Amikor a «dzsihadista» kínálat találkozik az igénnyel

SAID BOUAMAMA Michel Collon weboldalán - részlet

Nemzetközi és nemzeti szinten a «dzsihadizmus» ajánlata régóta létezik, nem új, nem megmagyarázhatatlan. Megvannak teróriái és finanszírozó államai. Egyebeken kívül főként Szaud-Arábia, Katar – az Egyesült Államok és Franciaország szövetségesei.

Sok éve már, hogy a olajmonarchiák a regionális destabilizációt használják arra, hogy fenntartsák és/vagy megszerezzék a Közel-Kelet természeti kincseit. Ezt az anyagi bázist egészíti ki ideológiai szükségletük. Szükségük van olyan képet nyújtani az iszlámról, amellyel el lehet kerülni a haladó vagy forradalmi iszlám fellobbanását és kifejlődését, mivel az saját ideológiai hegemóniájukat fenyegetné. Szélesebb értelemben az olajmonarchiákat mindenféle olyan politikai teoretizáció fenyegeti, amely megkérdőjelezné viszonyukat a Földünket uraló nagyhatalmakhoz: a nacionalizmus, antiimperializmus, a különféle haladó irányzatok, kommunizmus, a felszabadítási teológia, stb.  

Ez a kettős, anyagi és ideológiai szint egyesül az imperialista hatalmak «reálpolitikájával». Egész régiók destabilizációjának anyagi érdekét hordozza, hogy megkaparintsa a természeti javakat, igazolja az afrikai és közel-keleti újgyarmatosító háborúkat, a konkurensek kiszorítását, a geostratégiai területek ellenőrzése alá vételét, a kézben tartás végett az államok balkanizálását. Ideológiai szükséglete van, hogy elmaszkírozza a káosz valódi okát, a jelenlegi ultraliberális globalizációt. Nem valami különleges barátság áll fenn a nyugati uralkodó osztályok, az olajmonarchiák és/vagy a «dzsihadisták» között, hanem az anyagi és ideológiai érdekközösségen alapuló konvergencia. Ahogyan De Gaulle aláhúzta a reálpolitika leírását: «Az államoknak nincsenek barátaik, csak érdekeik vannak». Ez a reálpolitika vezetett a múltban az afganisztáni «dzsihadisták» szabadságharcos leírásához, Fabius ma pedig azt mondja: «az El Nosra jó munkát végez». 

De ha leállunk az ajánlatnál, akkor nem értjük meg, miért hatásos a mostani jelenség. Meg kell magyarázni a tényt, hogy ez az ajánlat összetalálkozott egy «igénnyel ». Az ajánlat nem új, magunk is találkoztunk vele a népi negyedekben 30 ével ezelőtt. Csakhogy abban az időben egyszerűen nem volt «igény». Éltünk, szórakoztunk, küzdöttünk, szerettünk és ezeket a prédikátorokat gyújtogatóknak láttuk. Ez az az ok, amiért ennek a «made in France» igénynek a fejlődési folyamatára kell fordítanunk a figyelmet.  Meg kell vonnunk a párhuzamot a népi tömegek elszegényedésével, a tömeges prekarizácóval. A nem muzulmán családokból jövő «dzsihadista» jelöltek léte* aláhúzza, hogy ebben a folyamatban a népi osztályok az érintettek, annak legtörékenyebb tagjait pedig nihilista magatartásba sodorja. Szintén össze kell kötünk a szisztematikus és intézményes rasszizmussal, amely fekete, arab és muzulmán honfitársaink életét teszi tönkre. Számot kell vetnünk azzal, hogy a francia társadalomban elterjedt az iszlamofób beszéd és gyakorlat, azokat relativizálják, eufemizálják, sőt tagadják. Ennek a folyamanak együttese hat a kortárs nihilizmus megerősödéséhez.  

Végül itt van a népi negyedek lakóit «lumpenproletariátusként» megvető szemlélet, amely úgy láttatja őket, mint akik politikai gondolatokra képtelenek. Ez vezetett a politikai szükséglet alábecsüléséhez a népi osztályokban általában és annak a posztkoloniális emigrációban gyökerező rétegeiben különösen. Ezek a honfitársaink vizsgálgatják a világot és próbálják megérteni azt a történelmileg adott képsorban a rendelkezésre álló rostélyon keresztül. Csak azt tudják megállapítani, hogy a háborúk megsokszorozódnak és azokra mindig találnak pénzt, holott nekik azt szajkózzák, a kasszák üresek. Csak magukban gondolkodhatnak az iraki, afganisztáni, szíriai, líbiai, elefántcsontparti, mali, stb. úgynevezett sürgős beavatkozásokról, vagy fordítva, Izrael állam úgynevezett sürgős támogatásáról, holott az egyetlen ENSZ-határozatot sem teljesített. Mindezek a faktorok a többségből felháborodást váltanak ki keresve kifejeződésének csatornáját, a szélső kisebbséget pedig nihilista irányba viszi. 

Ha nem értjük meg, hogy egy fertelmes világ vezet ilyen fertelmes aktusokhoz, magunk hozzuk létre a nihilizmus kínálata és igénye találkozóját.  

*A muzulmán hitre áttértek száma jelzi, a dzsihadisták 20-25%-a ilyen, a szakértők szerint. Ha a videókat nézzük, tökéletes francia-, vagy angolsággal beszélnek. Az amerikai áttértek vannak legtöbben, utána a franciák (ford.)