Szeptember
20-án Görögországban választások lesznek.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke támaszkodva
arra, hogy Tsziprasz elfogadta a trojka memorandumát, szept. 9-én deklarálta: «Azt akarom, hogy a jövőben minden görög kormánya
tartsa tiszteletben a programot (…). Nem fogjuk Görögországot bármi áron
benntartani az eurozónában».
Juncker
megkapta a fő pártok, a (szocialista) Pasok, a (jobboldali) Új Demokrácia, a
Syriza igéretét arra, a memorandumot be fogják tartani. De többet akar.
Nagykoalíciót, és ezért a zsarolás eszközéhez nyúl. A Ta Nea görög újság idéz
egy brüsszeli forrást, «csak egy széles
kormánykoalíció legitimálhatná a görög adósságtól szóló egyezményt».
A cél világos: minél szélesebb a «szentszövetség», annál inkább képes a
kormány a «programot» alkalmazni és a görög tömegek
elkerülhetetlen megmozdulásának ellenállni. Ugyanakkor a görög demokrácia
eképpeni elfojtása kockázattal jár. A pártok szerepe lecsökken a Brüsszel
melletti lojalitásra akkor, amikor a görög nép (sem) fogadja el a megszorításokat
és diktátumokat, s ez nem pusztán a választásokon fog kifejeződni, hanem valami
egész más területen. A munkásmozgalom felelőssége itt van.
10 nap múlva nyílik az Európai Szakszervezet Szövetségének
kongresszusa. Juncker a sztárszónokok egyike lesz. Az a Juncker attól az Európai
Uniótól, amely állítólag a demokráciát képviseli minden országban, de a pusztító
programok szolgálatában a munkásszervezeteket akarja hadba állítani.
Egész Európában – Franciaországtól Finnországon át
Magyarországig – ezt az EU-s politikát képviselik a kormányok. A szakszervezetek
államtól, európai intézményektől való függetlensége a demokrácia egyik pillére
kell legyen. A munkatörvénykönyvek, a kollektív szerződések védelme – magának a
civilizációnak a védelme. A munkásmozgalom nem teljesítheti enélkül szerepét,
meg kell szabadulnia az EU béklyóitól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.