Politikusdinasztiák: belgiumi jelenség

Azt tartják, hogy a fejlett (polgári) demokráciákban egyre kevesebb a politikus-dinasztia. Kivéve Belgiumban, ahol a jelenség még növekszik is. Nem túlzottan lelkesítő.

Charles és Louis Michel, apa és fia, külügyminiszter, majd EU-biztos és miniszterelnök © BELGA

Hogy a hatalom apáról fiúra száll, arról jobbára diktatórikus országokra asszociálunk, a polgári demokráciához sem illik, demokratikus érzelmű ember idegenkedik tőle. Szíriában, Észak-Korában, Kongóban, a Fülöp-szigeteken, a -sztannal végződő országokban szokás – gondoljuk. Valójában azonban a családi dinasztiák megvoltak/vannak szinte minden «demokráciában».

A XVII. század végén az Egyesült Királyság képviselői háza tagjainak 56 %-a  politikus ősökkel rendelkezett (ma már kevesebb, mint 5 %-uk), Hollandiában 1848-88 között a miniszterek  61 %-a (ma csak a miniszterelnök-helyettes, Lodewijk Asscher az egyetlen politikus-dinasztia örökös). Egész Európában hasonló a tendencia.

Egész Európában? No, nem, azért van egy kis királyság, amely ellenáll!  Belgiumban az utóbbi 20 évben számottevően emelkedett a politikus-dinasztiák száma. Ma a Képviselők Háza 150 parlamenti képviselőjéből nem kevesebb, mint 26-an (17 %) olyan családból származnak, amelyben volt már képviselő. 1995-ben csak 16-an voltak (10,6%). A flamand parlamentben a 124-ből 17-en ilyenek, a vallonban 75-ből 9-en. Mindenféle pártban megtalálhatóak,  az adminisztráció minden szintjén és a nyelvi határ mindkét oldalán.

Kellemes egy híres atya fiának lenni. Egy amerikai tanulmány kimutatja, hogy a politikuscsaládból származó utódnak háromszor akkora az esélye, hogy megválasztják. A sajtó jobban ráfigyel, a hierarchiában gyorsabban emelkedik és kevésbé függ a párt vonalától.  Egy norvég tanulmány szerint a listán könnyebb helyet kapnak,  sanszaik nagyobbak a jó eredmény elérésére.

Brenda van Coppenolle (London School of Economics) politológus kiszámította, hogy a politikus-dinasztia tagja kb 25 %-os előnyhöz jut. Benny Geys (VUB) tanulmánya szerint, kisebb kapacitása is elég megválasztásához.

Részint nyilvánvalóan a választók hibája, és sokakat bosszant is. A párton belüli választásban gyakran hivatkoznak a «kontinuitásra».  A politikus gyereke gyorsabban találkozik az ideológiákkal a családi asztalnál, az elkötelezettséggel, gyorsabban lesz «politikailag érett».

De a politikusdinasztiák mégis a demokratikus alapelvek ellen hatnak. A híres családból származó 25 % előnyét, alacsonyabb kompetenciával elérhető eredményét igazságtalannak tartjuk és nyugtalanító, hogy számos képviselői szék, úgy tűnik, a politikusok «fiainak és lányainak» van fenntartva. Olyan üzenetet hordoz, amely még a tőkés demokráciával is ellentétes.  

Minden tőkés demokratikus projekt egy elit szüleménye. Mégis, valami variációnak lennie kellene…