Azt tartják, hogy a fejlett (polgári) demokráciákban egyre
kevesebb a politikus-dinasztia. Kivéve
Belgiumban, ahol a jelenség még növekszik is. Nem túlzottan lelkesítő.
Charles és Louis Michel, apa és fia, külügyminiszter, majd EU-biztos és miniszterelnök © BELGA
Hogy a hatalom apáról fiúra száll, arról jobbára
diktatórikus országokra asszociálunk, a polgári demokráciához sem illik,
demokratikus érzelmű ember idegenkedik tőle. Szíriában, És zak-Korában, Kongóban, a Fülöp-szigeteken,
a -sztannal végződő országokban szokás – gondoljuk. Valójában azonban a családi
dinasztiák megvoltak/vannak szinte minden «demokráciában».
A XVII. század végén az Egyesült Királyság
képviselői háza tagjainak 56 %-a politikus
ősökkel rendelkezett (ma már kevesebb, mint 5 %-uk), Hollandiában 1848-88
között a miniszterek 61 %-a (ma csak a
miniszterelnök-helyettes, Lodewijk Asscher az egyetlen politikus-dinasztia örökös).
Egész Európában hasonló a tendencia.
Egész Európában? No, nem, azért van egy kis
királyság, amely ellenáll! Belgiumban az
utóbbi 20 évben számottevően emelkedett a politikus-dinasztiák száma. Ma a Képviselők
Háza 150 parlamenti képviselőjéből nem kevesebb, mint 26-an (17 %) olyan családból
származnak, amelyben volt már képviselő. 1995-ben csak 16-an voltak (10,6%). A
flamand parlamentben a 124-ből 17-en ilyenek, a vallonban 75-ből 9-en. Mindenféle
pártban megtalálhatóak, az adminisztráció
minden szintjén és a nyelvi határ mindkét oldalán.
Kellemes egy híres atya fiának lenni. Egy
amerikai tanulmány kimutatja, hogy a politikuscsaládból származó utódnak háromszor
akkora az esélye, hogy megválasztják. A sajtó jobban ráfigyel, a hierarchiában
gyorsabban emelkedik és kevésbé függ a pá rt vonalától. Egy norvég tanulmány szerint a listán könnyebb
helyet kapnak, sanszaik nagyobbak a jó
eredmény elérésére.
Brenda
van Coppenolle (London School of Economics) politológus kiszámította, hogy a politikus-dinasztia
tagja kb 25 %-os előnyhöz jut. Benny Geys (VUB) tanulmánya szerint, kisebb
kapacitása is elég megválasztásához.
Részint nyilvánvalóan a választók
hibája, és sokakat bosszant is. A párton belüli választásban gyakran
hivatkoznak a «kontinuitásra». A
politikus gyereke gyorsabban találkozik az ideológiákkal a családi asztalnál,
az elkötelezettséggel, gyorsabban lesz «politikailag érett».
De
a politikusdinasztiák mégis a demokratikus alapelvek ellen hatnak. A híres családból
származó 25 % előnyét, alacsonyabb kompetenciával elérhető eredményét igazságtalannak
tartjuk és nyugtalanító, hogy számos képviselői szék, úgy tűnik, a politikusok «fiainak
és lányainak» van fenntartva. Olyan üzenetet hordoz, amely még a tőkés demokráciával
is ellentétes.
Minden
tőkés demokratikus projekt egy elit szüleménye. Mégis, valami variációnak
lennie kellene…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.