A demokrácia helye az Európai Unóban

Szeptember 20-án Görögországban választások lesznek.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke támaszkodva arra, hogy Tsziprasz elfogadta a trojka memorandumát, szept. 9-én deklarálta: «Azt akarom, hogy a jövőben minden görög kormánya tartsa tiszteletben a programot (…). Nem fogjuk Görögországot bármi áron benntartani az eurozónában».

Juncker megkapta a fő pártok, a (szocialista) Pasok, a (jobboldali) Új Demokrácia, a Syriza igéretét arra, a memorandumot be fogják tartani. De többet akar. Nagykoalíciót, és ezért a zsarolás eszközéhez nyúl. A Ta Nea görög újság idéz egy brüsszeli forrást, «csak egy széles kormánykoalíció legitimálhatná a görög adósságtól szóló egyezményt».

A cél világos: minél szélesebb a «szentszövetség», annál inkább képes a kormány a «programot» alkalmazni és a görög tömegek elkerülhetetlen megmozdulásának ellenállni. Ugyanakkor a görög demokrácia eképpeni elfojtása kockázattal jár. A pártok szerepe lecsökken a Brüsszel melletti lojalitásra akkor, amikor a görög nép (sem) fogadja el a megszorításokat és diktátumokat, s ez nem pusztán a választásokon fog kifejeződni, hanem valami egész más területen. A munkásmozgalom felelőssége itt van.  

10 nap múlva nyílik az Európai Szakszervezet Szövetségének kongresszusa. Juncker a sztárszónokok egyike lesz. Az a Juncker attól az Európai Uniótól, amely állítólag a demokráciát képviseli minden országban, de a pusztító programok szolgálatában a munkásszervezeteket akarja hadba állítani.  

Egész Európában – Franciaországtól Finnországon át Magyarországig – ezt az EU-s politikát képviselik a kormányok. A szakszervezetek államtól, európai intézményektől való függetlensége a demokrácia egyik pillére kell legyen. A munkatörvénykönyvek, a kollektív szerződések védelme – magának a civilizációnak a védelme. A munkásmozgalom nem teljesítheti enélkül szerepét, meg kell szabadulnia az EU béklyóitól.