„NE VELÜNK FIZETTESSÉK MEG MÁSOK HIBÁIT!”

FOGYATÉKOS EMBEREK SZERVEZETEI TILTAKOZNAK EURÓPA-SZERTE

PETRI GÁBOR

 2015. NOVEMBER 21. 

Fogyatékos emberek tömegei tiltakoztak az elmúlt hetekben az őket érintő megszorítások ellen Európa több országában – a magyar média egyik tüntetésről sem számolt be. A kontinensen végigsöprő megszorítások a fogyatékos embereket érintették talán a legkomolyabban.

 10.000 ember vonult fel Athénban a legnagyobb görög fogyatékosügyi szervezet tiltakozó gyűlésén

Szeptember végén fogyatékos aktivisták Dublinban, az ír parlamentnél tartottak 72 órás tiltakozást, követelve az ír kormánytól a megszorítások befejezését, és a fogyatékos emberek és családjaik terheinek enyhítését, támogatásuk erősítését. Komoly okuk volt erre: az ír kormányok az elmúlt években nemcsak befagyasztották a segélyek és nyugdíjak indexálását, de ráadásul 2008 óta a 15-23%-kal csökkentették a szociális szolgáltatások támogatását: a megroggyant szociális szektorban nőttek a várólisták és nőtt az szegénységi küszöb alá csúszott fogyatékos emberek száma is. Eközben egészségügyi szolgáltatásokat privatizáltak, civil tiltakozások ellenére. Fogyatékos aktivisták (köztük súlyosan fogyatékos emberek) 2 éve egyszer már élőlánccal zárták körbe az ír parlament épületét, akkor sikerrel akadályozták meg a bent folyó költségvetési törvényről szóló (tőlük pénzt elvonó) szavazást.

Októberben Brüsszelben tizenöt EU-s ország fogyatékos aktivistái (mozgássérült, látássérült, értelmi fogyatékos emberek), mintegy félezres tömeg vonult fel az Európai Parlamentnél. Követelték, hogy az EU komolyan lépjen fel, és a piaci preferenciák helyett a társadalmi kérdésekkel törődjön, ne hagyja leszakadni európai fogyatékos emberek millióit – petíciójukat átadták az Európai Bizottság illetékes hivatalnokának.

Múlt héten Athénban tízezer fogyatékos ember és szimpatizáns vonult fel a megszorítások ellen tiltakozva a legnagyobb görög fogyatékosügyi civil szervezet vezetésével. A görög társadalmat drámai mélységekbe taszító megszorítások a fogyatékos emberek tömegeit tolták a szegénységi küszöb alá: a már a válság előtt sem túl erős görög szociális és egészségügyi rendszer szinte összeomlott. A segélyek és nyugdíjak 20-40%-kal csökkentek 2014-re, azóta pedig további megszorítások történtek. Az érintett fogyatékos emberek tömegei szinte minden szociális támogatást elvesztettek, támogató szolgáltatások sora zárt be – jelentések szerint az éhezés sem ritka, fogyatékos emberek és volt pszichiátriai ellátottak váltak hajléktalanná.

Ír tüntető: Jogokat kérünk és nem adományt

A jóléti Svédországban is aggasztó dolgok történnek: néhány hete a svéd gazdasági miniszter Magdalena Andersson bejelentette, hogy ha a menekülthullám miatt több kiadást kell elviselnie a svéd költségvetésnek, akkor azt a társadalombiztosítástól fogják elvenni és átcsoportosítani: példaként a fogyatékos embereknek is nyújtott házi segítségnyújtást említette mint potenciális megszorítási területet. A svéd fogyatékosügyi szervezetek nevében nyilatkozó aktivista szerint „elképesztő, hogy egy szociáldemokrata kormány egymásnak fordítja a legkiszolgáltatottabb csoportokat.” Eközben Svédország 2006 óta 140 milliárd svéd koronának megfelelő (ez hatalmas összeg még ott is) adókedvezményt adott nagyvállalatoknak. Mindezt úgy, hogy a svéd fogyatékosügyi ellátás sokat irigyelt modellje, a százezreknek elérhető otthoni segítségnyújtás (személyi asszisztencia) jogosultságát komolyan szűkítették egy 2012-ben.

Eközben az ENSZ illetékes bizottsága vizsgálatot indított az Egyesült Királyság ellen, mert a megszorítások politikája a fogyatékos emberek jogainak „súlyos és rendszerszerű megsértését” jelenti. A vizsgálat az első, amelyet ilyen témában az ENSZ valaha indított. És jó okkal teszik, hiszen a 2010-ben hatalomra jutott konzervatív-liberális Cameron-kormány komoly forrásokat vont ki a rokkantsági nyugdíjrendszerből, a fogyatékossági támogatásokat drasztikusan csökkentette, és segítő szolgáltatásoktól is pénzt vont el „szükséges reformok” cím alatt. Idén szeptemberben például országos felháborodást váltott ki, hogy egy négygyermekes, 52 éves kerekesszékes férfit kilakoltattak Londonban (a képsorokon a pár hete történt józsefvárosi kilakoltatásokhoz hasonlóan képeket látunk: videó itt) – habár a hatóságok által felajánlott cserelakás nem volt akadálymentes, ennek ellenére a kilakoltatás megtörtént.

Magyarországon is volt kísérlet utcai tiltakozásra: a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége 2012-ben a Hősök terén tiltakozott  „A fogyatékos emberek nem csalók!” címmel a sokak által kritizált rokkantsági felülvizsgálatok ellen. Idén áprilisban ismét több százan vonultak a Parlament elé, a fogyatékos embereket támogató civil szervezetek nevében, az elvonások ellen tiltakozva.

Bolgár tüntetők Brüsszelben: Ne mi fizessünk a ti válságotokért!

És hogy mindez miért fontos? Az európai példákból lépjünk át saját házunk tájára, bár a példák többé-kevésbé minden említett országra is vonatkoznak.

Először is a fogyatékossággal élő emberek (mozgás- vagy látássérült, siket vagy nagyothalló, autista vagy értelmi fogyatékos emberek) többsége a társadalom alsó jövedelmi hányadába tartozott már a 2008-as gazdasági válság előtt is, a fenti megszorítások tehát egy eleve elkeserítő helyzeten rontottak. A fogyatékos emberek foglalkoztatottsági szintje rendkívül alacsony (a 2001-ben 8%-uk, 2011-ben 13%-uk volt foglalkoztatott, ami a teljes népességhez képest is ijesztően kevés) – és nem csak azért, mert a munkáltatóknak nem kell egy fogyatékos munkavállaló, hanem mert egy fogyatékos gyerek vagy fiatal csak kis eséllyel kap megfelelő szakképzést vagy oktatást ahhoz, hogy felnőve kenyérkeresővé váljon.  A munkajövedelemmel nem rendelkezők pedig minden társadalomban csak a szociális rendszerre támaszkodva, szociális juttatások segítségével képesek a szegénységi küszöb környékén megélni.

Ha ez nem lenne elég, akkor gondoljunk arra, hogy Magyarországon családok tízezreiben kényszerül az egyik szülő állásából kilépni, csak mert fogyatékos gyermekét a szociális és oktatási rendszer nem képes még tanköteles korban sem a nem-fogyatékos társaihoz hasonló mértékű oktatáshoz, napi ellátáshoz vagy legalább – a svéd példában említett – otthoni segítséghez juttatni. (Ugyanez igaz időskorú fogyatékos, vagy fogyatékossá vált emberekre.) Az így kényszerből egykeresőssé váló családok megint csak a mélyszegénység szélén egyensúlyoznak, amint azt ez a remek rövidfilm is mutatja. Végül: a fogyatékosság jelentős pluszköltségekkel is jár. Speciális segédeszközök, akadálymentesített lakás, közlekedési pluszköltségek, gyógyszerek mind-mind komoly összegekbe kerülnek – és nem választás kérdése, hogy valaki ezekre költ-e, hiszen ezek nélkül mozogni, közlekedni, étkezni, a lakását elhagyni vagy egyszerűen életben maradni nem tud.

A megszorítások, a jóléti állam koncepciózus leépítése a legkiszolgáltatottabbakat, a munkaerőpiacról amúgy is kiszorított, és komoly akadályokkal küzdő fogyatékos embereket érinti talán legjobban. Nem látszik az alagút vége, a fogyatékosügyi szervezetek gyengék, érdekvédelmi munkájuk a jövedelmi helyzettel alig foglalkozik, és nem mutatkoznak erős társadalmi mozgalmak, amelyek őket is képviselni akarnák a megszorításokkal szemben.

http://kettosmerce.blog.hu/2015/11/21/_ne_velunk_fizettessek_meg_masok_hibait_fogyatekos_emberek_szervezetei_tiltakoznak_europa-szerte