2015. szeptember 11., péntek

Miért olyan nagylelkű Angela Merkel a menekültekkel?




2015. Szept. 08.
A német szövetségi kormány 2016-ra 6 milliárd eurót tesz az asztalra a menekültek befogadására. A kancellárnek több oka is van arra, hogy ilyen nagylelkűnek mutassa magát.
A 6 milliárd euró nem kevés, a 2016-os szövetségi költségvetés rendkívüli kiadásokra szánt eredeti összegének közel 60 %-át képezi. Németországnak a migráns-válság révén tehát zsebébe kell nyúlnia. Európa együttese számára jó újság, akkor is, ha nagy makrogazdasági hatása nem lesz. Ugyanakkor egy olyan országban, amelyben az állami beruházás kevés, a pluszkiadások kétségtelenül pozitív jelnek számítanak, ahogyan a BDI (munkáltatói föderáció) is bevallja.
150.000 személy elszállásolásának biztosítását a szövetségi állam végzi, ehhez adódik a települések által építendő 300 000 szállás. Utóbbiak a köztulajdonú bank, a KfW előnyös kölcsönét élvezhetik, a bank újrafinanszírozását a szövetségi állam garantálja. Röviden: Németország felfedezte a közberuházások fontosságát.
Angela Merkel ismét bizonyítja, kész a menekültek fogadásának árát kifizetni. Miért ilyen nagylelkű? Eőször is, mert a közvélemény, amely igen érzékeny a főleg szászországi (ex-NDK) menekültközpontok elleni támadások után, elvárja tőle. Merkel stratégiája követi a népesség ezirányú spontán törekvését, így volt 2011-ben is, amikor a fukushimai atomerőmű-szerencsétlenségre a nukleáris energiával való szakítással reagált – holott 2010 októberében még a reaktorok élettartamának törvényi meghosszabbítását biztosította. S mit látunk hirtelen: a legkonzervatívabb német sajtó, amely korábban a szándékos xenofóbiába csapott, most a menekültek támogatására szólít. A közvéleményt hangját felerősítve és Merkelt ezzel tökéletesen összhangban mutatva be.   
Angela Merkel számára ez a politika az európai politika értelmében is szerencsés választás. Először is a vén földrészen – a többi vezető politikusi többségével szemben – úgy jelenik meg, mint a szerencsétlenek védelmezője. Persze voltak más vezetők is, akik belevetették magukat a menekültek fogadásának licitjébe (a finn miniszterelnök – karikatúraszerűen – egyenesen házába fogadta őket). Angela Merkel adta meg a hangot, ez a kezdeményezése egy sereg előnyt fog biztosítani számára az európai tárgyalásokon.
Ráadásul az alkalom kiváló arra, hogy országa képét újraaranyozza, Németország a szolidaritás és a nagylelkűség, a nyitás modellje lehet, a görögországi «válság» megoldásában vitt egoizmusával és kérlelhetetlen keménységével totális ellentéteként. Elfelejteti korábbi ellentéteit is a migráns hullám által érintett Olaszországgal, Görögországgal. Elfelejteti azt is, hogy Németország mindig visszautasította a részvételt az itteni területi műveletekben. A magyar erőszakkal, a francia hezitálással, az angol ellenségeskedésssel szemben majd csak a müncheni lelkes fogadtatás képe marad. Németország, megnyervén a kommunikációs csatát, kierőltetheti az általa favorizált megoldást más tárgyalásokon is, olyanokban, mint az eurózóna reformja.
A politikai döntésekhez természetesen a gazdasági okok is hozzáadódnak. Németország demográfiai helyzete aggasztó. A német fogyasztás függvénye a munkaügyi helyzetnek és a béremelkedésnek, az országnak világosan szüksége van fiatal és fogyasztásrakész lakosságra, a 800.000 migráns a német gazdaság számára áldás. A német munkáltatók 43%-nak nehézségekbe ütközik a munkaerőbeszerzés.
A szövetségi kormány tehát megkönnyíti a migránsok számára a munkaerőpiachoz hozzáférést. A munkaközvetítö ügynökségek csapatait máris megerősítették. De nem biztos, hogy ez lenne Merkel döntése hátterének központjában, mivel a migránsok többsége a kvalifikált munkaerő hiányának pótlásában nem áll rögtön rendelkezésre. De a demográfiai válság is csak 2025-ben kezdődik…
Nem szabad elfelejteni, hogy Merkel helyzete kétélű fegyver. Alapjában 2005-től folytatja kiegyensúlyozási politikáját pártja, a CDU központosításával, kezében tartva a német jobboldal legkonzervatívabb szárnyát. A játék egy időben a nyíltan euroszkeptikus Alternative für Deutschland (AfD) előretöréséhez vezetett. Az AfD júniusban keményített bevándorlási nézetein, most valószínüleg a helyzet egyik első «áldozata» (a közvéleménykutatások szerint támogatottsága 5-ről 3 %-ra esett). Merkel a közvéleményre támaszkodik a virulens jobboldallal szemben, amely kockáztatja, hogy a nacionalista erőszakkal azonosítják, azonban nem teszi annyira ellenszenvessé ezt a jobboldalt. A bajor CSU elnöke, Bajorország miniszterelnöke, Horst Seehofer azt kérte tőle, «hagyassa abba a mingránsáradatot», erre Merkel «biztonságos országnak» minősíttette Macedóniát, Albániát és Koszovót, ami lehetővé teszi, hogy minden innen származó menekültet el lehessen utasítani, vagy kiutasítani azokat is, akik már megkapták a státuszt. A menekülteknek pedig nem lesz joguk készpénzre, mint eddig, csak természetbeni segítségre. Ez is válasz a CSU populista igényeire. Hatról hónapról háromra csökken a kiutasítás határideje a menekültstátusz elutasítása esetén. Röviden, Merkel megkisérli a konzervatív fellegvár haragjának csillapítását.
Angela Merkelnek, aki előre figyelmeztetett, hogy a határok megnyitása «ideiglenes rendelkezés», nagyon gyorsan európai megoldást kell találnia. Ezért követelte a múlt hét egésze folyamán a migránsok európai elosztását, mert egyáltalán nem biztos, hogy az első napok eufóriáját követően is fenn tudja tartani aktuális politikáját. Gyorsan ki kell használni pozícióját és el kell érnie a “kvóták” elfogadását az EU összes tagálllamában. Paradox módon az akadályok éppen Közép-Európából érkeznek Németország hagyományos szövetségeseitől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.