórolni akar és szankciókat bevezetni. Maria nyugdíja csökkenni fog. Julien már érzi a takarékoskodást a szociális szférában. Nadine, holott nem akarja, mégis részmunkaidőben kell dolgozzon és kevesebb lesz a jövedelme. Ezen felül a villany áfája (15%-kal) növekedik, amely méginkább megdrágítja rosszul szigetelt lakásuk fűtését. Ahelyett, hogy segítené a kormány, inkább még jobban lenyomja őket. 

Nagyon pesszimista vagyok a szegény lakónegyedek együttélését illetően. Az itt lakóknak a társadalmi haladás reális távlataira van szükségük.  A kormány ezt elszalasztja. Nem kell sok egyéb a szélsőjobboldalnak: a fajgyűlölet nótáját már előkészítette. Marad a baloldali ellenzék. Amíg a baloldali pártok nem segítik Julien, Maria és Nadine felemelkedését, a szociális lakásokban a rasszista gyűlöletbeszéd nem marad abba.

*Meritokrácia – az egyén társadalmi pozíciója nem a társadalmi származásától, hanem tehetségétől, tudásától, szorgalmától és teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” függ. A szó eredete: "meritum" (lat.) tett, teljesítmény, "kratosz" (gör.), uralom vagy erő.

(A cikk a Le Vif-ben jelent meg)

Megjegyzés: Az eredmény ugyanez lenne, ha kicserélnénk a szavakat: Miskolc, Debrecen, Mária, Gyula, Anna... és Jobbik. Máris nyakunkon a kés...