"A meritokrácia* nem működik", erősíti
meg Pieter-Paul Verhaeghe tanulmánya
alapján, amelyet Gent egyik legszegényebb negyedében végzett. Triviális
rasszizmust talál, amelyet a szociális igazságtalanság okoz. "A politikának
nincs megfelelő válasza a problémára".
Gent© iStock
Két hónapja
Gent egyik legszegényebb negyedében végeztem egy tanulmányt. Könnyen el lehet
képzelni a környezetet. Három nyolcemeletes épület – akkor készült, amikor a
belgák még Koreában harcoltak. A szociális lakások nyomorúsággal és keserűséggel telt gyufásskatulyákra hasonlítanak.
A blokkokban mindenféle korú, nemzetiségű és kultúrájú ember él. Sok közös
nincs bennük – kivéve, hogy gyönyörű városkép tárul látványként elébük, a panoráma
rávilágít az óriási szakadékra aközött, ami másoknak van és nekik nincs.
Legyetek üdvözölve a «negyedik világban».
A szembeötlő
szegénység és szélsőséges kietlenség. Ezen túl találkoztam azzal, amit első látásra
hétköznapi rasszizmusnak lehet minősíteni. Az afrikai gyerekeket inzultusok
érik a lépcsőházban, a lakók habozás nélkül kijelentik, hogy «ezek a
külföldiek okozzák a problémákat» és "jobb lenne hazaküldeni őket".
De a téma kifejtése során kiderül, a történet sokkal összetettebb.
A
meritokrácia felvonója bedöglött
Maria egy idős
asszony, aki sok évig egy genti textilüzemben dolgozott csévézőként. Julien fogyékkal
él és szociális területen dolgozik. Nadine csak részmunkát talált szociális
kisegítőként. Mindhárman rosszul szigetelt kislakásban laknak, a fürdőszoba
falai és a kád penésszel boritottak. A nyár fojtogató, a tél dermesztő a hézagok miatt.
Amikor
összehasonlítják szociális lakásukat a szomszéd afrikai vagy bolgár családéval,
akik nem dolgoznak, gyorsan levonják a következtetést. Szavaik szerint:
"Ezek a külföldiek mindent megkapnak, de miértünk semmit sem tesznek".
Ez állapítják meg és a sajtó, a politika egyáltalán nem mond ellent nekik. Az
alsó szomszéd afrikai, aki dolgozik, az nyilván egy «rendes», a szabályt erősítő
közmondásos kivétel.
A hétköznapi rasszizmus a szociális igazságtalanság érzetét
rejti
Igazából Maria,
Julien és Nadine nem foglalkoznak az elfátyolozással, a rituális birkavágással,
vagy a bevándorlási hullámmal. Egyszerűen csak saját életkörülményeik javulását
szeretnék. Keményen dolgoztak és nem jutottak előbbre. Ahogyan az épület
lifjte, a meritokrácia felvonója is elromlott. Következésképpen kikelnek az
azonos szociális helyzetű személyek ellen, akik nem dolgoznak (vagy azt
képzelik, hogy nem dolgoznak). A negyed lakóival folytatott számtalan
beszélgetés meggyőzött, hogy a rasszizmus – gazdasági. Nyilvánvalóan vannak,
akik tisztán és keményen rasszisták, akik számára az érvelés nem ér semmit, de
az itt élők többsége saját maga kiván előrébb jutni, nem színesbőrű szomszédja
lecsúszását akarja.
Mindeddig a
politika nem talált megfelelő választ a szociális igazságtalanság eme aspektusára.
A hivatalos politika nagyon régóta letagadja ezeket a személyeket. Fejüket
homokba dugják, amely a baloldalt arra készteti, hogy megvédjék a "számkivetetteket".
A 80-as évek végén a Vlaams Blok erre reagált rasszista felhanggal. Mint a hamelni patkányfogó, a párt begyűjtötte
a negyed lakóinak voksait. A szavazatok nem szolgáltak nagy dolgokra: a lakosok
szegények maradtak és a rasszizmus még rosszabb lett. Azután a jogokról és
kötelességekről kezdődtek a szónoklatok. A szociális lakókat aktivizálták,
de a kötelességekre összpontosítottak, a jogokat pedig elfelejtették. A penész folytatta munkáját a fürdőszobákban
és a dolgozók nem léptek előre.
A jelenlegi
kormány még messzebbre megy. A jogokról és feladatokról szóló diskurálás után
spórolni akar és szankciókat bevezetni. Maria nyugdíja csökkenni fog. Julien már
érzi a takarékoskodást a szociális szférában. Nadine, holott nem akarja, mégis
részmunkaidőben kell dolgozzon és kevesebb lesz a jövedelme. Ezen felül a
villany áfája (15%-kal) növekedik, amely méginkább megdrágítja rosszul
szigetelt lakásuk fűtését. Ahelyett, hogy segítené a kormány, inkább még jobban
lenyomja őket.
Nagyon
pesszimista vagyok a szegény lakónegyedek együttélését illetően. Az itt lakóknak a társadalmi haladás reális
távlataira van szükségük. A kormány ezt
elszalasztja. Nem kell sok egyéb a szélsőjobboldalnak: a fajgyűlölet nótáját már
előkészítette. Marad a baloldali ellenzék. Amíg a baloldali pártok
nem segítik Julien, Maria és Nadine felemelkedését, a szociális lakásokban a
rasszista gyűlöletbeszéd nem marad abba.
*Meritokrácia – az egyén társadalmi pozíciója nem a
társadalmi származásától, hanem tehetségétől, tudásától, szorgalmától és
teljesítményétől, egyszóval „érdemeitől” függ. A szó eredete:
"meritum" (lat.) tett, teljesítmény, "kratosz" (gör.),
uralom vagy erő.
(A cikk a Le Vif-ben jelent meg)
Megjegyzés: Az eredmény ugyanez lenne, ha kicserélnénk a szavakat: Miskolc, Debrecen, Mária, Gyula, Anna... és Jobbik. Máris nyakunkon a kés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.