Igaz-e, hogy a progresszív erők támogatják az FNA-t ?
Az európai baloldal jelenlegi
defenzív szerepében az alapjövedelem követelése a visszafejlődés kockázatával jár…
Marine Le Penen
kívül Dominique de Villepin, Chirac volt miniszterelnöke; Alain Madelin,
különféle munkáltatói szervezetek munkatársa; a jobbközép volt minisztere, Cristine Boutin; a
magát szerényen vállalkozónak aláíró Götz, a 77. legnagyobb német vagyon
tulajdonosa; Roland Duchâtel üzletember (a
Szenátus tagja a flamand liberálisok soraiban) – konzervatív és
jobboldali politikusok, üzletemberek –, a Paribas fő közgazdásza, de fiatal
szocialisták és zöldek is megveszekedett eltökéltséggel támogatják az újra és újra
felángoló vitát a politikai spektrum minden oldalán. A baloldalon sokan ösztönösen vonzódnak
az ötlethez, azt gondolják, hogy megoldást jelent a szegénységre, az egyenlőtlenségre,
munkanélküliségre, a túlzott munkavégzésre, a munkában kiégésre, az
alulfizetett és rossz munkahelyi körülményekre, a növekvő gépesítés, automatizáció
következményeire, stb.
Vajon az
alapjövedelem jó válasz ezekre a problémákra? Legalább három dolgot kell szem előtt
tartani: (1) az alapjövedelem bevezetése a progresszív célok megvalósítását aknázza
alá; (2) az alapjövedelem egészen bizonyosan nem csodafegyver; (3) az
alapjövedelem nem alternatívája a kollektív akcióknak, a társadalmi harcnak és
az erőviszonyok megváltozásának.
Az
alapjövedelem koncepciója alatt általában azt értjük: feltétel nélkül fix
összeg illet meg mindenkit, akár gazdag, akár szegény, akár van munkája, akár
nincs. Természetesen, az elképzelésben vannak különbségek: milyen módon
vezessék be, miből legyen finanszírozva, stb. Túl alacsony összeg nem oldja meg
a szegénységet és egyenlőtlenséget, nem teszi lehetővé a kevesebb munkát vagy a
kényszerből elfogadott, rossz munka visszautasítását. Magasabb alapjövedelemnek
nagyobb a pozitív lehetősége, de több veszélyt rejt.
A liberális módon
gondolkodók a közszolgáltatások és társadalombiztosítás feláldozását javasolják
az alapjövedelem finanszírozására, márpedig ez csak a meglévő különbségeket
fokozná. A legtöbb elképzelés szerint a juttatások jó része (nyugdíjak,
munkanélküli, rokkant, anyasági, állástalansági járadék, stb) elveszne, azokat
helyettesítené az FNA. Ugyanakkor azon személyek is részesülnének az
alapjövedelemből, akiknek erre semmi szükségük, mivel jövedelmük magas.
Gyakran túlértékelik
pozitív hatását. Ha alacsony az FNA, az egyenlőtlenséget nem befolyásolja. A
magas jövedelmek nem munkajövedelmekből származnak, hanem osztalékokból, bónuszokból,
alacsony adózásból, jövedelemkoncentrációból és főként a nagy vagyonból – ezeken
semmit nem változtat az FNA.
Az sem bizonyos, hogy az emberek kevesebbet dolgozhatnának,
vagy el is utasíthatnák a nem megfelelő munkát. Ha a munkáltató bizonyos
mennyiségű munkaidőt követel, minden munkavállalónak lesz választási lehetősége?
A kollektív akció sokkal előnyösebb alternatívát kinál, mint a munkáltató és a
munkavállaló közötti individuális egyezkedés és a piac kénye-kedve. Pontosan a
kollektív tárgyalások, a meglévő minimálbérek azok, amit a liberális FNA-hívek az
FNA-val szeretnének kiküszöbölni.
A közszolgáltatások
azonban nemcsak jelentős alternatívát képviselnek a profiton alapuló magánszektorral
szemben, hanem garanciát a rászorulók számára a hozzáféréshez (az egészségügyi,
gyógyszertámogatástól, a tömegközlekedési kedvezményeken keresztül az energiához
jutásig, gyermekek gondozásáig, stb.) és a szegénységgel, inegalitással szemben
fontos ütközőt képeznek. Ezen
felül pedig ezreknek biztosítanak munkát. Hollandia, az utrechti kisérlet már mint győzedelmesen
beharangozott pozitív példa szerepel, holott jelenleg csak a kutatás stádiumában
áll, ezen felül pedig «nem alapjövedelem
koncepciójáról van szó, hanem csak a jelenleg érvényes szociális juttatások
szabályainak és követelményeinek egyszerűsítéséről» helyesbítik az Equal
Tiles hasábjain.
Azonban
még a társadalombiztosítás és a közszolgáltatások teljes lebontása sem tudna egy
magas alapjövedelmet finanszírozni. Látjuk, a multinacionális vállalatok minden
egyes «munkahelyteremtése» több mint 7 millió Ft-unkba kerül, az offshore-cégek
listája pedig már-már követhetetlen. Nagyon kevéssé valószínű, hogy az alapjövedelem
finanszírozása valóban társadalmilag progresszív fordulatot vegyen. Ezt alátámasztja,
hogy a másutt folyó «kisérletek» is bevallottan a szociális kiadásokon akarnak spórolni.
Tehát a «csodaszer» csak a juttatások átcsoportosítását
jelentené – és a rászorulókat méginkább az út szélén hagyná. Veszélyes utópia, a
meglevő igazságtalan körülményeket konzerválva csak elfedné azokat, s nem változtatna
a társadalmi erőviszonyokon, de a kollektív akcióknak, a harcnak annál inkább
útjába állna. Nemcsak fenntartásokkal, hanem
elutasítással kell kezelnünk. Az egyenlőtlenséggel szemben ma kétféle sürgős
intézkedés lehet: a szociális minimum megerősítése, megreformálása, fejlesztése,
másrészről pedig a szupergazdagok jövedelmének csökkentése.
Minden paradoxon itt található: minél jobboldalibb a
politika, annál inkább vannak olyan haladó erők, amelyek az FNA-t megoldásként
látják. Minél kevesebbet nyom a baloldali politika a latban, annál nagyobb a
kockázata annak, hogy az FNA még jobboldalibb politikához vezet.
Az alapjövedelemnél sokkal hatásosabb alternatívák
léteznek, például: a közszolgáltatások bővítése, a progresszív adózás, a munkidő
kollektív csökkentése, a köz számára végzett munkák szélesítése. Hogy mégsem
ezek élveznek elsőbbséget, azt éppen annak köszönhetjük, hogy az uralkodó erőkkel
szemben kicsi az ellenállásunk. Az alapjövedelem hívei is szívesebben választják
a hatalomváltás hosszú és rögös útja helyett az FNA könnyűnek és gyorsnak tűnő
megoldását.
A politikai változás először is az erőviszonyok változását jelenti. Ehhez erősíteni kell a
szakszervezeteket, a társadalmi mozgalmakat, a
baloldali pártokat, a kollektív akciókat, az osztályharcot, mobilizálni kell, tisztázni a bal-jobb politikát – hogy egyszer a
jövőben lehessen a valódi feltétel nélküli alapjövedelemről vitázni. De ha az európai baloldal megmarad jelenlegi szerepében, az a társadalmi visszalépés kockázatával jár; ha az erőviszonyok nem változnak, az
alapjövedelem koncepciója egy szép napon a
jobboldal által kitalált és használt projekt martaléka lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.