FOGYATÉKOS EMBEREK SZERVEZETEI TILTAKOZNAK EURÓPA-SZERTE
2015. NOVEMBER 21.
Fogyatékos
emberek tömegei tiltakoztak az elmúlt hetekben az őket érintő megszorítások
ellen Európa több országában – a magyar média egyik tüntetésről sem számolt be.
A kontinensen végigsöprő megszorítások a fogyatékos embereket érintették talán
a legkomolyabban.
Szeptember
végén fogyatékos aktivisták Dublinban,
az ír parlamentnél tartottak 72 órás tiltakozást, követelve az ír kormánytól a
megszorítások befejezését, és a fogyatékos emberek és családjaik terheinek
enyhítését, támogatásuk erősítését. Komoly okuk volt erre: az ír kormányok az
elmúlt években nemcsak befagyasztották a segélyek és nyugdíjak indexálását, de
ráadásul 2008 óta a 15-23%-kal csökkentették a szociális szolgáltatások
támogatását: a megroggyant szociális szektorban nőttek a várólisták és nőtt az
szegénységi küszöb alá csúszott fogyatékos emberek száma is. Eközben egészségügyi
szolgáltatásokat privatizáltak, civil tiltakozások ellenére. Fogyatékos
aktivisták (köztük súlyosan fogyatékos emberek) 2 éve egyszer már élőlánccal
zárták körbe az ír parlament épületét, akkor sikerrel akadályozták meg a bent
folyó költségvetési törvényről szóló (tőlük pénzt elvonó) szavazást.
Októberben Brüsszelben tizenöt EU-s ország fogyatékos
aktivistái (mozgássérült, látássérült, értelmi fogyatékos emberek), mintegy
félezres tömeg vonult fel az
Európai Parlamentnél. Követelték, hogy az EU komolyan lépjen fel, és a piaci
preferenciák helyett a társadalmi kérdésekkel törődjön, ne hagyja leszakadni
európai fogyatékos emberek millióit – petíciójukat átadták az Európai Bizottság
illetékes hivatalnokának.
Múlt héten Athénban tízezer fogyatékos ember és szimpatizáns vonult fel a
megszorítások ellen tiltakozva a legnagyobb görög fogyatékosügyi civil
szervezet vezetésével. A görög társadalmat drámai mélységekbe taszító
megszorítások a fogyatékos emberek tömegeit tolták a szegénységi küszöb alá: a
már a válság előtt sem túl erős görög szociális és egészségügyi rendszer szinte
összeomlott. A segélyek és nyugdíjak 20-40%-kal csökkentek 2014-re, azóta pedig
további megszorítások történtek. Az érintett fogyatékos emberek tömegei szinte
minden szociális támogatást elvesztettek, támogató szolgáltatások sora zárt be
– jelentések szerint az éhezés sem ritka, fogyatékos emberek és volt
pszichiátriai ellátottak váltak hajléktalanná.
Ír tüntető: Jogokat kérünk és
nem adományt
A jóléti Svédországban is aggasztó dolgok történnek: néhány hete a svéd gazdasági miniszter
Magdalena Andersson bejelentette, hogy ha a menekülthullám miatt több kiadást
kell elviselnie a svéd költségvetésnek, akkor azt a társadalombiztosítástól
fogják elvenni és átcsoportosítani: példaként a fogyatékos embereknek is
nyújtott házi segítségnyújtást említette mint potenciális megszorítási
területet. A svéd fogyatékosügyi szervezetek nevében nyilatkozó aktivista
szerint „elképesztő, hogy egy szociáldemokrata kormány egymásnak fordítja a
legkiszolgáltatottabb csoportokat.” Eközben Svédország 2006 óta 140 milliárd
svéd koronának megfelelő (ez hatalmas összeg még ott is) adókedvezményt adott
nagyvállalatoknak. Mindezt úgy, hogy a svéd fogyatékosügyi ellátás sokat
irigyelt modellje, a százezreknek elérhető otthoni segítségnyújtás (személyi
asszisztencia) jogosultságát komolyan szűkítették egy 2012-ben.
Eközben az
ENSZ illetékes bizottsága vizsgálatot indított az Egyesült Királyság ellen, mert a megszorítások politikája
a fogyatékos emberek jogainak „súlyos és rendszerszerű megsértését” jelenti. A
vizsgálat az első, amelyet ilyen témában az ENSZ valaha indított. És jó okkal
teszik, hiszen a 2010-ben hatalomra jutott konzervatív-liberális
Cameron-kormány komoly forrásokat vont ki a rokkantsági nyugdíjrendszerből, a fogyatékossági
támogatásokat drasztikusan csökkentette, és segítő szolgáltatásoktól is pénzt
vont el „szükséges reformok” cím alatt. Idén szeptemberben például országos
felháborodást váltott ki, hogy egy négygyermekes, 52 éves kerekesszékes férfit
kilakoltattak Londonban (a képsorokon a pár hete történt józsefvárosi
kilakoltatásokhoz hasonlóan képeket látunk: videó itt) – habár a hatóságok által felajánlott
cserelakás nem volt akadálymentes, ennek ellenére a kilakoltatás megtörtént.
Magyarországon
is volt kísérlet utcai tiltakozásra: a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos
Szövetsége 2012-ben a Hősök terén tiltakozott „A
fogyatékos emberek nem csalók!” címmel a sokak által kritizált
rokkantsági felülvizsgálatok ellen. Idén áprilisban ismét több százan vonultak a Parlament elé, a fogyatékos embereket
támogató civil szervezetek nevében, az elvonások ellen tiltakozva.
Bolgár tüntetők Brüsszelben: Ne
mi fizessünk a ti válságotokért!
És hogy mindez miért fontos? Az európai példákból lépjünk át
saját házunk tájára, bár a példák többé-kevésbé minden említett országra is
vonatkoznak.
Először is a fogyatékossággal élő emberek (mozgás- vagy
látássérült, siket vagy nagyothalló, autista vagy értelmi fogyatékos emberek)
többsége a társadalom alsó jövedelmi hányadába tartozott már a 2008-as
gazdasági válság előtt is, a fenti megszorítások tehát egy eleve elkeserítő
helyzeten rontottak. A fogyatékos emberek foglalkoztatottsági szintje rendkívül
alacsony (a 2001-ben 8%-uk, 2011-ben 13%-uk volt foglalkoztatott, ami a teljes
népességhez képest is ijesztően kevés) – és nem csak azért, mert a
munkáltatóknak nem kell egy fogyatékos munkavállaló, hanem mert egy fogyatékos
gyerek vagy fiatal csak kis eséllyel kap megfelelő szakképzést vagy oktatást
ahhoz, hogy felnőve kenyérkeresővé váljon. A munkajövedelemmel nem
rendelkezők pedig minden társadalomban csak a szociális rendszerre támaszkodva,
szociális juttatások segítségével képesek a szegénységi küszöb környékén
megélni.
Ha ez nem
lenne elég, akkor gondoljunk arra, hogy Magyarországon családok tízezreiben
kényszerül az egyik szülő állásából kilépni, csak mert fogyatékos gyermekét a
szociális és oktatási rendszer nem képes még tanköteles korban sem a
nem-fogyatékos társaihoz hasonló mértékű oktatáshoz, napi ellátáshoz vagy
legalább – a svéd példában említett – otthoni segítséghez juttatni. (Ugyanez
igaz időskorú fogyatékos, vagy fogyatékossá vált emberekre.) Az így kényszerből
egykeresőssé váló családok megint csak a mélyszegénység szélén egyensúlyoznak,
amint azt ez
a remek rövidfilm is
mutatja. Végül: a fogyatékosság jelentős pluszköltségekkel is jár. Speciális
segédeszközök, akadálymentesített lakás, közlekedési pluszköltségek,
gyógyszerek mind-mind komoly összegekbe kerülnek – és nem választás kérdése,
hogy valaki ezekre költ-e, hiszen ezek nélkül mozogni, közlekedni, étkezni, a
lakását elhagyni vagy egyszerűen életben maradni nem tud.
A megszorítások, a jóléti állam koncepciózus leépítése a
legkiszolgáltatottabbakat, a munkaerőpiacról amúgy is kiszorított, és komoly
akadályokkal küzdő fogyatékos embereket érinti talán legjobban. Nem látszik az
alagút vége, a fogyatékosügyi szervezetek gyengék, érdekvédelmi munkájuk a
jövedelmi helyzettel alig foglalkozik, és nem mutatkoznak erős társadalmi
mozgalmak, amelyek őket is képviselni akarnák a megszorításokkal szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.